NB I: Kecskeméten úgy gondolják, most a csúcson vannak

– Ha egy szóval kellene leírnia, amit ebben az évadban a Kecskemét művel, mi lenne az?
– Több szó is eszembe jut, de legyen az élmény. A csodát szokták ilyenkor emlegetni, de egyfelől az már lerágott csont, másfelől nem is szeretem egy csapat szereplésével ezt a kifejezést használni. Mert amit elér valaki, azért becsülettel megdolgozik, nem csodaként pottyan az ölébe. Szóval, élményként éljük meg, amin keresztülmegyünk, de kemény munka van mögötte a pályán és azon kívül egyaránt. Élvezet nézni, ahogy fejlődik és játszik a fiatalokra és magyarokra épülő csapatunk. Ez azt bizonyítja, hogy jó döntést hoztunk, amikor bizalmat szavaztunk nekik.

– Öt éve ilyenkor még a Kunszállás elleni bajnokira készültek a megyei első osztályban, most pedig a Ferencváros elleni rangadóra...
– A tabella szerint valóban rangadó, mi azonban tudjuk, hol a helyünk. Amikor a „megye egyben” voltunk, ugyanúgy a realitás talaján álltunk, mint ma, a hirtelen jött siker nem szédített meg minket. Úgy gondoljuk, jelen pillanatban a csúcson vagyunk, a második helynél feljebb nem kapaszkodhatunk, mert a dobogó felső foka a Fradit illeti meg. Természetesen örülünk annak, hogy a média rangadóként kezeli a szombati mérkőzésünket, de mi már azt is megtisztelőnek tartjuk, hogy hivatalos vendégei leszünk az elmúlt évek legjobb magyar csapatának. Ettől még úgy készülünk a Groupama Arénába, mint minden más stadionba: mindent megteszünk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Emelt fővel megyünk fel a pályára, és úgy is akarunk lejönni.

– Az elsődleges cél még mindig a kiesés elkerülése?
– Igen. Jól állunk, de még nem szereztünk annyi pontot, amennyi a bennmaradáshoz szükséges. Úgy kalkulálunk, legalább harmincnyolc pont kell hozzá, pillanatnyilag harmincegynél tartunk. Egyelőre nem is lebeg más a szemünk előtt, mint hogy mielőbb begyűjtsük a hiányzó hét pontot. Nem titok, van egy szakmai bizottságunk, amelynek a vezetőedző, a sportigazgató, a klubigazgató, az ügyvezető, az utánpótlás szakmai igazgatója és persze a tulajdonos a tagja. Rendszeresen leülünk, hogy az előttünk álló feladatokról egyeztessünk, közösen fogalmazzuk meg a célokat. Egy hajóban evezünk, együtt hozzuk meg a döntéseket, szerintem ezért is tudtunk szép eredményeket elérni az elmúlt egy-két évben.

– Az említett eredményeknek hála, megnőtt az érdeklődés a játékosok iránt?
– Voltak megkeresések a mögöttünk hagyott átigazolási időszakban, de az is a céljaink közé tartozik, hogy hosszú távra szóló szerződéseket kössünk a már bizonyító labdarúgóinkkal. A csapat magja jó ideje együtt van, megnyugvással tölt el bennünket, hogy tavaszra is együtt maradt. Úgy vélem, ahogyan ők, mi is tettünk azért, hogy a srácok felhívják magukra más klubok figyelmét. Közös út ez is. Tudják ők is, hogy még itt is le lehet tenni valamit az asztalra, van hova fejlődniük, nem biztos, hogy jó döntést hoztak volna, ha eligazolnak. Félreértés ne essék, nem gördítünk akadályt senki távozása elé, feltett szándékunk, hogy jó játékosokat adjunk a magyar futballnak. Aki túlnő rajtunk, boldogan engedjük útjára. S ha valakit hozzásegítettünk ehhez, máris azt nézzük, ki léphet a helyére, ez nekünk is esélyt kínál arra, hogy újabb fiatalt építsünk be. Ezt a körforgást szeretnénk a jövőben is egészséges mederben tartani.

