Cukalasz duplázott, nyert, és benn maradt a Kisvárda

LABDARÚGÓ NB I
33. (UTOLSÓ) FORDULÓ
Kisvárda–Mezőkövesd 2–1 (Cukalasz 26., 58., ill. Dragóner 86.)
Kisvárda, Várkerti Sporttelep, 3385 néző. Vezette: Kassai

A MÉRKŐZÉS ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA!

Történelmi idény történelmi mérkőzésére készültek Kisvárdán: az NB I abszolút újonca – az után, hogy az első négy fordulóban pontot és gólt sem szerzett – abban a kényelmes helyzetben volt az utolsó bajnoki mérkőzésén, hogy egy hazai győzelemmel biztosíthatja a bennmaradását. Ráadásul erre még egy esetleges vereséggel is megvolt minden esélye a többi mérkőzés eredményétől függően, hiszen a kiesés elleni harcban a két riválisa, a Diósgyőr és az MTK egyaránt bronzéremre hajtó ellenféllel (Újpest, illetve Honvéd) találkozott, míg a szabolcsiak a tökéletes középcsapattal, azzal a Mezőkövesddel.

A kisvárdai stadion a vendégszektor két szélét leszámítva teljesen megtelt a fontos találkozóra, és a helyi lemezlovas is értette a dolgát, hiszen hangolódásként betette Kis Grófo Tiki-taka című zeneszámát, amelynek refrénjében ott volt megfogalmazva a kulcskérdés: „Isten tudja, mi lesz ma, Nagy bánat vagy fieszta?”

A hazai kemény mag, a Várkerti Vitézek szurkolói csoport tagjai persze utóbbira készültek, és jobb korán, mint későn alapon már a második percben piros füstfelhőbe burkolták a stadiont, kiállítva egy kis MLSZ-számlát a klubnak, cserében viszont megteremtve az alaphangulatot. Egy-két perc kényszerszünet után Kassai Viktor játékvezető jelt adott a folytatásra, úgyhogy jöhetett a futball.

A békésen csordogáló első negyedóra után kicsit meghűlt a vér a hazai drukkerekben, hiszen Cseri Tamás tökéletes passza után Pekár László ziccerben törhetett a kisvárdai kapura, ám Luiz Felipe kapuson nem tudott kifogni, hat méterről leadott lapos lövését bravúrral védte a brazil kapus. Igaz, két perccel később már a Kisvárda szerezhetett volna gólt, Gosztonyi András csaknem hasonlóan nagy helyzetbe került, az ő lövésébe önfeláldozóan vetődött bele Matija Katanec.

Hasonló „ütésváltások” érték a közönséget is, hiszen először körbement a jó hír, hogy vezet a Honvéd az MTK otthonában, rá egy percre pedig már a kevésbé jó, hogy máris egyenlítettek a kék-fehérek. Mindez azonban másodlagossá vált a 26. percben, amikor a Kisvárda megszerezte a vezetést Sztavrosz Cukalasz életerős fejesével, hiszen ez az állás a többi mérkőzés eredményét lényegében háttérbe szorította.

A 35. percben Felipe kapus második nagy védésére volt szükség, hogy ne változzon az állás, de alapvetően nem volt érezhető, hogy bajba kerülhet a Kisvárda. Az 58. percben aztán végképp a tetőfokára hágott a hangulat, amikor Cukalasz második góljával tulajdonképpen eldőlt, hogy a Kisvárda kivívja a bennmaradását. A görög nagyon higgadtan helyezett a jobb alsó sarokba, és mivel időközben az MTK is hátrányba került a Honvéd ellen, minden a szabolcsiak szája íze szerint alakult.

Egyértelműen a hazaiaké volt a második félidő, Dajka László csapatának újabb és újabb gólszerzési lehetőségei adódtak, míg a legutóbbi három meccsüket megnyerő kövesdiek minden mozdulatán érződött, hogy nem igazán van miért hajtaniuk, és csak a hármas sípszót várják.

Gyanúnk szerint ekkor már jó néhány üveg kiváló Várda Keserű nyakát megcsavarták a helyi futballrajongók, és az sem indokolhatta a palackok visszazárását, hogy az utolsó percekben a semmiből még összejött egy mezőkövesdi gól. 2–1

A karnevált már nem lehetett megzabolázni.

A MÉRKŐZÉS ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA!