NB I: Lehetetlen nem létezik! – Szuhodovszki Soma

– Igaz, hogy huszonegy évesen majdnem abbahagyta a futballt?
– Nehezen indult be a felnőttpályafutásom, és akkor finoman fogalmaztam… – mondta lapunknak Szuhodovszki Soma, aki a közelmúltban Kecskemétről igazolt a DVSC-be. – Amikor az MTK harmadszor adott kölcsönbe a másodosztályba, tapasztaltam, milyen az, amikor igazán mélyen van az ember. De úgy érzem, ez megfelelő alapot adott, csak erősebbé tett. Elismerem, amikor Monor és Tiszakécske után harmadszor éppen Győrbe kerültem kölcsönbe, ahol nem ment a játék, sérülések is hátráltattak, önbizalmam sem volt, megfordult a fejemben, nem kellene erőltetni a labdarúgást… Azon gondolkodtam, mi lenne, ha inkább elmennék főiskolára tanulni, és mellette játszanék. Úgy éreztem, a labdarúgástól képtelen lennék végleg elszakadni. De az edzéseken hiába próbáltam mindent kihozni magamból, elmaradt az igazi áttörés.

– Az utolsó pillanatban aztán jött a kecskeméti lehetőség…
– Pontosan. Most meg itt vagyok Debrecenben, az NB I egyik legnagyobb klubjában várnak tőlem sokat, sőt Montenegró ellen már a válogatottban is bemutatkoztam.

– Mit gondol, ha a kecskemétiek nem nyújtanak segítő kezet, hol tartana most?
– Bele sem akarok gondolni… Sohasem tudom eléggé meghálálni nekik a bizalmat. Amikor átigazoltak, úgy érkeztem a klubba, hogy igazából nincs veszítenivalóm. Mélyen voltam, de gondoltam, még egy próbát megér. A mostani átigazolásommal talán tudtam valamit törleszteni a Kecskemétnek, a klubnak is jelentős elismerés, hogy ekkora összegért adott el játékost. Ráadásul olyat, akit jószerével a nulláról épített fel.

– Egyedül költözött Debrecenbe?
– Egyelőre igen. Nem találtam még meg a lakásomat, a belvárosban, szállodában lakom, onnan járok a pallagi edzőcentrumba.

– Milyenek az első benyomások?
– Szerda délelőtt orvosi tesztekkel indult a felkészülés, délután labdás edzésen vettünk részt. Befogadók voltak a többiek, barátságosan köszöntöttek, és az is a segítségemre van, hogy akadnak olyanok az öltözőben, akiket korábbról ismerek. Bévárdi Zsombor az én korosztályom, Tuboly Máté pedig Győrben volt csapattársam.

– Izgulós típus vagy könnyen beilleszkedik egy-egy új közösségbe?
– Inkább izgulós vagyok. Mindenhol kell egy kis idő, míg megszokom a környezetet, a csapattársakat, a szakmai stábot. Az edzőkkel már váltottam néhány szót, tudom, mit várnak tőlem, de nem szeretnének túl nagy nyomást helyezni rám.

– Milyen lesz Dzsudzsák Balázzsal egy csapatban futballozni? Mégiscsak a magyar labdarúgás egyik ikonikus alakjának lett a csapattársa.
– Biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanulok tőle. Most még idehaza edzünk, s a közelgő törökországi edzőtáborban lesz időnk összecsiszolódni.

– Átigazolása után szinte az összes médium azzal a szalagcímmel jelent meg, hogy a debreceniek klubrekordnak számító összegért szerződtették. Mekkora nyomást jelent ez?
– Ezzel nem foglalkozom. Örülök neki, hiszen ezzel kifejezték, mennyire szerettek volna megszerezni, mennyire bíznak Debrecenben a tudásomban, a játékomban.

– A klub az összeget nem árulta el, de ön azért tudja, mennyit fizettek önért?
– A pontos összeget nem, de nagyjából tisztában vagyok vele, mennyit fizettek értem. Ezért is szeretnék mindent megtenni a Lokiért. Lehetetlen immár nem létezik számomra!

TÉLI JÁTÉKOSMOZGÁS A DEBRECENI VSC-NÉL
Érkezők: Szuhodovszki Soma (Kecskeméti TE)
Kölcsönbe érkezők: –
Kölcsönből visszatérők: Rácz Balázs (Kozármisleny)?
Az utánpótlásból felkerültek/profi szerződést kötöttek: Batai Tamás
Kiszemeltek: –
Távozók:
Kölcsönbe távozók: –
Kölcsönből visszatérnek klubjukhoz: –
Távozhatnak/érdeklődnek irántuk: –