Nesze neked, „légiósszabály”! Újra nő a külföldiek száma az NB I-ben

NÖVEKSZIK A LÉGIÓSOK SZÁMA

Ha a legutóbbi, nagyobb piacelemzésünk számait és a mostani adatokat egymás mellé tesszük, akkor igazán nagy különbséget egy kategóriában fedezhetünk fel, méghozzá a légiósok számának változásában.

Két évvel ezelőtt nyáron, amikor a bajnokság létszáma hirtelen 16-ról 12-re csökkent, és a Magyar Labdarúgó-szövetség bevezette a magyar fiatalok szerepeltetését ösztönző támogatási rendszert, arra lehetett elsősorban számítani, hogy drasztikusan csökken a külföldi játékosok száma és az egy csapatra jutó aránya is. Ez be is következett, a más országból érkező futballisták száma a 2014-es 181-ről 2015 nyarán 74-re csökkent, vagyis az együttesenkénti 11-ről hatra. Ennek következtében a légiósok teljes aránya a korábbi 30-ról 23.5 százalékra mérséklődött. Ami azt is eredményezte, hogy míg korábban térségünkben százalékos tekintetben a legtöbb külföldit foglalkoztató liga volt az NB I, ez hirtelen megváltozott, és nálunk lett a legalacsonyabb ez a szám.

Azóta azonban eltelt két esztendő, és a tendencia megfordult, számuk a két évvel ezelőtti 74-ről 90-re emelkedett, vagyis mintegy 18 százalékos növekedés tapasztalható. Az arányuk 28 százalékra nőtt, amivel már megközelítjük a három évvel ezelőtti, 30 százalékos szintet. A szomszédos országok közül – melyekből csak Szlovákiának nincs BL-, vagy El-főtáblás csapata – Szlovéniában (34 százalék), valamint Ausztriában és Szlovákiában (29.6-29.6) magasabb ez az érték, mint nálunk.

Igaz (és ezt mindenképp ki kell emelnünk), nagyon nehéz most átlátni, hogy ki is a légiós. A Transfermarkt – amelynél részletesebb, az átigazolásokra vonatkozó adatokat, táblázatokat egyetlen más, nyilvánosan elérhető európai adatbázis sem közöl – állampolgárság alapján különíti el az érintetteket, míg Magyarországon ez közel sem ilyen egyszerű…

KISKAPUKON ÁT ÉRKEZŐ KÜLFÖLDIEK

A Magyar Labdarúgó-szövetség a 2016–2017-es szezontól már úgy határozta meg a légiósokra vonatkozó ajánlását – ez terjedt el „légiósszabályként”, de valójában csak egy ajánlás, amelynek betartása mellett lényegesen több központi támogatás jut egy-egy klubra, mint be nem tartása esetén –, hogy a keretben nemzetközi kupaindulóknál tíz, a nem kupaindulóknál hét játékosban maximalizálta a légiósok számát, akik közül a kupaindulók az NB I-ben egyszerre ötöt szerepeltethetnek, a nem kupaindulók hármat, de ha kupainduló ellen játszanak, akkor ötöt. Viszont ez az ajánlás nyilvánosan elérhető dokumentumban sehol sem szerepel, és bár korábban kérdeztük a szövetséget, azóta sem kaptunk választ arra, hol lelhető ez fel, így csak saját információnkra tudunk hagyatkozni. Nagy kérdés azonban, hogy ki is számít légiósnak, vagyis az MLSZ-meghatározás szerint külföldi labdarúgónak, mert ennek definícióján az elmúlt években többször is változtattak.

A legutóbbi, általunk ismert, az MLSZ által januárban kérdésünkre meg is erősített változat szerint hazai játékos az, aki magyar származású (függetlenül az állampolgárságától), az pedig nem volt előírva, hogy a származást milyen dokumentumokkal kell igazolni, egyszerűen nyilatkozni kell róla. A szövetség ezzel kívánta megkönnyíteni a határon túli magyarok szerződtetését.

Azóta például a szlovákiai futballistáknak jelentősen meg is nőtt a számuk: két évvel ezelőtt még öten sem voltak, most 13-an vannak (ez a legnagyobb kontingens az élvonalban, többen vannak, mint a szerbek – a legtöbben Mezőkövesden, heten). Meggyőződésünk, hogy a 13-ból jó részük annak ellenére hazai játékosként szerepelhet az NB I-ben, hogy nem beszél magyarul.

Egy szlováknak ugyanis nem nehéz olyan okmányokat találnia, amivel bizonyítani tudja, hogy valamelyik nagyszülője még a régi Magyarország területén született, vagyis magyar állampolgár volt, és ez már a fentiek alapján több mint elég a hazai státus megszerzéséhez. Erre példa a Vasasnál Lubos Kamenár, akivel kapcsolatban a szezon közben kiderült, hogy magyar a nagyapja, és azóta meg is változott a státusa. Miközben a 15 éve nálunk élő, magyarul jól beszélő Dragan Vukmir azért nem játszhat az NB III-ban, mert ő magyar (vagy magyarnak mondott…) felmenők nélkül külföldinek számít, ami a harmadosztályban sem támogatott.

Sok játékos esetében nem is tudni, hogy magyarként vagy külföldiként szerepel-e, mert ezt a klubok csak nagyon ritkán teszik közzé. Az NB I-nél még kuszább a helyzet az NB II-ben, ahol az MLSZ egyáltalán nem támogatja anyagilag azt a klubot, amely külföldieket szerepeltet, ehhez képest a nyáron sorra érkeztek a szlovák és ukrán állampolgárok a csapatokhoz…

MI A BAJ LÉGIÓSOKKAL? MIRE MEGYÜNK VELÜK?

