Labdarúgás: a kapusok mumusa volt – Szőke István 75 éves

Tíz mérkőzést gyűjtöttünk össze, vajon a Fradi korábbi jobbszélsője, Szőke István hogyan emlékszik rájuk?

Magyarország–Jugoszlávia 2–1 (0–1), 1971. szeptember 1., Népstadion

„Ez volt a második válogatottságom, és jó sokat kellett rá várni, mert a csehszlovákok ellen mutatkoztam be 1969-ben. Csereként álltam be, volt bennem bizonyításvágy, ezért örülök, hogy egy egy után az én gólommal nyertünk, közelről szereztem. Utána a csapat a Körszállóban tartotta a bankettet, ez volt Tichy Lajos búcsúja a válogatottságtól.”

Románia–Magyarország 2–2 (1–2), Eb-negyeddöntő, 1972. május 14., Bukarest

„Az első gól az enyém, Bene lécről levágódó labdáját belőttem, ezzel vezettünk egy nullra. Kaptunk egy tizenegyest is, én az UEFA-kupa-elődöntőben a Wolverhampton ellen kettőt is kihagytam, Bukarestben Kocsis Lajos lőtte, de Raducanu kiütötte.”

Magyarország–Románia 2–1 (1–1), Eb-negyeddöntő, 1972. május 17., Belgrád

„Már a vége felé jártunk, fáradtak voltunk, nem akartam a hosszabbítást… Komolyra fordítva: Bene passzát a jobb alsó sarokba lőttem. Raducanu hatalmas termetű volt, de csak ujjheggyel tudott beleérni. Szétvetett az öröm, a félpályánál közvetítő Szepesi Györgynek odakiáltottam: »Így kell ezt csinálni!«”

Magyarország–Svédország 3–3 (1–1), vb-selejtező, 1973. június 13., Népstadion

„Jaj, ne is mondja! Kocsissal a második félidőre szálltunk be, meg is élénkült a játék. Három kettőre vezettünk, szabadrúgáshoz jutottunk egy méterre a tizenhatostól: rálőttem, a lécről jött vissza. Ha az bemegy, Edström nem egyenlít…” Egy barátom mondta, ha bemegy, nekem szobrot állítanak, mert Eb-re és vb-re is kilőttem a válogatottat.

FTC–Ú. Dózsa 6:3 (3:1), MNK-negyeddöntő, 1966. november 16., Megyeri út

„Rutinos voltam, tizenkilenc éves… Négyet rúgtam Szentmihályi Antalnak, kettőt tizenegyesből, s onnantól mumusa lettem. Egyszer egy Fradi–Dózsa előtt edzőtáborban voltunk, Albert Flórit keresték telefonon, Szentmihályi felesége hívta. Elmondta, hogy férje napok óta nem alszik, kérdezte, Szőke játszik-e. Flóri meg azt válaszolta, ezt Lakat Károlytól kellene megkérdezni, de szerinte játszani fog, és letette a kagylót.”

FTC–Ú. Dózsa 3:0 (2:0), NB I, 7. forduló, 1967. április 16., Népstadion

„Varga Zoli remek labdával ugratott ki, szépen be is lőttem. Ez már a második gólunk volt, Rákosi Gyuszi szerezte az elsőt. Telt ház, remek hangulat volt, a harmadik gólt a beadásomból lőtte Albert tizennyolc méterről iszonyatos erővel. Térdmagasságból küldte rá, technikai bravúr volt. Tudni kell, Albert általában okos gólokat lőtt, távolról ritkán vette célba a kaput. Azt hiszem, Tátrai Sándor mondta neki: „Lőjön bátran, ha kell harmincról is! Harminc centiről…”

FTC–Ú. Dózsa 1–0 (0–0), NB I, 26. forduló, 1971. május 29., Megyeri út

„Nem másnak, mint Szentmihályinak lőttem a 88. percben, az öltöző felőli kapuba.”

„Én lőttem az elsőt szabadrúgásból, Branikovits még az első félidő vége előtt a másodikat. A Népsporttól kapott hetes osztályzatommal a fasorban se voltam, Páncsics Miklós ezen a meccsen tízest érdemelt.”

FTC–Wolverhampton 2–2 (2–1), UEFA-kupa, elődöntő, 1. mérkőzés, 1972. április 5., Népstadion

„Egy tizenegyest belőttem, egyet kihagytam, ráadásul kettő egyes vezetésünknél. Ha bemegy, az angolok sohasem egyenlítenek.”

Wolverhampton–FTC 2–1 (2–0), UEFA-kupa, elődöntő, visszavágó, 1972. április 19., Wolverhampton

„A második félidő elején Kű Lajos szépített és tizenegyeshez jutottunk. A taktikai értekezleten Csanádi Ferenc edző kijelölte, hogy a szabadrúgásokat én rúgom, de a tizenegyesekre nem jelentkezett senki. De odaálltam, s amikor nekifutottam, hallottam egy hangot, »ahová szoktad«. Elbizonytalanodtam, és a kapus ugyanúgy kivédte, mint Pesten. De nem tagadom, enyém a felelősség.”