TÖRTÉNELMI TETT – DE AZÉRT KORÁBBAN IS TUDOTT NYERNI A DVTK A FRADI ELLEN
1981. december 2., azaz két hónap híján 33 év után verte meg ismét hazai pályán, bajnoki meccsen a Diósgyőr a Ferencvárost. Ez volt a hétvége nagy sorozatmegszakítása, Tomiszlav Szivics is erre utalt többek közt, amikor „történelmi edzőnek” nevezte magát a 2–1-es hazai sikerrel végződő DVTK–FTC mérkőzés lefújása után. Szivics az előző szezonban Magyar Kupa-döntőig vezette a Diósgyőrt, Ligakupát nyert vele, rekordot döntő győzelmi és kapott gól nélküli sorozatot állított fel – joggal lehet büszke önmaga és csapata teljesítményére.
Harminchárom év nagy idő, felnőtt egy generáció, amelynek újdonságot jelentett, hogy a DVTK odahaza legyőzi a Fradit, de igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg, hogy volt olyan időszak, amikor – némi túlzással – rettegve utaztak a Ferencváros labdarúgói Diósgyőrbe. Ugyanis éveken át képtelenek voltak nyerni a DVTK stadionjában. Nem véletlenül mondta Nyilasi Tibor a „Harmadik Félidő” tegnapi adásában, hogy bizony akadtak olyan esztendők, amikor a Fradi diósgyőri fellépésekor „még a bedobás is jó volt, nemhogy a győzelem…”
1973 tavaszán még 4–1-re nyertek a zöld-fehérek az NB I-től akkor búcsúzó piros-fehérek vendégeként, aztán – miután a DVTK rögtön visszakerült az élvonalba – az FTC szempontjából több mint hét szűk esztendő következett. 1975 áprilisában és novemberében még elvitt egy-egy pontot Diósgyőrből a Fradi (1–1, 0–0), ám ezután sorozatban négy hazai bajnokin nyertek a piros-fehérek. 1976 októberében nagyszerű meccsen 3–2-re győzött a DVTK, Veréb György – a jelenlegi kapusedző – remekül védett, a Fradi második gólját szerző Ebedli Zoltánt pedig a lefújás után kiállították, mert a hármas sípszó után a közönség közé rúgta a labdát… 1978 februárjában úgy nyert 2–0-ra a DVTK, hogy a második gólt szerző Oláh Ferenc hanyatt vetődve, ollózó mozdulattal rúgta a léc alá a labdát – kár, hogy akkoriban még nem volt gólösszefoglaló, benne a legszebb találat megválasztásával, mert ez esélyes lett volna rá… 1978 novemberében 1–0-ra, 1980 júniusában 3–0-ra nyert a DVTK a Fradi ellen, ezt egy 0–0-s döntetlen követte, majd a remek diósgyőri sorozat utolsó állomásaként következett az utóbbi napokban sokszor emlegetett, 1981. decemberi 2–0-s DVTK-siker.
Csaknem 33 év bajnoki nyeretlenség után tehát ismét Fradi-verést ünnepelhettek a diósgyőriek, nagy kérdés, hogy ez a diadal is elindít-e olyan szériát, mint amilyet a hetvenes években éltek meg a DVTK szurkolói.
„TOLMÁCS” KELL A FRADINAK, MERT NEM TUD FORDÍTANI
A bajnokságban negyedik alkalommal kapott ki a Ferencváros, s emellett az is elkeserítő lehet a Fradi szurkolói számára, hogy ha csapatuk gólhátrányba kerül, akkor képtelen fordítani, sőt egyenlíteni is csak úgy tud, hogy aztán a végén mégis elveszíti a mérkőzést. Akkor nincs gond, ha Geráék szerzik az első gólt, de ha az ellenfél...
