NB I: a Nemzeti Sportnál összeállt az év csapata

KAPUSOK

Először 2014 márciusában védte az FTC kapuját Dibusz Dénes, és nyolc év után kijelenthető: jó igazolásnak könyvelhetik el a pécsi kapus megszerzését a ferencvárosiak. 2016 óta öt bajnoki cím, négy MK-győzelem, BL- és El-szereplés főszereplője volt, aki ebben az idényben tette talán a legtöbbet a sikerekért. Megkockáztatjuk: ha csak közepesen teljesít, sokkal szorosabb lett volna a bajnokság, de sokszor és sorozatban hatalmas védésekkel tartotta meccsben a zöld-fehéreket. Kiemelkedett a mezőnyből, válogatott szinten teljesített egész évben, rengeteg pontot hozott csapatának, és közben jótékonysági rendezvényeken is feltűnik: szeret adni, kapni (gólt, ugye) sokkal kevésbé. A Honvéd megmenekülésében jókora szerep jutott Szappanos Péternek, Banai Dávid is jó évet zárt, Demjén Patrik kiváló gól nélküli sorozatot épített, Milan Mijatovics viszont nem tudott segíteni az MTK-n, sőt, jócskán benne volt a kék-fehérek búcsújában.

JOBB OLDALI VÉDŐK

Hogy Loic Nego minőségi futballista, mindenki tudja, szinte papírforma, hogy posztján a legjobbnak bizonyult. Az alapokat Franciaországban szerezte meg (az U19-es válogatottal Európa-bajnok lett), a mostani volt a hetedik idénye a Mol Fehérvárban, nem véletlen, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány stabilan számít rá a magyar válogatottnál. Csapatához hasonlóan hullámzó volt az ő teljesítménye is, az első gólját csak áprilisban szerezte meg, de ettől még azon kevés játékos egyike, akivel a nemzetközi meccseknek is bátran neki lehet menni. Szegi Vince olyan csapatban futballozott, amely nem tudott megkapaszkodni a legjobbak között: ha valamennyi csapattársa annyit tett volna a közösbe, mint ő, aligha esik ki a Gyirmót. Hej Viktor harmadik helye éppúgy kellemes meglepetés, mint a Kisvárda ezüstérme, ugyanakkor Zoran Lesjak és Branko Pauljevics is többet tud annál, mint hogy a mezőny végén kullogjon.

KÖZÉPSŐ VÉDŐK

Az év szenzációja a Kisvárda ezüstérme, a végig kiegyensúlyozottan szereplő nyírségi csapat meneteléséhez elengedhetetlen volt több kulcsember kimagasló teljesítménye. Egyikük Herdi Prenga, aki az egész bajnokságban magas szinten dirigálta a védelmet, amely 34 kapott góljával holtversenyben a második legerősebb hátsó alakzatnak bizonyult. Tanulságos Adnan Kovacevic és a Ferencvárostól az idény végén elköszönő szlovén Miha Balzic esete: utóbbi remek játékkal robbant be az NB I-be 2017-ben, de fokozatosan visszaesett a teljesítménye, míg bosnyák klubtársa egyre megbízhatóbbá vált. Külön dicséretet érdemel Pávkovics Bence helyezése: Achilles-sérülés miatt operáció várt rá a feljutást követően, és míg gyógyult, nagyon szenvedett a Loki védelme. Ahogy visszatért a pályára, azonnal stabilabb lett a debreceni védelem, jelentős szerepe van abban, hogy a végén már nem kellett izgulnia csapatának.

BAL OLDALI VÉDŐK

Ugyanaz a három labdarúgó fért fel a dobogóra, mint az idény első fele után, a különbség annyi, hogy Eldar Civic és Matheus Leoni helyet cserélt. Talán senki sem képes a teljes NB I-es mezőnyben ballal úgy az ellenfél kapuja elé kanyarítani a labdát, mint a Ferencváros bosnyák bekkje, más kérdés, hogy védekezésben olykor még mindig hajlamos a könnyelműsködésre. Matheus Leoni a történelmi sikert elérő Kisvárda meghatározó futballistája volt, a paksi Szabó János hozta a tőle megszokott megbízható játékot, és egyáltalán nem lennénk meglepve, ha a ZTE-t erősítő Gergényi Bence jövőre helyet követelne magának az első háromban. A védőként, középpályásként és akár támadóként is számításba vehető Nagy Zsolt sokkal jobb futballista annál, mint amit 8. helye sugall, és akkor még Marcel Heistert nem is említettük. Tavaly nyáron sokan értetlenkedtek, a Fradinál miért mondtak le róla, azonban a Mol Fehérvárban sem sikerült bizonyítania, hogy egyike volna az élvonal legjobb védőinek.

KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Aissa Laidouni a bajnokságból kiemelkedő FTC egyik, ha nem a legjobb játékosa. A zöldek játékán nagyon érződik, ott van-e a pályán, vele egész másképp működik a csapat együttes védekezése és támadójátéka. Három gólt szerzett, amely nem tűnik soknak, de általában négy támadó szerepel előtte, a pálya centrumában biztosítja a stabilitást, az NB I-ben egy az egyben nagyon kevesen tudják átjátszani. Nagyon dicséretes Papp Kristóf eredménye, az NB II-ből került az élvonalba, ez manapság egyre ritkább, és szép csendben meghatározó alakja lett a sokszor dicsért paksi futballnak. Sok labdát szerez, rengeteget dolgozik, és bár sérülések hátráltatták, három góllal járult hozzá a tolnai terméshez – a kapu előtt is feltalálja magát. Az osztályzatok nem tükrözik Artem Favorov produkcióját, aki többször is remekül teljesített a felcsúti fedezetsorban, fontos gólokat szerzett. A lista végén szereplő játékosok miatt is éleződhet ki az örök vita: szükség van ennyi légiósra...?

JOBB OLDALI SZÉLSŐK

Ősszel olykor csak az Újpest NB III-as csapatában játszott Yohan Croizet, tavasszal azonban megmutatta, az élvonal legjobb labdarúgói közé tartozik. Óriási szerepe volt abban, hogy a sokáig a kiesés ellen küzdő klubja végül ötödikként zárt, még akkor is, ha ősszel négyszer, tavasszal viszont csak kétszer talált be. Kivételes a technikai tudása, egy az egyben bárkit kicselez, ugyanakkor hibapontja, hogy olykor hosszú percekre eltűnik a mezőnyben. Jaroslav Navrátil és Sajbán Máté egyaránt ősszel alapozta meg jó helyezését (előbbi hat góljából ötöt, utóbbi mind a hét találatát akkor szerezte...), nekünk meglepetés, hogy a kispesti Nagy Dominik, a debreceni Bódi Ádám és a ferencvárosi Olekszandr Zubkov csak a mezőny közepéig jutott.

TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Érdekes megfigyelni, a magyar játékosok mennyire dominálnak ezen a poszton a külföldiekkel szemben – ennek oka lehet, hogy az ehhez a poszthoz leginkább szükséges játékintelligencia, kreativitás még mindig megvan a mieinkben. Bognár Istvánnak télen ciprusi szerződést ért a teljesítménye, lubickolt az édesapja által megszerkesztett paksi játékrendszerben, sokat volt a tizenhatos előterében, rengeteg helyzetet teremtett, főleg Ádám Martin előtt. Dzsudzsák Balázs rutinja, labdabiztonsága, passzpontossága még mindig sokat ért a DVSC-nek, ahol Baráth Péter a következő generáció képviselőjeként a válogatott keretbe is meghívót kapott. Dárdai Pál is elöl végzett, de többen úgy vélik, benne sokkal több van, jobb teljesítményre lehet képes a folytatásban. Cseri Tamás még mindig meghatározza a mezőkövesdi futballt, ezt az idényt vélhetően elfelejtené, jövőre visszatérhet korábbi formájához.

BAL OLDALI SZÉLSŐK

Meglehet, többeknek megfordult a fejében, a télen az eligazolását fontolgató Claudiu-Vasile Bumba tavasszal nem lesz képes olyan nívón futballozni, mint a bajnokság első felében, azonban a román szélső fontos gólokat szerzett, helyzeteket alakított ki, vagyis rengeteget tett azért, hogy a Kisvárda történelmet írjon. Ugrai Roland ősszel az első osztály egyik legjobb formájában játszó futballistája volt, tavasszal azonban sérülés hátráltatta: már bejelentették, távozik Debrecenből, nagy kérdés, hol folytatja. Medgyes Sinan alapvonaltól alapvonalig robotolt Pakson, a beadásai hatékonyságán azért van mit javítani, Ivan Petrjak tavaszát tönkretette az ukrajnai háború. Nem túlzás kijelenteni, Tokmac Nguen és Giorgi Beridze a magyarnál jóval erősebb bajnokságban is megállná a helyét. Gheorghe Grozav az osztályzatok alapján a leggyengébbek közé tartozott ősszel, de lehet, hogy ez nem bántotta az önérzetét (vagy legalábbis a teljesítménye nem javult), ugyanis a végelszámolásnál csak jobb osztályzatú játékosok vannak nála – a teljes mezőnyben.

KÖZÉPSŐ TÁMADÓK

Harminckét mérkőzésen harmincegy gól – aligha vitatja bárki is, hogy az év játékosa, Ádám Martin joggal nevezheti magát az idény centerének. Az előző gólkirály, Hahn János távozása után Bognár György vezetőedző megmondta, huszonkét gólt Ádám Martin is képes szerezni, nincs miért aggódni, és a jóslat fényesen bevált. És még néhány helyzet ki is maradt, tizenegyest is rontott, de ez bőven belefért, a legtöbb helyzetét könyörtelenül gólra váltotta. Ryan Mmaee gyorsan a ferencvárosi szurkolók kedvence lett, és bár a hétköznapokban kiszámíthatatlannak mondják, a pályán nagyon jól jön ez a tulajdonság. Gyorsan cselez, rendkívül könnyedén bánik a labdával, főszerepe volt a Fradi duplázásában. Nehéz év van a fehérvári támadók mögött, de sokat tettek a rossz széria lezárásáért. Varga Barnabás a mezőny leggyengébb csapatából is kitűnt, de a lista végén szereplő négy légiós nem lehet büszke erre az idényre.

a