Liza pofonja – Borsos László jegyzete

BARTOSZ GRZELAK napjai meg voltak számlálva az ESMTK elleni csúfos Mol Magyar Kupa-kiesést követően – ekképpen vélekedett legalábbis a Fehérvár FC híveinek, valamint a magyar futballt követők döntő többsége. A feltételezést a korábbi tapasztalatok táplálták: azt a vezetőedzőt, akivel hosszú heteken, hónapokon át nem megy a csapat szekere, eredménytelen és a játék sem fejlődik, rendre menesztik. A szeptember 16-i bukás előtt sem volt rózsás a székesfehérváriak helyzete (az elmúlt évekről ne is beszéljünk…), hiszen hat fordulót követően négy szerzett ponttal álltak az NB I-es tabella kilencedik helyén, ezért meglepő volt, hogy a harmadosztályú ellenféllel szembeni kiesést, valamint Juhász Roland sportigazgató lemondását követően a svéd-lengyel tréner – maradhatott.

Utóbb kiderült, a pesterzsébetiek, vagy ahogyan a XX. kerületi együttest becézik, a Liza elleni kiütés után összeszedte magát a Fehérvár. A talpra állásban tevékeny szerepet vállalt a posztján megerősített edző. Nem látunk bele, mi játszódott le Bartosz Grzelak lelkében és fejében abban a néhány napban, amíg felkészítette a társaságot a következő, ZTE elleni bajnokira, mindenesetre a gárda – ha másból nem is – küzdeni tudásból jelesre vizsgázott. A bajnokság fél távjánál járva megállapíthatjuk, akkor, szeptember 24-én megvillantotta a rá azóta is jellemző karakterét: tíz emberrel küzdött, a hajrában hátrányba került, majd a 99. percben hősiesen egyenlített.

A Fehérvár az egyik legsótlanabb futballt elővezető csapat volt, s az egyik legnagyobb elánnal küzdővé vált. A szezonban szerzett 36 góljából hetet a második félidő ráadásának perceiben szerzett, s ha csak a második félidők eredménye számítana, második helyen állna. Az együttes becsületére válik, hogy bár tíz bajnokin hátrányba került, háromszor pontot mentett, kétszer pedig fordított – az így szerzett kilenc pontra csak az FTC volt képes az ősszel. A kifogástalan erőnlét mellett szükség volt szerkezetváltásra (a 3–5–2-es hadrend passzol a kerethez) és nagyszerű meglátásokra a javuláshoz: Gergényi Bence belső védőként, Schön Szabolcs szárnyvédőként való szerepeltetése, illetve Szabó Levente kezdőcsapatba állítása kétcsatáros formációban mind a vezetőedző érdeme.

Az pedig a klubvezetőségé, hogy a nyári átigazolási időszak végén Gergényi Bence, Kalmár Zsolt és Tóth Balázs érkeztével nemcsak jó képességű, hanem megfelelő hozzáállású futballisták is szerződtek Székesfehérvárra, amint az is, hogy a legnehezebb helyzetben, az ESMTK elleni, azaz a Lizától kapott pofon ellenére is kitartott Bartosz Grzelak mellett.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!