A hosszabbításban verte meg a Siófok az MTK-t

A tabellán elfoglalt helyezések alapján egyértelműen a vendégek számítottak a meccs esélyesének, hiszen a fővárosiak a másodikak, a Balaton-partiak viszont az utolsó előttiek. Viszont a Siófok a legutóbbi négy hazai meccsén nem veszített, mi több, ebből háromszor nyert, a vendégeknél pedig hiányzott a kezdőcsapatból az a Kanta József, aki a kék-fehérek játékának legfontosabb láncszeme.

Mindezek ellenére a meccs elején a vendégek a kapujához szorították a Siófokot, s Tischler Patrik révén akár két gólt is szerezhettek volna, de előbb lábbal, majd fejjel emelt a kapu fölé. Ezt követően a hazaiak kiszabadultak a szorításból, de sajnos a helyzetek is elmaradtak. Ebben az időszakban inkább a játék küzdőszelleme dominált, amit az öt perc alatt kiosztott három sárga lap is jelzett.

Utóbbinál viszont óriási lehetőséghez jutottak a vendégek, miután Pölöskei Zsolt szabadrúgása után a labda a 16-oson belül Windecker József kezére pattant, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. Tischler azonban a kapu jobb alsó sarka mellé gurított, így maradt a gól nélküli állás. A félidőt két siófoki lehetőség zárta le, de Jusuf Dajic lövése és Melczer Vilmos fejese is a kapu jobb oldala mellé szállt.

A szünetben mindkét szakvezető cserélt, de ez szinte semmit nem változtatott a játék képén. Egy távoli Windecker- és egy Melczer-lövésen kívül Fehér Zsolt fejese jelentett némi eseményt, de éppen amikor a hazaiak játszottak fölényben, akkor szerzett vezetést a vendégcsapat. Egy előre vágott labdánál Tímár Krisztián és Kecskés Tamás várt egymásra a felezővonalnál, ráadásul előbbi el is csúszott, így Tischler csapott le a labdára, s egyedül vezethette a kilépő Kurucz Péterre, majd 17 méterről a kapu bal alsó sarkába gurított (0–1).

A hazaiak azonban nem adták fel, a másodpercekkel korábban beállt Kiss Máté előbb csak centikkel bombázott a kapu mellé egy szabadrúgást a 67. percben, majd ugyanő ívelt be jobbról egy szögletet tíz perccel később, a labdát pedig a középen berobbanó Pál Szabolcs fejelte 5 méterről a kapuba (1–1).

A hosszabbításban pedig jött a slusszpoén: egy újabb jobb oldali szöglet után egy védő fejelte le a labdát a rövid saroknál, amit aztán Windecker csúsztatott a kapu felé. Ebbe a becsúszó Tímár pöckölt még bele ballal, 4 méterről, s juttatta a labdát a kapu jobb alsó sarkába (2–1).

Az újabb három pontnak köszönhetően – kedden a Diósgyőrt verték meg – hét pontra csökkent a siófokiak hátránya a még bentmaradó helyen álló Pápával szemben.

Horváth Károly (a Siófok szakmai igazgatója): – Nem várt fordulat állt be a mérkőzésen, de ilyen a labdarúgás – nyilatkozta Horváth Károly a SportTv-nek. – Ma játékban nem tettünk sokat a győzelemért. Hat nap alatt ez volt a harmadik meccsünk, nem játszottunk jól, pontatlanok voltunk. Egyetlen egy dologra hívtam fel a játékosok figyelmét: tartsanak ki, az akaraterejükre nagy szükség van. Addig küzdjenek, amíg a játékvezető le nem fújja a találkozót. Sikerült belekapaszkodnunk az utolsó szalmaszálba. Nagy szerencsénk volt, hogy a védelmi hibánkon nem ment el a mérkőzés. Dicséret illeti Kiss Mátét, aki pályára lépése után nagyon jól rúgta a pontrúgásokat, így a nem kis szerencse mellett neki is döntő szerepe volt abban, hogy megfordítottuk a meccset. Csodák nincsenek, álmaink vannak, amelyeket megpróbálunk megvalósítani. Az ezt követő mérkőzések mindegyikén az életben maradásunk a tét.

Garami József (az MTK szakmai igazgatója): – Úgy gondolom, hogy jobban játszottunk, mint a Siófok, még ha nem is volt túl sok helyzetünk. Nem lett volna szabad elveszítenünk ezt a meccset. Négy-öt játékosunk hiányzott, de nem szeretnék kifogásokat keresni. Akik játszanak, azoknak kell hozniuk a mérkőzést. Nem tudom, mivel legyek elégedett, majd gondolkodom rajta.