NB I: Hallottam, ahogyan reccsent, roppant a térdem – Nikitscher Tamás

Azonnal érezte, hogy nagy a baj – Nikitscher Tamás, a Kecskeméti TE középpályása július 21-én, az Ajka ellen (5–1), a bajnoki idény előtti utolsó felkészülési mérkőzésen sérült meg, elszakadt a keresztszalagja.

„A vendégek kapusa kidobta a labdát, sprintelem, hogy elérjem, beléptem az ellenfél játékosa elé, a lábam letapadt, a testem pedig továbbfordult – mondta lapunknak Nikitscher Tamás, a KTE 23 éves labdarúgója. – Hallottam, ahogyan reccsent, roppant a térdem, tudtam, nagy a baj. Persze biztattam magam és a társak is, hogy hátha nem szakadt el a keresztszalagom, de a lelkem mélyén már biztos voltam benne, hosszú kihagyás vár rám. A kórházban az MR-vizsgálat után egyértelművé vált: a keresztszalag elszakadt, szerencsére az oldalszalagok csak megnyúltak, a porc is csak kicsit sérült. Mivel tizennyolc évesen, még a Debrecen második csapatának játékosaként porccal műtöttek – ugyanúgy a bal lábamat –, tudtam, mi vár rám, nem estem letargiába. Akkor nyolc hónapot hagytam ki, a doktor azt mondta, nem veszi ki a porcot, mert ha kivenné, huszonöt évesen abbahagyhatom a labdarúgást. Így viszont ugyanaz a rehabilitáció várt rám, mintha elszakadt volna a térdszalagom, ráadásul a koronavírus-járvány miatt még négy hónapig nem játszhattam. Egy hete műtött meg doktor Tállay András Budapesten, vagyis eltelt több mint egy hónap, az orvos ugyanis azt mondta: vagy a sérülés után negyvennyolc órán belül kell megműtenie, vagy négy-öt héttel később, amikor már nincs bedagadva, begyulladva, bevizesedve a lábam. Azt ajánlotta, óvatosan mozogjak, biciklizzek, néhány nappal később úgy sétáltam, mintha mi sem történt volna, az orvos is megkérdezte, melyik a sérült lábam… Viszont az utolsó két hétben ciszta alakult ki a vádlimban… Trombózis gyanújával be is kellett mennem a kórházba, kiderült, ez veszélytelen és magától felszívódik, de kellemetlen, feszítő érzés volt a lábamban, alig tudtam ráállni. Szerencsére a műtét jól sikerült.”

A futballistának jegelnie kell a lábát és térdrögzítőt visel. Tudja, hosszú út áll előtte, de optimistán vág neki a következő hónapoknak.

„Legközelebb szeptember ötödikén megyek kontrollra, akkor állítanak a térdrögzítőmön, kicsit jobban hajlíthatom majd a bal lábamat. Hamarosan következhet a gyógytorna, amely kettő-négy hónapot vesz igénybe, attól függ, hogyan reagál a lábam a terhelésre, Ezután jöhet a kocogás, egyirányú futás, a combom megerősítése. Nehéz tehát tervezni, de bízom benne, a tavasszal, az idény vége felé visszatérhetek a pályára. Az biztos, hogy türelmesnek kell lennem. Lelkesen várom a felépülés fázisait, nem omlott bennem össze egy világ csak azért, mert megsérültem, Oké, a sportolók életében a térdsérülés az egyik legrosszabb, de most ez a feladat, ezt kell megoldani. Semmi sem változna, ha dühös és szomorú lennék. Ráadásul a családtagoktól, a barátoktól, a csapattársaktól rengeteg biztató üzenetet kaptam, ez is segít. A barátnőmről nem is beszélve: cseréli a kötéseket, segít, amiben csak tud, négy éve együtt vagyunk jóban-rosszban. Amúgy meg ez a sérülés legyen a legnagyobb gondom az életben! A nap huszonnégy órájában mindent meg kell tennem a felépülésem érdekében – igaz, eddig is a futball töltötte ki az életemet. Sohasem úgy gondolkodtam, hogy letudom az edzést és ennyi, mindig odafigyeltem a táplálkozásra, a pihenésre, a regenerációra, tényleg e körül forgott minden gondolatom. Így lesz a jövőben is. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy amit korábban nem biztos, hogy rendesen megbecsült, azt még inkább értékelnie kell a jövőben: ez pedig az egészség.”

A labdarúgó elmondta, a lelke csak azért fáj, mert hónapokig nem hódolhat szerelmének, a futballnak. Hozzátette, sohasem unatkozott – továbbra is sokat olvas és fejleszti a nyelvtudását.

„Az olvasás szeretete örök, mindennapos, hogy a kezembe veszem a könyvet. Jelenleg Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét olvasom. Fejleszteni akarom az angoltudásomat is – az öcsém Amerikában él, ő mondta, igazán csak egy idegen országban lehet megtanulni a nyelvet, így inkább a szókincsemet próbálom gyarapítani. A sérülésem miatt az ezzel kapcsolatos könyvek is érdekelnek, szeretném megtudni, hogyan lehet minél jobb állapotban visszatérni. Persze tudom, az utolsó szó mindig az orvosé… A lényeg, hogy lelkileg és testileg olyan erős legyek a visszatérésemkor, mint még soha!”