Szilvássy: Ha döntőbe jutok, ígérem, nyerek

– Csaknem két hét távlatából meg­szépült már az Eb-ezüstérem?  
– Mondhatjuk. Bár még mindig dühös vagyok, de ez van, nem tudom visszacsinálni – válaszolta Szilvássy Erik.

– Mi miatt dühös? 
– Tavaly októberben a világbajnoki döntőben maradtam alul, most az Eb-finálét buktam el. De nem ez bosszant legjobban, hanem az, hogy ezúttal sem azt mutattam a mindent eldöntő összecsapáson, amire valójában képes vagyok. Ismét összenyomott a teher, és leblokkoltam.

– Tudja már, mi okozhatja ezt?
– Talán túlizgulom. Ötéves szakadék volt a karrieremben, amikor nem jött össze az érem világversenyen – igazából válogatott sem nagyon tudtam lenni. Tavaly áttörtem ezt a falat, aztán a döntő előtt mintha megelégedtem volna ennyivel; mégis nagyon ideges voltam. A mostani fináléban nyugodtabban álltam fel, de valahogy mentálisan nem tudtam feldolgozni a helyzetet. Pedig nagyszerűen sikerült a felkészülés, csak apró sérülések hátráltattak, amelyeken túllendültem. Szóval maradt a pszichológia, eddig még sosem foglalkoztam ezzel, ám úgy fest, eljött az ideje.

– Somorján eleinte nem akart összeállni a birkózása, az első két meccsen nehezebben mozgott, aztán az elődöntőben már az igazi Szilvássy Eriket láthattuk. A döntőt másnap rendezték, így akkor már csak egy mérkőzésen szerepelt. Lehet ebben némi összefüggés?
– Ebben is lehet valami, az első meccsekkel gyakran vannak problémáim. De szerintem ennek a hátterében is mentális gond áll. Javuló tendenciát tudok mutatni, amikor egymás után lépek szőnyegre. Való igaz, a helyosztók napján csak egy meccsem volt, előtte egész nap egyedül maradok a gondolataimmal. A lényeg, hogy ezzel kezdeni kell valamit, részt veszek az úgynevezett mentors programban, és sportpszichológushoz is elkezdek járni. Azt az állapotot szeretném elérni, amikor folyamatosan a százszázalékos Szilvássy Erik áll a szőnyegen.

– Említette az ötéves törést a karrierjében, ehhez képest két egymást követő világversenyen szerzett ezüstérmet. Ezt tavaly ilyenkor aláírta volna?  
– A történtek tükrében valószínűleg igen. De a világbajnokság után már nem írtam volna alá, hogy az Eb-n is második leszek. Nagy álmom, hogy felkerüljek a bajnokok falára, onnan aztán nem kaparnak le! Ha ezt elérem, évek múltán nem azt mondják, jó kis birkózó volt Szilvássy Erik, hanem azt, hogy világ- vagy Európa-bajnok.

– Az idei első válogatón nyolcvanhét kilogrammban indult, a vb- és immár Eb-győztes Losonczi Dáviddal, az Európa-bajnok Takács Istvánnal, valamint a vb- és Eb-harmadik Lévai Tamással is megküzdött. Miért váltott vissza nyolcvankettőre?  
– Akkor inkább felfelé váltottam, az eredeti terv egyelőre a nyolcvankét kiló. A szövetségi kapitánnyal, Lőrincz Viktorral megbeszéltük, hogy a vb-eredményemre való tekintettel januárban még nem kell lefogynom. Nyolcvanhét kilóban igazi klasszisokkal birkózhattam, ez is segítette a felkészülést. A terv az, hogy idén és jövőre is nyolcvankét kilogrammban versenyzem, aztán megcélzom a Los Angeles-i olimpiát. Az ötkarikás programban csak a nyolcvanhét kiló szerepel, így két év múlva már ebben a kategóriában teszek meg mindent azért, hogy ott lehessek az olimpián.

– Szeptemberben Zágrábban rendezik a világbajnokságot. Jól sejtem, hogy az aranyérem a cél?  
– Nem is kérdés! Ha megint bejutok a döntőbe, elsősorban magamnak, de mindenkinek megígérem, hogy megnyerem!

SZILVÁSSY ERIK MÉRKŐZÉSEI A SOMORJAI EB-N 
Nyolcaddöntő: Szilvássy–Ruszlan Abdijev (ukrán) 1:1 – hamarabb szerzett ponttal 
Negyeddöntő: Szilvássy–Alexander Johansson (svéd) 3:1
Elődöntő: Szilvássy–Burhan Akbudak (török) 5:3
Döntő: Gurban Gurbanov (azeri)–Szilvássy 6:0