Pár jó légióssal aranyérem, két angol Újpesten, víg balkáni légió Kecskeméten

Öt éven belül negyedszer is bajnok lett a Debrecen, mégpedig az előző első MTK útjára lépve: a kék-fehérek 2008-ban egyetlen légióssal végeztek a tabella élén, a DVSC a korábbi sikercsapatokhoz képest erősen leépítette a vendégmunkásai állományát, akik közül a legtöbb bajnokit Dudu kapta – tizenegyet!

Dudu MacPherlin Omagbemi korábban Indiában és Lengyelországban légióskodott, kéthetes teszt után került a cívis városba. Cristocea Vasilica, Dragan Maksimovic, Lirodiou Goncalves és Nikola Schreng elbukott a próbajátékon, nem úgy a védő Bozsidar Csoszics, aki egy bajnokin szerepelt később, a mezőnyben légiósként a hamar elkallódó brazil cselkirály, Vinicius Galvao számára osztott még lapot Herczeg András. Igor Bogdanovics és Ronald Habi; Ibrahima Sidibé, Bojan Brnovics, Igor Bogdanovics és Dragan Vukmir; Sidibé, Bogdanovics, Brnovics és Aco Sztojkov voltak a korábbi sikercsapatok meghatározó légiósai a mezőnyjátékosok közül, most Dudu háromszor kezdett (de összesen hat kanadai pontot termelt 425 perc alatt, ez azért nem rossz a támadótól). A kapuból Vukasin Polekszics kirobbanthatatlan volt, ám a brazil védő, Hugo, honfitársa, Lucas, a veterán Bogdanovics és a horvát ék, Mate Eterovic nem sok sót evett meg. Kouemaha utóda majdnem a szerb Nikola Jovanics lett, de csak majdnem, végül a Napoli volt játékosa nem felelt meg a próbajátékon.

A legrosszabbul mégis a haiti válogatott támadó, Abel Thermeus járt, ugyanis a Monaco neveltjét már szerződtette a Loki, de azután egy eltitkolt sérülés és az edzések ellazsálása miatt szakított vele a klub.

A korábbi alapembereket remekül pótolta a szakvezetés, Oláh Lóránt, Rudolf Gergely, Szakály Dénes és Czvitkovics Péter megmutatta, nem kell légiósözön a sikerekhez (de még a kiesés elkerüléséhez sem, teszik hozzá ma a szomorú lokisták). A régi mag legemblematikusabb alakja Dombi Tibor volt, szimbolikus módon ő rúgta Diósgyőrben az „aranygólt”, ezzel lett biztos a Debrecen újabb NB I-es elsősége.

Oláh egyébként jó formája ellenére csak álmodozott a válogatottságról: „Amikor ez szóba került, Lothar Matthäus volt a kapitány, később Bozsik Péter is mondta, ha megkapom az állampolgárságot, és jó formában leszek, számol velem. Az állampolgárságot vagy másfél éve megkaptam, azonban azt tapasztalom, Magyarországon nem igazán becsülik az idősebb korosztályt. Várhidi Péter idejében ész nélkül fiatalítottak, Erwin Koeman pedig inkább a légiósokban bízik. Ez van, nem tudok mit tenni”.

A Loki igazolt a nyáron egy szlovákiai magyart is, Czanik Károlyt a Magyar Kupa-elődöntőben szúrták ki az Integrál-DAC együtteséből.

Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Sorozatunk olvasóinak nem meglepetés, hiszen korábban is sokszor leírtuk már: az Újpest a hajrában szúrta el az aranyérmet. Pedig Szentes Lázár a pontok több százalékát szerezte meg, mint amikor a DVSC-vel bajnok lett, de most a „csak” ezüst az állásába került, a távozása után mélyrepülésbe kezdenek majd a lila-fehérek. Akik ekkor leépítették a kezdőből az afrikai légiót, Foxi kivételével, de két angolt is igazoltak: a Csengetett, Mylord?-rajongók kedvéért a West Hamtől kölcsönvett Tony Stokes-t és a Wolverhamptontól érkező U20-as válogatott balbekket, Scott Malone-t. Ők ketten pályára léptek a Honvéd elleni nevezetes mérkőzésen is, sőt Malone eredményes volt.