Négy olyan bajnokija volt eddig az FTC-nek, amelyen az ellenfél szerezte meg a vezetést, és mind a négyszer kikaptak a zöld-fehérek. A Lombard Pápa ellen nem is tudtak egyenlíteni, és 1–0-ra vesztettek, míg az MTK, az Újpest és legutóbb a DVTK ellen teljesen ugyanolyan volt a forgatókönyv: az aktuális ellenfél vezetést szerzett (Poór Patrik, Dusan Vasziljevics, illetve Miroszlav Grumics révén), a Ferencváros néhány percen belül egyenlített (az MTK ellen Benjamin Lauth, Újpesten David Mateos, Diósgyőrben Gera Zoltán), de aztán az ellenfelek ismét vezetést szereztek (Horváth Zsolt, Simon Krisztián és Takács Tamás volt eredményes), és erre már nem tudott válaszolni a Fradi, mind a három esetben 2–1-re kikapott.
DVTK–FTC 2–1
Természetesen sokszor előfordul, hogy egy adott csapat az ellenfél vezetése után nem tud felállni, és elveszíti a mérkőzését, de egy olyan együttesnek, amelynek a a bajnoki cím megszerzése (volt?) a célja, vesztett állásból is illik meccset nyernie, főleg akkor, ha több esetben is hátrányba kerül.
Megnéztük, hogy amikor a Ferencváros legutóbb bajnoki címet szerzett, megvolt-e játékosaiban az a képesség, tartás, hogy vesztésre állva pontot tudtak szerezni. A válasz aligha meglepő: igen. Természetesen ekkor is akadtak olyan meccsei a zöldeknek, amelyeket gólhátrányba kerülve elvesztettek, de jó néhány találkozón fordítani tudtak – nem úgy, mint most.
A 2003–2004-es szezonban, a Fradi eddigi utolsó (élvonalbeli) bajnoki aranyérmes idényében hét olyan mérkőzése volt a csapatnak, amelyet vesztett helyzetből minimum döntetlenre hozott. Öt esetben az ellenfél egygólos vezetése után iksz lett a vége, azaz pontot mentett a Fradi (Balaton FC–FTC 1–1, FTC–Videoton 2–2, Újpest–FTC 1–1, MTK–FTC 1–1, Matáv Sopron–FTC 2–2), két találkozón pedig sikerült fordítania és nyernie: a Videoton otthonában Dvéri Zsolt gólja után Dragóner Attila (84. perc) és Tököli Attila (89.) találatával győzött 2–1-re, míg Siófokon, a Balaton FC vendégeként 2–1-es hazai vezetés után Marius Sasu (79.) és Leandro (81.) góljával nyert 3–2-re.
Három évvel korábban (2000–2001), amikor szintén bajnok lett a Ferencváros, még az előbbinél is több meccset fordított meg vesztes állásból a csapat. Ekkor is hét olyan mérkőzése volt az FTC-nek, amelyen pontot szerzett az ellenfél vezetése után, ebből háromszor döntetlenre mentette a meccset (FTC–Kispest 2–2, FTC–Tatabánya 2–2, FTC–Dunaferr 1–1), négy esetben győzni tudott: Kispesten Faragó István góljára Vén Gábor (27.) és Horvát Péter (85.) válaszolt, a Matáv ellen Preisinger Sándor találata után Horváth Péter (31.) és Lipcsei Péter (45.) góljával fordított a Fradi, Sopronban 2–1-es hazai vezetés után Gera Zoltán (73.) és Hrutka János (81.) találata hozta meg a 3–2-es FTC-sikert, otthon a ZTE ellen pedig ugyancsak 2–1-es hátrányból, Csiszár Ákos (62.) és Dragóner Attila (85.) találatával fordított a Ferencváros.
A gólpercekből jól látszik, hogy anno sok esetben a találkozó hajrájában, a meccsek utolsó perceiben fordított a Fradi – egyelőre ez a képesség hiányzik a mostani csapatból. Hogy ennek erőnléti hiányosság, mentális gyengeség az oka, vagy egyszerűen csak ennyire képesek a Ferencváros játékosai – erre a választ talán még a zöld-fehérek szakmai stábja is keresi. Lehet, hogy a vénaszkenner a hibás?
A SZÉLEN VERHETŐ A FRADI; MIT TUD LAMAH?
