Egyenlített emberhátrányból a Puskás Akadémia, de aztán jött Torghelle...

LABDARÚGÓ NB I
3. FORDULÓ
Puskás Akadémia–MTK Budapest 1–2 (Kiss T. 55., ill. Ramos 32., Torghelle 86.)
Felcsút, Pancho Aréna, 837 néző. Vezette: Farkas Á.
Kiállítva: Spandler (49., PAFC)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Első győzelmére készült a Puskás Akadémia az idényben, és első győzelmére készül felcsúti vezetőedzőként Benczés Miklós az MTK Budapest ellen. Emlékezzünk csak: a hazai együttes a DVSC elleni 1–0-s vereséggel indította a bajnokságot, majd javuló játékkal 2–2-es döntetlent játszott Diósgyőrben. Arra már valószínűleg kevesebben emlékeznek, hogy abban a két élvonalbeli idényben, amikor Benczés Miklós irányította a Puskás Akadémiát (vagyis a 2013–2014-es és a 2014–2015-ös idényben) az MTK egy döntetlen mellett háromszor is legyőzte ellenfelét, így a szakembernek volt miért visszavágnia.

A két vezetőedző közül Feczkó Tamás húzott némileg váratlant azzal, hogy Patrick Ikenne-Kinget és Myke Bouard Ramost is a kezdőbe jelölte – tegyük hozzá, egyik labdarúgó bevetésével sem vállalt túlzott kockázatot. Az MTK kezdett jobban, és ha Hegedüs Lajos (aki a pályafutása jelentős részét a kék-fehéreknél töltötte) nem véd kétszer is bravúrral, az első negyedóra végére akár kétgólos előnyt is szerezhetett volna. Ne hallgassuk el: Lencse László helyzetéhez szükség volt Bognár István nagyszerű indítására, Kanta József kapufája pedig jól láthatóan egy begyakorolt szöglet után született meg. A hazai együttes jól reagált az eseményekre, hiszen a folytatásban pontosabban és gyorsabban hozta át a labdát az ellenfél térfelére, és ha Radó Andrásnak egy kicsit több szerencséje van, akár a Puskás Akadémia is kétgólos vezetéshez juthatott volna.

Amiről a vendégek csapatkapitánya, Kanta József beszélt még a mérkőzés beharangozójában, vagyis, hogy mindkét csapatnak technikás futballistái vannak – és így látványos kilencven percet hozhat a párharc –, a folytatásban „ült", így bár gólt (még) nem láthattak a szurkolók, unatkozni biztosan nem unatkoztak.

Az MTK két nagyszerű, rövid passzokra épülő támadást is vezetett, Bognár István révén előnybe is kerülhetett volna, majd egy remek bal oldali megindulás lezárásaként Ulysse Diallótól pattant el ziccerben a labda. Az egykoron Felcsúton is kedvencnek számító Lencse László villanása meghozta a találkozó első gólját, s maradjunk abban, hogy az MTK nem érdemtelenül mehetett előnnyel szünetre.

Nem jelentett meglepetést, hogy a két vezetőedző közül Benczés Miklós érezte úgy, hogy változtatni kell csapata összetételén. És ha abból indulunk ki, hogy az MTK olykor mennyire könnyen ment át a hazaiak középpályáján, bizony erre a csapatrészre rá is fért a frissítés. Csakhogy…

Hiába látja úgy egy edző, hogy lépnie kell, hiába beszéli meg a játékosaival az öltözőben, mire van szükség, egy nagy hiba alapjaiban változtathat meg mindent. Balogh Balázs rosszul vette át a labdát, Kanta József azonnal ziccert teremtett Lencse Lászlónak, s a kapura húzó támadót Spandler Csaba a tizenhatos vonala előtt csak szabálytalanul tudta megállítani – kiállítás! Benczés Miklós szinte azonnal reagált, a középpályás Szakály Péter helyére a védő Osváth Attilát küldte be, hogy aztán Kiss Tamás szinte a semmiből egyenlítsen.

A hátralévő időben nem igazán érződött, hogy az MTK emberelőnyben játszik, a hajrában azonban egy szerencsésen megpattanó lövés után mégis megszerezte a vezetést.

Kanta József lezárhatta volna a meccset, hiszen ezután még büntetőt rúgott, a vendégek karmestere azonban nem tudott betalálni legjobb barátjának, Hegedüs Lajosnak, így néhány percig még izgulni lehetett.

Az MTK kétségkívül magának tette nehézzé a meccset, ugyanakkor megérdemelten nyert. A Puskás Akadémia első idénybeli győzelme még várat magára, Benczés Miklós pedig ötödik meccsén is nyeretlen maradt felcsúti vezetőedzőként a kék-fehérek ellen.