Jól játszott a macedón védő, Mirszad Mijadinoszki, miután visszakerül kölcsönből a svájci FC Sionhoz, onnan majd a DVSC százezer euróért veszi meg; és ekkor került Újpestre a magyar-algériai Remili Mohamed, akire felfigyeltek az afrikai válogatottnál is, korábban magyar utánpótlás-válogatott volt (a középpályás magyar anyától és algériai apától született, Algériában, családja később Jászberénybe költözött, Mohamed ekkor nyolcéves volt). Hasonló cipőben jár a Budapesten született, félig magyar, félig brazil Wilson Electo is.

Foxi formája visszaesett, a Gremiótól, de a Gremio Esportivo Sapucaiensétől leigazolt brazil szűrő, Jucemar sem alkotott maradandót, ám a mából visszanézve legendás idők voltak ezek Újpesten, amikor a Simek Péter, Bori Gábor, Kincses Péter, Sándor György középpálya a Kabát Péter, Rajczi Péter, Tisza Tibor csatársornak osztogatott...

Nagy meglepetést keltett nyáron a volt ZTE-mester Szlavko Petrovics egy szerbiai nyilatkozata, aki elmondta, szeretné megnyerni az Újpesttel az előttünk álló bajnokságot, és már gyűjti ehhez a szabadon igazolható szerb futballistákat. Közben a Szentes Lázár vezette keret igencsak csodálkozott... Az igazgató-társtulajdonos Joe Böröcz tagadta még azt is, hogy egyáltalán találkozott volna az edzővel (mármint Petroviccsal), szerinte a szakember maximum játékosmegfigyelő lehet majd náluk. Az utolsó bajnokit követően kitört a gyalázat a pályán, a vezetés és a játékosok is levonták a következtetéseket a következő idényre.

Az újonc Haladásnak nem pofonokat, bronzérmet osztottak, és a bajnokságban csak egy légiós szerepelt a szombathelyieknél, a brazil Maikel kapott nyolc mérkőzésen összesen 181 percet Csertői Auréltől. Illés Béla és Halmai Gábor (kisebbségi) tulajdonosként tért vissza az élvonalba, fényes sikerekkel. Próbajátékon szerepelt náluk a Norvégiából érkezett Faton Hoti, Balal Arezou kettős, de nem győzték meg a stábot, pedig utóbbi később az afgán válogatott gólrekordere lett.

Megújult a stadion is, erről az Arsenal is meggyőződhetett egy gálamérkőzésen. A másik újoncra, a Kecskemétre sem lehetett panasz, Tomiszlav Szivics a másodosztályban olyan jó kis csapatot épített, hogy az a legjobbak között az ötödik helyen végzett. A nagy fogásnak a párszoros bosnyák válogatott kapus, Romeo Mitrovic ígérkezett, de a horvát Ivan Lovric és a Vladan Csukics, Alekszandar Alempijevics, Vladan Szavics szerb trió tette le a névjegyét az NB I-ben, előbbi mára már magyar útlevelet is szerzett. „Sikeres szerbátültetés” – harangozta be a KTE idényét az NS, a folytatás jobb lett.

Zalaegerszegen a 200 ezer euróért vett Milan Davidovtól várták a kiugrást, de ez elmaradt, korábban belga és spanyol csapatok vitték volna a szerb középpályást, aki nemsokára Nyíregyházán bukkan fel, és majd onnan is vonul vissza. Helyette a Darko Pavicsevics, Artjoms Rudnevs kettős futott be, utóbbi csak hosszas jogi hercehurca után léphetett végre pályára.