– Már Kecskemétre is szívesen szerződnek játékosok?
– Bízom benne, hogy sokan látják, innen is van előrelépési lehetőség. Aki kiérdemli, megkapja az esélyt, hogy bemutatkozzon a felnőttcsapatban, hogy megmutassa magát. S igen, ma már azt érzem, könnyebben tudunk idehozni futballistákat, mert ők is tisztában vannak azzal, milyen szakmai munka folyik itt, és azzal is, hogy közösen értéket teremthetünk. Akiket a télen megkerestünk, nem kellett győzködni. Májer Milánt jól ismertük az NB I-ből, Polyák Kristófot nagy tehetségnek tartjuk, Horváth Krisztoferben hatalmas potenciál rejlik, Nikitscher Tamás pedig már akkor is edzett nálunk, amikor még az NB III-ban szerepeltünk. Akkor nem szerződött Kecskemétre, de figyelemmel követtük a karrierjét, és megítélésünk szerint mára eljutott odáig, hogy a teljesítményével kivívhatja a helyét a csapatunkban. Örülök, hogy itt vannak – és azt is örömmel teszem hozzá, hogy amióta csatlakoztak hozzánk, már mind a négyen pályára léptek bajnoki mérkőzésen. Mi egyébként is nevelőegyesületnek tartjuk magunkat. Utánpótlásszinten tehetségközpontnak számítunk, úgy képezzük a gyerekeket, hogy a legügyesebbek a kiemelt akadémiákra kerülhessenek. Ezek az akadémiák visznek is el tehetségeket, de azt is érzékeljük, hogy egyre többen szeretnének maradni, mert látják, van esélyük eljutni a felnőttcsapatig. A hosszabb távra szóló célunk, hogy a Kecskemét olyan stabil NB I-es klub legyen, amely időnként kiugró eredményt tud felmutatni. Arra kell törekednünk, hogy biztos és fenntartható gazdasági háttérrel működtessük a KTE-t. Többek közt azért is szeretnénk megmaradni nevelőegyesületnek utánpótlás- és felnőttszinten egyaránt, mert nincs módunk drága és kész labdarúgókat igazolni.

– Ha jól sejtem, nem csak módjuk, szándékuk sincs.
– Amikor nekiveselkedtünk a megyei első osztálynak, ezt a klubmodellt állítottuk fel, és azóta is tartjuk magunkat ahhoz, hogy a lehető legtöbb fiatalnak adjuk meg a lehetőséget. Ha azt nézzük, az évek során honnan hova jutottunk, talán kijelenthető, hogy jó úton járunk – nem is akarunk letérni róla. Büszkeséggel tölt el minket, hogy egyre többen sorakoznak fel az együttes mögött, az elmúlt években sokan kopogtattak be hozzánk azzal, hogy szeretnék támogatni a klubot, mert látják, milyen tisztességes munka folyik itt.