A 10. forduló rangadójánál maradva az is érdekesség, hogy a Ferencváros ismét szélről kapott gólokat. Az első diósgyőri találat előtt jobbról, a másodiknál balról érkezett középre a labda. A gólt és gólpasszt is jegyző Takács Tamás a Sport Tv Harmadik Félidő című műsorában el is mondta, külön készültek arra, hogy a Ferencváros védelmében az alapvonal közeléből, a szélről középre visszajátszott labdáknál üres területek nyílnak – ezt láthattuk mindkét hazai találatnál, ugyanis a gólszerző üresen kapta a labdát.
Megnéztük, a Ferencváros tíz kapott góljából hat szélről középre lőtt labdából született. Ebből, a támadás irányát nézve, négy alkalommal jobbról, kétszer balról érkezett a labda. Azért érdekes ez, mert nyáron a védelem mindkét oldalán erősített a Fradi (érkezett a jobb oldalra Emir Dilaver, balra pedig Bosnjak Predrag), igaz a védelem bal oldalán – ez a szél volt a sebezhetőbb – többnyire nem az új szerzemény Bosnjak, hanem Philipp Bönig játszik. Az is igaz, hogy a szélről érkező beadásokból születő góloknál sem csak a szélső védőket terheli a felelősség, hiszen a belső hátvédek rendre üresen hagyták a középen érkező támadókat.
Megvizsgáltuk a belga válogatott Roland Lamah eddigi statisztikáit is, a szélsőnek a DVTK elleni volt a harmadik meccse az NB I-ben (ezeken a találkozókon egy pontot szerzett a Fradi), másodszor kezdőként. Gól és gólpassz nem fűződik a nevéhez, eddig 12-szer vette célba a kaput, egyszer találta el. 79 jó passza volt, 86 százalékos pontosság mellett. A párharcai 41 százalékát nyerte meg, összesen 13-at. Eladott 25 labdát és szerzett kilencet (statisztikák forrása: mlsz.hu/ InStat Football). Ezekre a számokra mondják, még időre van szüksége a beilleszkedéshez, messze van a csúcsformától.
NIKOLICS MOST JOBBAN ÁLL, MINT AZ EZÜSTCIPŐSÖK!
Tíz bajnoki mérkőzés, 12 gól – ez Nikolics Nemanja mérlege ebben a szezonban. (Tegyük hozzá, az előző szezon utolsó meccsén is betalált, így sorozatban már 11 bajnokin volt eredményes). Ha a fehérvári futballista továbbra is nagyjából hasonló ütemben termelné a gólokat, akkor a szezon végére akár harminc találat fölé is juthatna – de ne legyünk ennyire telhetetlenek, már az is nagy szó lenne, ha az NB I-ben húsznál több találattal zárna valaki.
A GYŐRI RAFE WOLFE ÖNGÓLJA A VIDEOTON ELLEN
Tavaly is jó volt Nikolics részeredménye, tíz forduló után tíz gólnál tartott, a paksi Simon Attila pedig 11-nél, végül ők ketten holtversenyben 18 találattal lettek gólkirályok, azaz a húszas határt nem érték el.
Húsz gólig legutóbb Adamo Coulibaly jutott el, a debreceni csatár a 2011–2012-es szezonban kereken 20 találattal lett a legeredményesebb gólszerző, ő akkor a 10. fordulót követően még „csak” hét gólnál járt.
Egy idénnyel korábban, a 2010–2011-es szezonban André Alves 24 találattal lett gólkirály, a Videoton brazil támadója a 10. forduló után kilenc gólnál tartott – Nikolics mostani részeredménye ennél is jobb.
Egy bajnoki szezonban huszonöt gól fölé legutóbb Tököli Attila jutott, a Dunaferr csatára a 2001–2002-es szezont 28 találattal zárta. A 10. fordulót követően kilenc gólnál tartott, ám mivel abban a kiírásban 38 fordulóból állt a bajnokság (az ún. alapszakasz után rájátszást is rendeztek a 12 csapatos NB I-ben), Tökölinek könnyebb dolga volt huszonöt fölé kerülni, a támadó végül 36 bajnokin lépett pályára, ezeken szerzett 28 gólt.
Ha a hőskorig, vagy Deák „Bamba" 66 gólos rekordjáig nem is megyünk vissza, a hetvenes évek második feléig még visszalapoztunk az évkönyvekben, hiszen 1976 és 1981 között négy klasszis labdarúgónk is harminc találat fölé jutott, s mind a négyen európai ezüstcipősök lettek az adott szezonban (annyit azért jegyezzünk meg, hogy abban az időszakban 18 csapatos volt az NB I, így 34 fordulót rendeztek, azaz néggyel többet, mint napjainkban).
Az 1976–1977-es kiírásban a bajnok Vasas „Béluskája”, Várady Béla 36 találattal lett gólkirály, úgy, hogy az első tíz fordulóban nem termelt kiugróan, hiszen hét gólnál tartott.
Két évvel később (1978–1979) az újpestiek „Golyója”, Fekete László – aki ugyanúgy az idén hunyt el, mint Várady Béla –31 góllal zárt, és az első tíz mérkőzés után kilencnél tartott, úgy, hogy éppen a 10. fordulóban ugrott a góllövőlista élére a Dunaújvárosi Kohász ellen szerzett öt találatával (természetesen járt neki a 10-es osztályzat a Népsporttól).
Az 1979–1980-as szezonban az Újpest másik nagy gólvágója, Fazekas László lépte át a „lélektani” harmincas határt, „Kapa” 36 góllal zárt, úgy, hogy a PVSK ellen szabadrúgásból elért találatát a tudósítók „el is vették” tőle, öngólnak írták, mert megpattant a labda a sorfal egyik tagján (nagy szerencse, hogy ez végül nem osztott, nem szorzott, és nem emiatt maradt le az európai aranycipőről). Fazekas a 10. forduló után nyolc gólnál tartott, tehát ő sem kezdett kiemelkedően, aztán mégis 36-ig jutott.
Eddigi utolsó olyan játékosunk, aki legalább harminc gólt szerzett egy NB I-es szezonban, Nyilasi Tibor. A Ferencváros játékosa az 1980–1981-es idényben jutott el kereken 30 találatig, úgy, hogy a 10. forduló után még ő is tíz alatt járt, addig ugyanis kilenc „Nyíl-vessző” ért pontosan célba.
A most 12 gólnál járó Nikolics Nemanjának tehát jobb a részeredménye, mint a fentebb felsorolt ezüstcipős labdarúgóknak, ami persze nem jelenti azt, hogy a fehérvári csatár is harminc gól fölé jut az idén. De azért nem rosszak az esélyei erre...
PMFC–VIDEOTON 0–2
A MENETELŐ VIDEOTONNAK AZ ELLENFELEK IS BESEGÍTENEK
Továbbra is száguld a Videoton, sorozatban 10. bajnoki mérkőzését nyerte meg, az MTK 1996 őszi, 15-ös győzelmi szériája óta ilyen remek szezonkezdetre nem volt példa az NB I-ben. A fehérváriak szerezték a legtöbb gólt (27) és kapták a legkevesebbet (3), értelemszerűen messze nekik a legjobb a gólkülönbségük (plusz 24), ők adják a góllövőlista éllovasát, Nikolicsot, és sok egyéb mellett még egy kategóriában is vezetnek: ellenük szerezték a legtöbb öngólt az ellenfelek.
Jó csapatnak szerencséje is van – szokták mondani, s az öngólok tekintetében ez a megállapítás a Videotonra is igaz, hiszen a fehérváriakat már háromszor „segítette meg" az ellenfél valamelyik játékosa azzal, hogy a saját kapujába talált. Mind a három esetben oldalról belőtt labda került a menteni igyekvő védő lábáról a kapuba.
A 3. fordulóban, a Videoton–Győr mérkőzésen 1–0-s ETO-vezetésnél Gyurcsó Ádám elfutása után a középre adott labda a visszafutó Rafe Wolfe-ról pattant a gólvonal mögé. Ezzel egyenlített a Videoton, végül 3–2-re győzött.