Az előző idénybeli nekibuzdulás után csalódás lett a Fehérvár hatodik helye. Disztl László és Varga István simán kiállíthatott volna egy légiós kezdőt, pár cserével, de még a 250 ezer euróért megszerzett Milan Pavlicic is csalódást okozott, a szezon végén elengedték, ingyen. André Alvesért a télen 190 ezer eurót fizettek a Kaposvárnak, a brazil fiú egy fél idény alatt 11 kanadai pontot termelt. Honfitársa, Alison Silva csalódást okozott, fegyelmi okok miatt elengedték, majd a Ferencvárostól is hasonló okokból rúgják ki; a montenegrói Goran Vujovics az idényt 12 góllal zárta, jutalomképpen nemsokára bemutatkozhatott a válogatottjában.

Érdekes a brazil Alison Silva esete ezért is, mert vonattal utazott el Székesfehérvárra Kijevből, és a Flamengo-nevelés csatár el is nyerte Varga István vezetőedző tetszését a próbajátékon.

Valósággal összeomlott a bajnok MTK, pedig a nyáron nem gyengült meg, és Mladen Lambulics mellé csak egy légiós érkezett, a montenegrói védő, Marko Radulovics személyében, ennek ellenére Garami Józsefék ezúttal nem alkottak maradandót. Alig 19 légióssal a Győr sem, csak a bajnokságban 39 játékost bevetve – a mennyiség annak ellenére sem csapott át minőségbe, hogy a grúz válogatott ék Rati Alekszidze, a szlovák válogatott szélső, Mario Bicak, no és a Jarmo Ahjupera, Tarmo Kink, Linas Pilibaitis trió is a zöld-fehéreket erősítette. Elbukott a vitézi próbán ellenben a Vasco da Gama volt éke, Anderson Costa.

A Ligakupának köszönhetően is megugrott a légiósok száma, ugyanis ebben a sorozatban próbajátékosokat is bevethettek, jött is néha boldog és boldogtalan egyaránt.

Kaposváron Nikolics Nemanja végleg Alves helyébe lépett, 22 bajnokin 16 góllal és 6 gólpasszal, a ghánai Samuel Atóról azonban hamar kiderült, hogy nagyon nem ő Samuel Eto'o, és a Santos-nevelés védő, Júnior Pereira sem alkotott maradandót – ellenben a jellegzetesen dús hajú Nemanja Obrics bekerült az idény válogatottjába, egyetlenként a légiósok közül!

A Paks és a simán kieső REAC nem foglalkoztatott légiósokat, a Siófok kipottyant pár légióssal (sokan csak a Ligakupában szerepeltek közülük), Aldo Dolcetti már a nyáron megérezte a veszélyt, átadta a helyét önként Détári Lajosnak. A Paksi Kiss Tamás megragadta a csapat magyarság melletti lényegét: „Ha szerdára ígérik a fizetést, szerdán meg is kapjuk. Paks az a hely, ahol az ígéretek teljesülnek”.

A Vasasnál a 33 éves, 2001-es szerb gólkirály Petar Divicset megváltóként várták, és nem is játszott rosszul, miután leszokott a hamburgerről, és leadott így pár kilót, bár a saját maga elé kitűzött célt, a gólkirályságot nem érte el. Százezer eurót fizettek kollégájáért és honfitársáért, Szasa Dobricsért, ő is tíz kanadai pont fölé jutott, ellenben az U21-es válogatott Ljubisa Vukelja csalódást okozott. A montenegrói válogatott középső védő, Vladimir Vujovics nagy reményekkel jött tavasszal, de üstöllést távozott.

Decemberre már húszmillió forinttal tartozott játékosainak a Diósgyőr, a labdarúgók ezért figyelmeztető sztrájkot tartottak. Sisa Tibor kifakadt a sajtóban, nem is sokáig maradt a kispadon, Dlusztus Imre, a piros-fehérek ügyvezetője szerint a tulajdonos Szeviép cég „felélte” a futballra szánt büdzséjét, ez okozta a bajt. Szerencsére a licencet simán megkapták...

Nyíregyházán volt elég pénz, légiósból talán sok is, de ősszel remekelt Bogdan Apostu, az egész idényben Cosmin Goia, akiből, úgy tűnt ekkor, az NB I új Liviu Goianja lesz. Nagy reményeket fűztek az ukrán támadóhoz, Jurij Sevelhez, akinek ügyében a Dinamo Kijev elnöki tanácsadója, Vladimir Onyiscsenko tárgyalt Nyíregyházán. Sevelt már novemberben hazaküldték, addig nyolc mérkőzésen egyszer volt eredményes.

