Először nyert otthon az MTK, megint elbukott a Diósgyőr

LABDARÚGÓ NB I
4. FORDULÓ

MTK Budapest–Diósgyőri VTK 1–0 (Ramos, 56.)
Budapest,Új Hidegkuti Nándor Stadion, 2178 néző. Vezette: Andó-Szabó Sándor

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Ilyen jelenet is kevés stadion környékén játszódhat le. Egy nagyobb hazai szurkolói csoport állt a Hidegkuti-stadion előtti zebránál. Várták a zöld jelzést, amikor leszállt az 1-es villamosról csaknem tíz Diósgyőr-drukker, akik piros-fehér sálakkal, mezekkel beálltak a hazaiak közé. Fel sem vetődött, hogy bántódásuk eshet, sőt, egy Vass Ádám-mezes MTK-drukker azonnal barátkozni kezdett: „Jó szurkolást nektek. Jól utaztatok? Milyen az idő Miskolcon?” – kérdezte, majd meglepődött a válaszon: „Mi is pestiek vagyunk, csak a Diósgyőrnek szurkolunk.” Nem tudni, ugratták-e, mert épp olyan volt, mint akit lehet. „Nem baj, így is szimpatikusak vagytok, jó szurkolást!” – mondta búcsúzóul.

Nagy volt a békesség, nem úgy, mint a diósgyőri klubnál. Illetve: állítólag most már békesség van. Merthogy a csapat legnevesebb játékosai közül ketten – megint csak állítólag: a közmorál eddigi rombolói –, Busai Attila és a válogatott Ugrai Roland pénteken kikerült Fernando Fernández keretéből. Busai Attila mindenesetre ott volt a lelátón nézőként.

„Biztosan nem a csapatbusszal jött – tudtuk meg a klub egyik illetékesétől. – De holnap fontos meccse van a Salgótarján ellen az NB III-ban.”

A klubon belüli rendteremtés sokszor jól sül el, sokszor viszont újabb lökést idéz elő hátulról egy lejtőn csúszó csapatnál. Mindenesetre a Diósgyőr az első félidőben sem rosszabbul, sem jobban nem játszott, mint az elmúlt hetekben. Leginkább azzal volt elfoglalva, hogy ne kapjon gólt, mert az MTK irányította az eseményeket, és átlagban hat-hét percenként ki is alakított egy-egy ígéretes helyzetet. De vagy Antal Botond kapus, vagy egy blokkoló védő mindig megakadályozta a gólt. Nagyon a kapujához szegeznie azonban nem sikerült az MTK-nak a borsodi együttest, amely időnként bátorkodott vezetni egy-egy kontratámadást is. Az egyik ilyenből a 19. percben Vernes Richárd könnyen gólt is szerezhetett volna, ám nyolc méterről pontatlanul emelt.

A második félidő elején meglepő módon a vendégeknél volt többet a labda, de úgy tűnt, az MTK próbálta kijjebb csalni az ellenfelét, mert amikor labdát szerzett, akkor is sokáig járatta hátul. Aztán fel is tudta törni a DVTK védelmét a hazai együttes, tíz perc elteltével előbb Lencse László szerezhetett volna gólt (Antal Botond sokadik nagy védését mutatta be), majd rögtön utána meg is született a kék-fehérek gólja, amelyben a legnagyobb dicséret a labdát tökéletesen középre, Myke Bouard Ramos fejére ívelő Bognár Istvánt illeti. Újabb két perccel később Lencse László akár el is dönthette volna a meccset, de ziccerben, hat méterről középről jócskán a kapu fölé lőtte a labdát.

Fernando Fernández edző kezében nem sok aduász volt, akivel felfrissíthetné csapatát, így a bal oldalon az elmúlt hetekben biztatóan játszó Forgács Dávidot, míg elöl Makrai Gábort vetette be csereként, az MTK-tábor közben nagy üdvrivalgással fogadta Torghelle Sándor pályára lépését, aki egy héttel ezelőtt győztes gólt szerzett a hajrában Felcsúton. Most egy perccel a beállása után megvolt a lehetősége, hogy lényegében lezárja a mérkőzést, de lövéséből csak szöglet lett.

Ám így is megnyerte a mérkőzést az MTK anélkül, hogy ki kellett volna adnia magából száz százalékot. Az újonc ragyogóan kezdte tehát az idényt, négy meccséből hármat megnyert, csak a Ferencvárosnak adta meg magát. A Diósgyőr viszont négy kör után csupán egyetlen pontot tudhat magáénak, és semmi reményt keltő nincs a játékában. Lehet, hogy nem véletlenül ült Tornyi Barnabás, Bódog Tamás, továbbá Bene Ferenc is a lelátón…?