A 9. fordulóban, a Videoton–Diósgyőr mérkőzés hajrájában, 1–1-es állásnál Dinko Trebotic középre adása után Willian Alves passzolta a saját kapujába a labdát – ezzel nyert 2–1-re a fehérvári együttes.
A DIÓSGYŐRI WILLIAM ALVES ÖNGÓLJA A VIDEOTON ELLEN
A legutóbbi fordulóban, a PMFC–Videoton mérkőzés első félidejének végén a pécsi Andrej Causic lábáról került a saját kapujába a labda, bár ezt csak az ismétlések során lehetett látni, hiszen Gyurcsó Ádám beadását követően elsőre úgy tűnt, hogy Nikolics továbbított a kapuba. Ám a hivatalos játékvezetői jelentésben is Causic öngóljaként szerepel ez a találat, amellyel kétgólosra nőtt a Vidi előnye. (Szegény Causicnak ez volt a szezonban a második öngólja, az elsőt még a második fordulóban, Felcsúton „szerezte", azzal a találattal egyenlített a PAFC – 2–2.)
A PÉCSI ANDREJ CAUSIC ÖNGÓLJA A VIDEOTON ELLEN
TOVÁBBI LEGEK, ÉRDEKESSÉGEK
Nyilasi Tibor a Harmadik félidőben Nikolics Pécs elleni gólját választotta a forduló találatának, de a magunk részéről kiemelnénk és a klasszisgól jelzővel illetnénk a harmadik NB I-es meccsén először eredményes Tommaso Rocchi találatát is. A Haladás 37 éves, korábbi olasz válogatott csatára remek átvétel után kapásból lőtt a pápai kapuba.
A hét visszatérője az ugyancsak szombathelyi Radó András, aki hosszú sérülését követően két hónap után lépett ismét pályára az NB I-ben, és rögtön gólpasszal vétette észre magát a Haladás második góljánál.
A hét embere a diósgyőri Takács Tamás. A tavasszal még az NB II-ben edződő csatár – akit két hete portré keretében is bemutattunk – góljával és gólpasszával főszerepet vállalt a Ferencváros legyőzéséből.
A hét edzői nyilatkozata a DVTK-t irányító Tomiszlav Szivicsé.
„Úgy tűnik, történelmi mester vagyok, mert akárhova kell menni, ha el kell rontani egy nagy időszakot, én mindig ott vagyok" – mondta a szakember az MTVA-nak, miután a DVTK 32 év szünet után ismét megverte hazai bajnokin a Fradit.
A hét kiszólása pedig Véber Györgyé. Ezt nem kommentálnánk, mert a felvétel önmagáért beszél. Csak annyit tennénk hozzá, hogy a pécsi mester a labdarúgás nyelvén mondja el, hogy mit is kellene csinálni, ahogy korábban egy elhíresült olimpiai közvetítésben Szántó Imre, az ökölvívók kapitánya a bunyó nyelvén...
Időpont | Mérkőzés (Tv) | Játékvezető | Nézőszám |
Október 3., péntek | |||
19.00 | Puskás Akadémia–Győri ETO 2–1 | Solymosi Péter | 1521 |
Október 4., szombat | |||
14.00 | Diósgyőri VTK–Ferencváros 2–1 | Iványi Zoltán | 8626 |
16.00 | Debreceni VSC-Teva–Budapest Honvéd 4–0 | Fábián Mihály | 2662 |
18.00 | Paks–Kecskeméti TE 2–3 | Szabó Zsolt | 1483 |
18.00 | Pécsi MFC–Videoton 0–2 | Vad II. István | 800 |
20.00 | Újpest–Dunaújváros PASE 3–0 | Pintér Csaba | 2050 |
Október 5., vasárnap | |||
16.30 | MTK–Nyíregyháza (M1) | Farkas Ádám | 500 |
18.30 | Haladás–Lombard Pápa (Sport2) | Kassai Viktor | 2240 |
A bajnokság állását itt tekintheti meg! |