Nem felelt meg ellenben próbamunkán a Penaroltól érkező izraeli Iszlam Kanaan, ő Apostu ismerőseként kapott lehetőséget. A légiósok Kánaánjának számított ekkor az NB I, de éppen Kanaan nem kellett, micsoda novellát tudott volna ebből kerekíteni Krúdy Gyula...

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TÍZ LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS
Nemanja Obrics (szerb, Kaposvár) 5.9, Vukasin Polekszics (montenegrói, DVSC) 5.9, Szasa Sztevanovics (szerb, Győr) 5.9. Vladan Szavics (monetenegrói, Kecskemét) 5.8, Yannick (kameruni, Kecskemét) 5.7, Mario Bozic (bosnyák, Újpest) 5.7, Cosmin Goia (román, Nyíregyháza) 5.7, Szasa Dobrics (szerb, Vasas) 5.6, Francis Litsingi (kongói, Kecskemét 5.6), Romeo Mitrovic (bosnyák, Kecskemét) 5.6

A Hivatásos Labdarúgók Szervezete szerint a legjobb légiós Vukasin Polekszics lett.

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN
Bajcza Szabolcs (Újpest) 5.9 – Tokody Tibor (Győr) 5.7, Kuttor Attila (Haladás) 5.9, Petrók Viktor (Kaposvár) 5.9, Leandro (Debrecen) 5.8 – Csordás Csaba (Kecskemét) 6.1, Varga József (Debrecen) 6, Nemanja Obrics (Kaposvár) 5.9, Czvitkovics Péter (Debrecen) 6.1 – Böőr Zoltán (Győr) 6.2, Kabát Péter (Újpest) 6.1

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA
Vukasin Polekszics (montenegrói, Debrecen) 5.9 – Djordje Kamber (bosnyák, Diósgyőr) 5.5, Cosmin Goia (román, Nyíregyháza) 5.7, Mirszad Mijadinoszki (macedón, Újpest) 5.5 – Mario Bozic (bosnyák, Újpest) 5.7 – Vladan Szavics (montenegrói, Kecskemét) 5.8, Szasa Dobrics (szerb, Vasas) 5.6, Nemanja Obrics (szerb, Kaposvár) 5.9, Yannick (kameruni, Kecskemét) 5.7 – Francis Litsingi (kongói, Kecskemét) 5.6, Honma Kazuo (japán, Diósgyőr) 5.5