Mi a baj a légiósokkal – tehetnénk fel rögtön a fentiekre reagálva a költői kérdést. Semmi, csak ha már külföldi, akkor hozzon minőséget, legyen jobb, mint a magyar fiatalok. A nemzetközi kupaindulók legyenek versenyképesebbek általuk, a bennmaradásért küzdő csapatok esetében nekik kell a mérleg nyelvének lenniük.

Nos, ehhez képest, bár növekszik a külföldiek száma, a nemzetközi kupacsapatok semmivel sem tűnnek versenyképesebbnek az európai kupákban, mint két vagy akár három évvel ezelőtt. Miközben például az előző szezonban a légiósok hadával majdnem kieső DVSC nem tűnik gyengébbnek azzal, hogy közülük kilenc távozott a nyáron. Az MTK pedig hiába igazolt és játszatott több légióst is az előző idényben a rutintalan magyar fiataljai helyett, a külföldiek nem jelentettek erősítést, kiesett velük a gárda az élvonalból. Arról nem is beszélve, hogy a Puskás Akadémia FC Ivor Horvat személyében olyan légióst is igazolt ezen a nyáron, akit már kölcsön is adott az NB II-es Csákvárnak…

A Transfermarkt becsült keretértékei alapján több mint hétmillió euróval értékesebb lett ugyan az NB I, mint volt két évvel ezelőtt (ebben a légiósszám növekedése is szerepet játszhatott), de ezzel megint csak nem sokra megyünk. Sem a nemzetközi kupákban, sem a nemzetközi piacon, ugyanis magasan jegyzett európai bajnokságba továbbra sem tudnak elszerződni a játékosok, most még annyian sem mentek a top öt európai ligába, mint tavaly, amikor Lang Ádámnak (Dijon – Franciaország) és Nagy Ádámnak (Bologna – Olaszország) is sikerült ez a bravúr. Az idén csupán a macedón Enisz Bardinak jött ez össze – a Chelsea utánpótlásába kerülő volt csapattársat, Kylian Hazard-t nem számítva –, aki Újpestről került a spanyol első osztályú Levantéhoz, a Transfermarkt szerint 1.5 millió euró ellenében (nem mellékesen ugyanez a honlap 700 ezer euróra becsülte az értékét…). Ő azon kevés magyarországi légiós közé tartozott, akit érdemes volt idehozni 2014-ben, mert több szezonon keresztül erőssége volt a liláknak, és anyagi haszonnal tudták továbbértékesíteni a játékjogát.

TOVÁBBI TENDENCIÁK

Ugyanakkor ezen a nyáron is több magyar légiós, köztük felnőtt- és utánpótlás-válogatott labdarúgó tért haza külföldről, így Priskin Tamás, Otigba Kenneth és Bőle Lukács a Ferencvároshoz, Simon Krisztián és Litauszki Róbert az Újpesthez, Forgács Dávid és Kocsis Gergő a DVTK-hoz, Murai Márk a Mezőkövesdhez. Számuk valamivel magasabb, mint a külföldre igazolóké: Hidi Patrik (a Honvédtól ment a spanyol Real Oviedóhoz), Egerszegi Tamás (Mezőkövesd – Miedz Legnica, Lengyelország), Holman Dávid (Debreceni VSC – Slovan Bratislava, Szlovákia), Kecskés Ákos (Újpest – Termalica Nieciecza, Lengyelország), Kleinheisler László (Ferencváros – FK Asztana, Kazahsztán), Korcsmár Zsolt (Vasas – Midtjylland, Dánia) és a már az előző idényben is külföldön játszó Sallai Roland (Puskás Akadémia FC – APOEL, ciprusi).

Az a tendencia sem változott az előző évekhez képest, hogy hiányzik az állandóság, átlagosan 14-16 között van csapatonként az érkezők és a távozók száma is, vagyis több mint egy teljes kezdőcsapatot cserélnek ki nyaranként a klubok, állandóság nélkül pedig nehéz beszélni hosszú távú, tudatos építkezésről…

Ami megfigyelhető még, hogy egyre több futballistáért fizetnek átigazolási díjakat az együttesek, főképp az élcsapatok. Sajnos erre vonatkozó adataink nincsenek, mert ezek nem nyilvánosak, ám elég csak megnézni a két legértékesebbnek tartott klub, a Ferencváros (13.7 millió eurós becsült keretértékkel) és a Videoton (11.7 millió euró) átigazolásait.

A Fraditól a nyáron egy sor, korábban ingyen megszerzett (és most ingyen távozó) futballista ment el – Emir Dilavertől Florian Trinksen át Michal Nalepáig –, miközben az érkező légiósok közül a macedón Sztefan Szpirovszkiért (a Transfermarkt szerint 500 ezer eurót), a szlovén Miha Blazicért és az uruguayi Fernando Gorriaránért is fizetni kellett átigazolási, Marcos Pedrosóért pedig kölcsönadási díjat. A Videoton a nyáron a nigériai Ezekiel Hentyért (az ő árát is 500 ezer euróra teszi a piaci portál) fizetett, az elmúlt egy évben pedig még Fiola Attiláért, Varga Józsefért, Mirko Maricért és Bódi Ádámért – utóbbi kettő azóta már tovább is állt (Bódi kölcsönbe vissza Debrecenbe).

Mindeközben pedig az elmúlt hétvégén eljutottunk odáig, hogy az U20-as magyar fiatalok összesen 480 percet játszottak az NB I-ben. Az utanpotlassport.hu kimutatása szerint ennél kevesebbet sem a jelenlegi, sem az előző idényben nem szerepeltek egy fordulóban a 20 éves, vagy annál fiatalabb magyar játékosok.

A cikkben szereplő adatok forrása (2017. szeptember 14-i állapot szerint): Transfermarkt