Az emberhátrányba kerülő DVSC kiküzdötte a sikert a DVTK ellen

LABDARÚGÓ NB I
9.FORDULÓ
Debreceni VSC–Diósgyőri VTK 2–1 (Szécsi 8., Tőzsér 65. – 11-esből, ill. Márkvárt 47.)
Kiállítva: Varga K. (DVSC, 61.)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 5460 néző. Vezette: Bogár Gergő

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

ÖSSZEFOGLALÓ

„Szomszédvárak” csaptak össze a Nagyerdőben, de az ilyenkor megszokott gyakorlattal szemben a felek ezúttal nem nagyon dörgölhettek semmit a másik orra alá. Nem csak azért maradhattak el a zrikák, mert a diósgyőri vezérszurkolók továbbra is sztrájkolnak a csapat gyenge szereplése miatt, így igencsak kevesen voltak a vendégszektorban, de azért is, mert egyik csapat sem legfényesebb napjait éli: a Debrecen zsinórban elszenvedett négy vereség után lépett pályára, míg a Diósgyőr kieső helyen állva.

Az első percekben a DVTK meglepő módon szabályosan beszorította a kapuja elé a hazai együttest. Nagy Sándor kapusnak előbb Rui Pedro, majd a kipattanóból Prosser Dániel lövését is hárítania kellett, és néhány perc leforgása alatt négy szögletet végezhetett el a borsodi együttes. Egyik sem okozott azonban valódi veszélyt, a DVSC pedig nem volt ennyire tékozló: amint kiszabadult a szorításból, első helyzetét mindjárt gólra is váltotta! Szécsi Márk volt eredményes, így nyolc perc után már előnyben is volt a Loki – soha rosszabbul ne induljon meccs az NB I-ben!

Pedig félő volt, hogy sokáig csak kerülgetik majd egymást a felek, hiszen mindkét együttes 4–2–3–1-es játékrendszerben lépett pályára, és elvileg mindenkinek megvolt a túloldali párja, arról nem is beszélve, milyen jól ismerik egymást a felek.

A félidő közepén nem csupán a csapatát, de önmagát is ünnepelhette kicsit a debreceni publikum: a hazai ultraszektorban görögtüzek gyulladtak és füstfelhő tört az ég felé, ezzel a műsorral emlékeztetett mindenkit 25. születésnapjára a Szívtiprók szurkolói csoport, nem véletlenül a 25. percben (ünnep ez az MLSZ-ben is, hiszen minden ilyen, futballhangulatot keltő jelenetsor után csilingelni szoktak a szövetségi perselyben a garasok).

Aztán Nagy Sándor hősi percei következtek, mert Márkvárt Dávid és Mirko Ivanovszki nagy helyzeténél is bravúrral védett a hazai kapus. Őrizte előnyét a Debrecen, irányította is a játékot, a helyzetek mégis a hazai kapu előtt alakultak ki rendre.

A második félidőt ugyanolyan vehemensen kezdte a Diósgyőr, mint az elsőt, ám fontos különbség, hogy eredményesen is. Igaz, Nagy Sándor eszén aligha jártak volna túl, de a szöglet utáni átlövés megpattant valakin a tömegben, így védhetetlenül vágódott a hazaiak kapujának bal alsó sarkába.

Agresszívabbá, határozottabbá is vált a vendégek játéka, vérszemet kaptak a góltól is. Sajnos a meccs is elkezdett eldurvulni, egy ízben többszereplős pofozkodás alakult ki a pályán (csak ketten kaptak sárgát, pedig akár négyen is büntethetők lettek volna), s néhány perccel utána második sárga lapja révén a kiállítás sorsára jutott Varga Kevin.

Néhány perccel később aztán – mielőtt pánikba esett volna a Loki az emberhátrány miatt – jött az újabb fordulat: tizenegyeshez jutott a hazai együttes, s Tőzsér Dániel büntetett is. Újra a Herczeg András edzette csapatnál volt az előny, a hátralévő szűk fél órának a hazaiak gól-, a vendégek emberelőnyben vághattak neki.

Természetes, hogy a játék áttevődött a hazaiak térfelére, hiszen többen voltak a diósgyőriek, és nekik volt sürgetőbb változtatni az eredményen. A Debrecen alig-alig ment át labdával a felezővonalon – ami azt illeti, az utolsó negyedórában labda nélkül is alig-alig. Kontratámadásokra sem nagyon futotta az erejükből, labdaszerzések után megelégedtek a felszabadító rúgásokkal. Igaz, a 84. percben Szécsi Márk kis híján 3–1-re alakította az eredményt. A Debrecennek azonban a 2–1-es győzelem pont úgy megfelelt, ezzel lezárt egy sikertelen sorozatot. A Diósgyőr sem festett rosszul ezen a meccsen, ám pontot nem tudott szerezni, így a tabellán marad a vonal alatt.