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Debrecen: Djordje Pantics, Bozsidar Csoszics, Igor Bogdanovics (szerbek), Vukasin Polekszics (montenegrói), Lucas, Vinicius Galvao, Hugo (brazilok), Dudu (nigériai), Mate Eterovic (horvát), Abel Thermeus (haiti)
Újpest: Ismaila Bidemi Bisoye, Kingsley Ogbodo (nigériaiak), Mirszad Mijadinoszki (macedón), Josip Cutuk, Mario Bozic (bosnyákok), Scott Malone, Tony Stokes (angolok), Ivan Dudics (szerb), Jucemar (brazil), Foxi Kethevoama (Közép-afrikai Köztársaság-beli), Christian Ebala (kameruni)
Haladás: Maikel (brazil)
Zalaegerszeg: Matej Miljatovic, Damir Pekic (szlovénok), Sorin Botis (román), Milan Davidov, Milutin Trnavac, Milenko Pjevics (szerbek), Marian Sluka (szlovák), Kemal Alomerovics (macedón), Artjoms Rudnevs (lett), Roguy Méyé (gaboni), Darko Pavicsevics (montenegrói), Igor Mirceta (horvát)
Kecskemét: Romeo Mitrovic (bosnyák), Vladan Pelicsics, Pavle Velimirovics, Bojan Vlahovics (montenegróiak), Goran Grkinics, Radojica Risztics, Vladan Csukics, Alekszandar Alempijevics, Vladan Szavics (szerbek), Ivan Lovric, Zladko Tomic, Vinko Cikato (horvátok), Yannick (kameruni), Francis Litsingi (Kongói DK-beli), Misheck Lungu (zambiai, csak az őszi idényben), Nikola Jovanic (szlovén)
Fehérvár: Goran Vujovics, Nenad Filipovics, Marko Andjics (szerbek), Ilija Radovics, Darko Karadzsics, Goran Vujovics (montenegróiak), Olekszandr Tkacsuk, Mihajlo Deniszov (ukránok), César Romero, Alison Silva, André Alves (brazilok), Ivan Buljubasic, Milan Pavlicic (horvátok)
MTK: Mladen Lambulics (szerb), Marko Radulovics (montenegrói)
Győr: Szasa Sztevanovics, Zoran Supics, Lazar Sztanisics, Vladimir Djordjevics, Bojan Neziri (szerbek), Eugéne Fomumbod (kameruni), David Odikadze, Rati Alekszidze (grúzok), Linas Pilibaitis (litván), Bojan Brnovics (montenegói), Arsene Copa (gaboni), Mario Bicak (szlovák), Tarmo Kink, Jarmo Ahjupera, Tihhon Sisov, Eduard Komarov (észtek), Ben Traoré (mali), Tozé Marreco (brazil)
Kaposvár: Nemanja Obrics (szerb), Bojan Bozsovics (montenegrói), Ellis Samuel Ato (ghánai), Wilfrid Oueifio (Közép-afrikai Köztársaság-beli), Boris Gujic (bosnyák, csak ősszel), Júnior Pereira (brazil)
Vasas: Vladimir Vujovics, Ivan Csarapics (montenegróiak), Mariusz Unierzyski (lengyel), Ognjen Paripovics, Csedomir Pavicsevics, Szasa Dobrics, Petar Divics, Ljubisa Vukelja, Nenad Nikolics (szerbek), Jean-Adrien Sagna (szenegáli), Jurica Puljiz (horvát)
Paks: –
Diósgyőr: Drasko Vijonovics, Borisz Milicsics, Dane Trbovics, Szrdjan Sztanics, Dusko Vranesevics, Deszpot Viskovics, Milan Bogunovics, Djordje Simics, Igor Mircseta (szerbek), Djordje Kamber (bosnyák), Homma Kazuo (japán), Mouhamed Alassani, Euloge Ahodikpe (togóiak), Florin Pelecaci (román), Jimmy Tchana (francia), Matías Navarrete (argentin)
Budapest Honvéd: Micso Szmiljanics, Dragan Vukmir, Nenad Sztojakovics, Nemanja Arszenijevics (szerbek), Benjamin Angoua, Abraham Gneki Guié (elefántcsontpartiak), Abass Dieng (szenegáli), Diego Rigonato, Guilherme Moreira (brazilok), George Gebro (libériai), Genito (mozambiki), Edouard Ndjodo (kameruni), Marko Szimics (montenegrói), Davor Magoc (horvát), Misheck Lungu (zambiai), José Manuel Rivera (mexikói), Paulo Albarracín (perui)
Nyíregyháza: Filip Lazareanu, Claudiu Cornaci, Sabin Goia, Bogdan Apostu (románok), Yves Mboussi, George Menougong (kameruniak), Jurij Sevel (ukrán), Ivan Maximiliano Zaleh (argentin), Luis Ramos (hondurasi), Sindou Dosso (elefántcsontparti), David Imedasvili (grúz), Aco Sztojkov (macedón), Mfepit Kouebe Carlson (olasz)
Siófok: Marko Baszara (szerb), Edouard Ndjodo, Georges Ekounda, Eugene Fomumbod (kameruniak), Wilfrid Oueifio (Közép-afrikai Köztársaság-beli), Daniel Kogler (osztrák), Roni Ribeiro (brazil), Ronald Habi (horvát)
REAC: –

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Dragoljub Bekvalac (szerb, Győr, 16-30. forduló)
Tomiszlav Szivics (szerb, Kecskemét, 1-30. forduló)