Lanzafame vallomása: Nekem hat- vagy hétezer eurót fizettek ki

Minden jel arra utal, hogy Davide Lanzafame, a Honvéd új olasz csatára játékjogát hamarosan felfüggeszti az Olasz Labdarúgó-szövetség, és előbb-utóbb büntetőjogi felelősségét is megállapíthatják. A 63 Serie A-mérkőzésen játszó, korábban a Juventus, a Bari, a Palermo, a Parma, a Brescia és a Catania mezét is viselő, huszonöt esztendős támadó tavaly ősszel a másodosztályú Grossetóban szerepelt, kölcsönszerződését azonban nem kívánták meghosszabbítani. A toscanai klub elnöke, Piero Camilli a padovagoal.it oldalnak adott nyilatkozatában – amelyet a szombati Grosseto–Padova (1–1) Serie B-s bajnoki mérkőzés online közvetítésében lehetett olvasni – a téli átigazolásokról szólva így indokolta Stefanio Ferrario Lecce-futballista szerződtetésének meghiúsulását: „Elmagyarázom. Ferrarióval kapcsolatban időközben változtattunk az álláspontunkon, mivel tudomásunkra jutott, hogy a játékos érintett a fogadási csalásban, és emiatt szinte bizonyosan eltiltják. Vagyis nem akartunk még egyszer abba a hibába esni, mint Lanzafame esetében.”

Mint arról korábban a Nemzeti Sport beszámolt, az olasz médiában 2013. január 9-én jelent meg a hír, hogy a bari ügyészség lezárta a fogadási csalásokkal kapcsolatos, több szálon futó nyomozását, erről értesítette a harminckét érintettet, köztük huszonhét labdarúgót.

„Az első vizsgálat tárgyát két mérkőzés jelentette, és huszonhét labdarúgó esetében nyert megállapítást a sportcsalás bűncselekménye a 2008. május 10-én lejátszott Bari–Treviso (0–1), valamint a 2009. május 23-án megrendezett Salernitana–Bari (3–2) Serie B-s találkozó kapcsán” – szól a Corriere dello Sport internetes portáljának jelentése.

A futballisták szinte kivétel nélkül a Bari csapatának tagjai voltak a 2007–2008-as vagy a 2008–2009-es idényben. A gyanúsítottak felsorolásától terjedelmi korlátok miatt eltekintünk (aki kíváncsi a teljes listára, itt megtekintheti), csak egyet emelnénk ki: ott van köztük Davide Lanzafame neve.

Ami a továbbiakat illeti, a vizsgálati anyagot a bari ügyészség továbbította Stefano Palazzi szövetségi ügyésznek, és hamarosan elindul a sportbírósági eljárás, feltételezhetően újabb kihallgatásokkal. Az olasz sajtó előrejelzése szerint az elsőfokú ítélet vélhetően csak az idény végén, legkorábban májusban születik meg. Ezzel párhuzamosan számolni kell a polgári igazságszolgáltatás előbbinél jóval lassabb ügymenetére is.

A kölcsönben fél évre Magyarországra szerződő futballista szerepét nem tisztünk megítélni, az interneten bárki számára elérhető, a La Gazzetta dello Sport oldalán január 11-én közzétett tanúvallomása szerint azonban sok jóra nem számíthat. Az alábbiakban az Olasz Labdarúgó-szövetség római ügyészségén tett, 2012. augusztus 4-i, háromórás meghallgatás jegyzőkönyvéből idézünk részleteket (a dokumentum szerint négy nappal később, 2012. augusztus 8-án a bari ügyészségen is jelenése volt, az ott elhangzottakat nem ismerjük).

„A Treviso elleni mérkőzés hetének első napján valaki megkeresett a csapat öregjei közül. Rajcic, Santoruvo és Marco Esposito egyenként ment oda a játékosokhoz azzal, hogy a vendégek győzelmét elősegítve manipuláljuk a mérkőzés végeredményét. Anyagi ellenszolgáltatást ígértek, de esetemben nem nevezték meg az összeget. (...) Én abban az idényben harminchét mérkőzésen játszottam, és így az egyezség sikere érdekében nem hagyhattak ki. Hangsúlyozom, a körülmények olyanok voltak, hogy ha lehetetlen nem is, de iszonyúan nehéz lett volna távol maradnom tőlük. Hozzám hasonló zavart láttam Gazzin is, aki annyira nem tudta elviselni a feszültséget, hogy egyenesen sírásban tört ki, amikor Conte szokása szerint moziba vitte a csapatot. (...) A mérkőzés napján Antonio Conte egyenként beszélt velünk, tisztességes viselkedésre szólított fel, és figyelmeztetett, hogy ha valakitől furcsát tapasztal – itt nyilván a terjedő pletykákra utalt –, akkor a játékost lecseréli. Körülbelül a második félidő huszadik percében történt, hogy egy ütközés után fejsérülést szimuláltam, és cserét kértem. A valódi ok az volt, hogy nem bírtam már ilyen körülmények között tovább játszani. Ha azt mondom, zavarba ejtő volt látni a csapat játékát, még óvatosan fogalmaztam. Amikor támadásba lendülhettünk volna, mindig megálltunk vagy elveszítettük a labdát. Szerintem mindenki számára világos volt, mi folyik a pályán.

Következő hétfőn az öltözőben Rajcic és Santoruvo hozták az elosztandó pénzt, nekem hat- vagy hétezer eurót fizettek ki. Gondolom, a többiek is körülbelül ilyen összeget kaptak, nem tudom megmondani, az öregek mennyit tartottak meg. A pénzt borítékban hozták, és értelemszerűen egyenként adták oda. Emlékszem még egy különös esetre a meccsel kapcsolatban. A szünetben a játékoskijáróban Pianu a Trevisóból elkezdett veszekedni Gancival, szerintem azért, hogy erősítsék az igazi meccs benyomását. (...) Körülbelül húsz nappal ezelőtt hívott telefonon Pianu, akit legalább öt éve nem hallottam, és kérdezte, hogy vagyok, majd gratulált a lányom születéséhez. Ma, a tények tükrében az a gyanúm, hogy puhatolózni akart, van-e valami hírem vele kapcsolatban. (...) A Salernitana–Bari találkozót illetően kijelentem, hogy a mérkőzés reggelén csapattársam, De Vezze – Stellini, Marco Esposito, Nicola Santoni, Guberti, Parisi és Masiello társaságában – tájékoztatta a csoportot, hogy a héten tárgyalások zajlottak a Salernitana képviselőivel a bennmaradáshoz szükséges győzelmük megszervezéséről. (...) Miközben a meccs ment, Esposito és a Salernitana egy meg nem nevezett küldöttje tévén nézték az eseményeket, és amint megvolt a kívánt eredmény, feltételezem, hogy a Salernitana embere kifizette a megállapított összeget Espositónak. Ő még aznap este odaadta nekem saját házában az én részemet, amely ismét hatezer vagy hétezer euró volt.”

Ez tehát a vallomás. Zárásképpen Marco Rossi Honvéd-edző Lanzafaméra vonatkozó kijelentését idéznénk: „Mindenki vonja le a következtetést!”