„Szólnak az öltöző hangadói: ezt a meccset elveszítjük. Mit lépsz erre?”

– Magyarországon kötött ki...
– Nem volt más lehetőség. Úgy éreztem, mintha az eltiltásom már el is kezdődött volna. Elfogadtam hát, hogy messzire szakadok Olaszországtól, és csökken a fizetésem. Ám ott is akadtak bonyodalmak, a helyi szövetség blokkolta a játékjogomat, mondván, nyomozás folyik ellenem. Végül az ügyvédem, Vittorio Rigo megoldotta a helyzetet – hogyan is bűnhődtem volna az előtt, hogy egyáltalán elítélnek?

– Erre mondják: ki mint vet, úgy arat.
– Hogyne, ez igaz. Mégis túlságosan egyszerű lenne kijelenteni, hogy hibáztam, és kész. Ezt pontosan tudom. És nem is ez a lényeg.

– Hát?
– Kezdjük az elején. Ott állok húszévesen a Serie B-ben, a jövőm pedig a Juve kezében. Csak egy cél lebeg a szemem előtt: megmutatni a társaságnak, mennyit érek. Aztán egyszer csak szólnak neked az öltöző hangadói, a szenátorok, hogy „ezt a meccset elveszítjük, mert kell az ellenfélnek". Mit lépsz erre? Most már könnyű válaszolni, akkor nem volt az. Elgondolkodtak már azon, hogy egy fiatalemberben, aki első tapasztalatait szerzi távol a szülői háztól, van-e bátorság elkerülni a csapdát? Én képtelen voltam ellenállni, és ennek megfizetem az árát. El akarom mondani a történetemet, mert azt hiszem, sokan éltek át hasonlót.

– Ott van viszont a megkeresést visszautasító és jelentő Gubbio-játékos, Simone Farina ellenpéldája.
– Igen, de aztán ő is kénytelen volt elhagyni Olaszországot. Senki sem tartott rá igényt, mert feladta egy kollégáját. Nyilvánvalóan nem hasonlíthatom magam hozzá, akiben volt erő nemet mondani a csalásra, ám az események mozgatórugói nála is ugyanazok.

– Sajnálja, hogy nem cselekedett rögtön, ahogy Farina?
– Persze, vele ellentétben én úgy viselkedtem, mint egy hülye kisfiú. Hiányzott belőlem a jellemesség ahhoz, hogy szembeszálljak az öltöző logikájával. Nem volt könnyű a pályán a Treviso ellen. Nem a győzelemre játszottunk, és úgy éreztem, ez minden jelenlévő számára egyértelmű, beleértve a játékvezetőt és a nézőket is. Zavarban voltam, és a második félidőben úgy tettem, mintha valami bajom esett volna, hogy lecseréljenek. Aztán véget ért a meccs, és senki sem mondott semmit. Az egyesület, a szurkolók, a hatóságok csendben maradtak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A végén talán még én is elhittem. De engedje meg, hogy felelevenítsek egy esetet.

– Csak tessék.
– Elmeséltem apámnak, mi történt velem. Nagyon felkavarta, és kérlelt: „Davide, te megőrültél! Menj, és mondj el mindent annak, akinek kell." Mire én: „Papa, ezt te nem értheted. Ez így normális, hidd el." Neki volt igaza...

MIKOR ÉREZTE LANZAFAME, HOGY NINCS MARADÁSA OLASZORSZÁGBAN. MIÉRT ISMERTE BE TETTÉT A FUTBALLISTA? LEGKÖZELEBB JELENTENÉ A CSALÁST A JÁTÉKOS? HOGYAN HAZUDOTT AZ MLSZ-NEK? A LA GAZZETTA DELLO SPORT KEDDI SZÁMÁBAN MEGJELENT TELJES DAVIDE LANZAFAME-INTERJÚT MAGYARUL A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJA. AZ ÚJSÁGOT MÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS ELÉRHETI.