– Mi lehet a maximum a KTE életében?
– Viccesen szoktuk mondani, hogy a második helyhez hozzászoktunk az utóbbi esztendőkben, hiszen az NB III-ból, majd az NB II-ből is ezüstérmesként jutottunk fel, és most is másodikak vagyunk... Álomszerű lenne, ha az idény végéig megőriznénk ezt a pozíciót, de nem kergetünk hiú ábrándokat, nem pakolunk felesleges terhet magunkra. A tizenkét csapatot felvonultató bajnokságban az a veszélyes, hogy a Fradi mögött lévő tizenegy együttesből bármelyik odaérhet a dobogóra, de bármelyiket fenyegetheti a kiesés réme. Elég két-három jó vagy éppen rossz meccs ahhoz, hogy minden megváltozzon. Ennélfogva pontszámban gondolkodunk, nem helyezésben, utóbbival ráérünk az utolsó két fordulóban foglalkozni. Bizakodásra ad okot, hogy a lélektaninak számító harminc pontot már megszereztünk, csakhogy jogászemberként szeretem sarkosan nézni a dolgokat: ma még óvatos vagyok, de ha meghúzzák alattunk azt a vonalat, bátran kimondom majd, hogy a Kecskemét már nem tartozik a kiesésjelöltek közé. Emlékszem, a bajnoki rajt előtt jóformán mást sem hallottunk, mint hogy a KTE az egyik biztos kieső. Ez érthető volt valamelyest, mert a miénk a legkisebb költségvetés az élvonalban, a mi keretünk értékét becsülik a legkevesebbre, és infrastrukturális téren is a mezőny végéhez tartozunk. Ugyanakkor az, hogy sokan leírták a csapatunkat, csak megerősített bennünket, azzal vágtunk neki a bajnokságnak, hogy mutassuk meg, kik vagyunk, hogy a magunk szerény körülményei ellenére jó eredményekre vagyunk képesek. Egy mérkőzésre sem mentünk ki remegő lábakkal, úgy voltunk vele, igyekezzünk minél jobban kiélvezni, hogy Kecskemétnek ismét NB I-es együttese van. Úgy tűnik, sikerült.

MINIINTERJÚ A KECSKEMÉT VEZETŐEDZŐJÉVEL, SZABÓ ISTVÁNNAL

– Szombaton az első helyen álló FTC fogadja a másodikat, vagyis a Kecskemétet. Akárhogy is nézzük, rangadót vív a csapata.
– Megtisztelő, ha ezt mások így gondolják. A tabella nagyon jól néz ki, igazán hízelgő ránk nézve. Kétezerhuszonegy nyarán vettem át az NB II-re készülő csapat irányítását, az első edzőmeccsünket a Fradival játszottuk – mármint a Fradi II-vel. Ha azt nézem, jó másfél év alatt honnan hova jutottunk, hogy a hét végén már a Ferencváros első csapata ellen lépünk pályára a sokak által rangadónak nevezett mérkőzésen, büszkék lehetünk magunkra. És arra is, hogy a velem egyidejűleg érkező, éppen a Fradi II-ből hozzánk igazoló Katona Bálint azóta nagyszerű futballista lett, amiként arra is, hogy abból a keretből, amellyel elkezdtük a munkát, tizennégyen-tizenöten ma is itt vannak. Egységesek vagyunk, a játékosok ugyanúgy szeretnek velünk dolgozni, mint mi velük. A szurkolók nagyon kedvelik ezt a társaságot, minden percben mellettünk állnak.

– Ami csaknem akkora bravúr, mint hogy a második helyen állnak: a tizenkilenc meccsükből csupán kettőt veszítettek el.
– Kiegyensúlyozott teljesítményre vagyunk képesek. A csapat érti és érzi, mi a feladata a pályán. Amit elértünk, nem kizárólag a szigorú védekezésnek köszönhető: az előző idényben hetvenöt gólt szereztünk az NB II-ben, és ebben a bajnokságban is huszonhétnél tartunk már, miközben csak tizenkilencet kaptunk. Szóval támadásokat is tudunk ám vezetni.

– Október másodikán két támadás is góllal fejeződött be.
– Fantasztikus eredményt értünk el a Fradi kettő nullás legyőzésével, jóllehet előtte egy hétig esett az eső, a talaj nem kedvezett a kombinatív futballra törekvő ellenfelünknek. Amúgy mi sem aznap fociztunk a legjobban, a Vasas otthonában, illetve a ZTE és a Paks elleni hazai meccsen sokkal jobban tetszett a játékunk.

– Másodszor is megverhetik a címvédőt?
– A különbség jelentős a Ferencváros és a többi magyar klub között, ami tőlünk telik, megtesszük, hogy ezt a gyepen eltüntessük. Amikor a téli szünetben azt mondtam, a Fradi tizenöt-húsz ponttal nyeri meg a bajnokságot, sokan megmosolyogtak. Ehhez képest már most tizennégy az előnye – sikerként értékelném, ha ez nem nőne a hétvégén.