Kisvárda: „Mindenben javulnunk kell” – Dajka László tudja jól

Felsőoktatási hasonlattal élve: a szorgalmi időszakot kihagyta a Kisvárda Master Good, és az egész őszi szezon egy hatalmas vizsgaidőszak volt a csapatnak. Az élvonal abszolút újonca olykor elhasalt egy vizsgán, máskor meg a szigorlaton is hibátlanul mondta fel a leckét – és noha bukdácsolt (sőt messze van a diplomától is), megmaradt az esélye arra, hogy ne tanácsolják el.

Egy biztos, a nyelvvizsga megszerzésével nem lesz gond, hiszen a brazil, görög, horvát, román, szerb és ukrán légiósok miatt bábeli zűrzavar uralkodott az öltözőben. De mintha a szezon utolsó három mérkőzésére az ebből fakadó problémák (is) megoldódtak volna – vagy csak a jó eredmények miatt kevesebbet foglalkoztak a kommunikációs gondokkal.

A bajnokság első vizsgája a Mol Vidi elleni felcsúti bemutatkozás volt. A bajnoki címvédőtől elszenvedett 4–0-s vereséget még egyszeri kisiklásnak lehetett nevezni (főként mert a 13. perctől emberhátrányban játszott az újonc), ám a Bp. Honvéd elleni újabb 0–4 során a társaság a tartását is elveszítette, és ez nem sok jóra engedett következtetni a jövőt illetően.

Érezte a vezetőség, hogy változtatnia kellene, ilyenkor rögtön az edzőváltás tűnik kézenfekvő megoldásnak. A történelmi feljutást kiharcoló Kondás Elemér távozott, és érkezett Dajka László, de csak azután, hogy két mérkőzést (Újpest 0–1, Ferencváros 0–2) még Kocsis János irányításával vívott meg a Kisvárda.

A Fradi elleni összecsapás azért is volt a legkeményebb vizsga, mert akkor avatták a Várkerti Stadiont, amelynek főpróbája, sőt leginkább várt előadása is az augusztus 11-i vesztes mérkőzés volt.

Dajka László érkezésével azonban a csapat elkezdett gólokat és pontokat szerezni. Az újabb felcsúti szereplésükről már nem elégtelennel tértek haza a kisvárdaiak (1–1-es döntetlen a Puskás Akadémia ellen, Lucas történelmi góljára 437 percet kellett várni), a megszerzett pont pedig beugrót jelentett az elit évfolyamba. A Diósgyőr ellen a szezon talán legjobb játéka még nem ért győzelmet (1–1), azonban előrevetítette a történelmi sikert (1–0 a másik újonc, az MTK Budapest ellen), a Haladás legyőzését (4–1) követően pedig a kieséssel fenyegető helyekről is elmozdult az együttes.

Ám mielőtt még a kisvárdai „tanulók” azt hihették volna, hogy abszolválták a félévet, jött a debreceni mérkőzés (1–3), és a négymeccses veretlenségi sorozat megszakadása után a folytatásban többször „pótvizsgára” kényszerültek. A Debrecen–Kisvárda bajnoki volt az egyik az ősszel, amelyen a szünetben még jobban álló fél veszített – a másikat két fordulóval később játszották, ugyancsak kisvárdai érintettséggel, amikor is a Mezőkövesd nyert 2–1-re a Várkertben.

És bár ebben az időszakban egymás után négyszer szerepelt hazai pályán a Kisvárda, pontot csak a bajnoki címvédő Mol Vidi ellen sikerült szereznie (2–2), a Mezőkövesd Zsórytól (1–2), a Bp. Honvédtól (0–3) és az Újpesttől elszenvedett vereség (1–4), valamint a vetélytársak „feltámadása” miatt kieső helyre zuhant vissza. Amelyről nem sikerült elmozdulnia.

De az utolsó három fordulóban szerzett hét pont, valamint a kialakult játék arra utal, reménykedhetnek a kisvárdaiak, hogy a korábbi abszolút újonc diáktársaikkal ellentétben (Mezőkövesd, Gyirmót, Balmazújváros) a vizsgaidőszakban kiállják a próbát – és az elitben töltött első évüket követően nem tanácsolják el őket az élvonaltól.