Honvéd: Úgy kell cselekednünk, mint a bérgyilkosoknak – Horváth F.

– A bajnokság leállt a válogatott szünet miatt – hogyan éli meg a tétmérkőzések nélküli majd' három hetet?
– Borzasztóan – vágta rá lapunknak adott interjújában Horváth Ferenc, a Budapest Honvéd vezetőedzője. – Meccset nem rendeznek, de így is feszültséggel teli napokat élünk meg. Gyűlölöm a bizonytalanságot, márpedig hét bajnokink van még hátra, amelyeken ki kell vívnunk a bennmaradást.

– A csapatot február közepén vette át a tizenegyedik helyen, jelenleg a kilencedik a Honvéd. Elégedett?
– Részben. A Puskás Akadémia és az MTK ellen is három pontot szereztünk, de kikaptunk a Ferencvárostól és a Kisvárdától, míg Diósgyőrben ikszeltünk. Több volt ebben. A várdaiak ellen rászolgáltunk volna a döntetlenre, de a hosszabbításban gólt kaptunk, míg a DVTK ellen sokkal több helyzetet dolgoztunk ki ellenfelünknél. Lehet, a végelszámolásnál hiányoznak majd ezek az elhullajtott pontok, de már kár keseregni, előre kell nézni.

– Borítékolható a kiélezett hajrá, mit gondol, mi dönthet?
– Reméljük, nem a koronavírus és az így kieső játékosok hiánya. Úgy kell cselekednünk, mint a bérgyilkosok: forró szívvel, hideg fejjel. Ez eredményre vezethet. Képesnek érzem erre a játékosaimat, hiszek bennük.

– Sikerült újra felvennie az élvonalbeli tempót? A Haladástól két éve távozott, azóta nem volt csapata, Kispesten viszont belecsöppent a meló közepébe.
– A feleségemnek mondtam, nagyon vágytam már a munkára, valódi kihívásra: nos, megkaptam, mégpedig vénásan... S igaz, keményen kellett dolgozni, hiszen egymást követték a mérkőzések. Ez persze nem panasz, tényleg ezt akartam! A legfontosabb, hogy úgy érzem, jó úton járunk, ha nem is nagy léptekkel, de elindultunk felfelé a tabellán. Nagy segítség lenne a szakmai stábnak, ha a sérültek felépülnének, hiszen a támadószekcióban kevesebb a variációs lehetőségünk, meg van kötve a kezünk: Bőle Lukács és Eppel Márton még a rehabilitációs munkát végzi, de bízom benne, hamarosan számíthatunk rájuk is.

– Ha már szóba kerültek a támadók: egyértelmű volt, hogy Gazdag Dánielt ékként játszatja, s nem eredeti pozíciójában, középpályásként?
– A Ferencváros ellen még a középpálya szélén szerepelt az első félidőben, de a fordulás után már elöl, s kifejezetten jól játszott, helyzetbe került, igaz, azon a meccsen gólt még nem szerzett. Gazdag Dániel olyan játékos, akit nem lehet keretek és sémák közé szorítani. Sokat beszélgettem vele, mondtam neki, annál nagyobb szabadságot nem tudok neki adni, mint hogy elöl játszatom, s csak néhány apróbb kötelező feladattal látom el. Jól megy neki a futball, az utóbbi öt bajnokin három gólt szerzett, nem véletlenül számít rá Marco Rossi szövetségi kapitány. Fontos szerep hárul rá a folytatásban is.

– Csakúgy, mint a babonáira és a hozzá kötődő tárgyaira?
– Sajnos nagyon babonás vagyok, van is elég bajom ezzel... Évek óta az edzéseken és a mérkőzéseken is a kezemen hordom a lányomtól kapott hajgumit és egy narancssárga sípot is. Utóbbit egy müzlis dobozban találtuk ajándék gyanánt, a fiam mondta, vegyem fel. Igaz, még egyszer sem fújtam bele, s valószínűleg ez is így is marad.

– A felcsúti győzelem után az MTK ellen is ugyanabban a ruhában láthattuk – gyaníthatóan nem azért, mert azt találta legfelül a szekrényben.
– Megnyugtatok mindenkit, több ruhám is van... Az biztos, ha nyerünk, a következő meccsen is ugyanazt az alsónadrágot, zoknit, övet és pulóvert veszem fel. Hiszek benne, hogy segít.

– A szurkolók hiánya mennyit számít ebben a kiélezett, nehéz helyzetben?
– Rengeteget jelent, hogy mellettünk állnak. A DVTK-meccs előtt is éreztették velünk, ha fizikailag nem is lehetnek velünk, a háttérben ott vannak és buzdítanak minket. Bár a Hidegkuti-stadion gyepszőnyege remek, már két éve nincs igazi otthona a csapatnak a Bozsik Aréna építése miatt. A játékosokhoz hasonlóan én is alig várom már, hogy ott játszhassunk, remélem, a lehető leghamarabb a szurkolókkal együtt belakhatjuk az új Bozsikot.

– Tudatos vagy véletlen, hogy míg évekig szinte minden nyilatkozatában humorosat, a megszokottól eltérőt mondott, kispesti időszakában kissé visszafogott e téren?
– Tudatos. Sokszor úgy éreztem, túlzottan a középpontba kerültem a nyilatkozataim miatt, de ez nem helyes út, vissza kell fognom magam. Persze a hülyeségek, a vicces dumák bennem vannak – de egyelőre nem a szavaknak, hanem a tetteknek van itt az ideje.