Sztanyiszlav Csercseszovnál a futball és a család egyaránt szent

Sztanyiszlav Csercseszov a munkamániás trénerek közé tartozik (Fotó: Török Attila)

Oroszországban olyan népszerű, hogy jószerével bujkálnia kell az utcán. Ha odahaza, Moszkvában a Kreml környékén sétál, esetleg beül valamelyik étterembe, biztos lehet benne, fél percen belül valaki odamegy hozzá, hogy autogramot, közös fotót kérjen. A róla szóló hírek kattintásszámban az élbolyban szerepelnek, Szentpétervártól Vlagyivosztokig, Krasznodartól Novoszibirszkig mindenki tudja, ki Sztanyiszlav Csercseszov.

A Ferencváros oszét származású vezetőedzője Magyarországra érkezése óta nemigen engedett betekintést (magán)életébe, ezúttal kivételt tett, és a szurkolók kedvéért beszélt a Nemzeti Sportnak saját magáról és családjáról.

CSAKNEM NEGYVEN ÉVE JÁRT ELŐSZÖR BUDAPESTEN

Azt eddig is tudtuk a zöld-fehérek vezetőedzőjéről, hogy az egykori Szovjetunió területén, az észak-kaukázusi bányászvárosban, az oszét Alagirban született, ám azt kevésbé, hogy odahaza jelentős létszámfölénnyel kellett megküzdenie, négy lánytestvér között nőtt fel. Talán nem véletlen, hogy hamar a sportba menekült. Bár édesapja buszsofőrként dolgozott, neki esze ágában sem volt a volán mögé ülni, egészen fiatalon elkezdett futballozni.

„Mindig is kapus akartam lenni. Sok szép sikert értem el labdarúgóként, de ez olyan régen volt, hogy nem is szívesen beszélek róla. Évekkel ezelőtt eldöntöttem, csakis az edzői karrieremről vagyok hajlandó beszélni, mesélni. Hogy milyen voltam futballistaként, történelem...”

A Csercseszov család – ahogyan a vezetőedző fogalmazott – igazi nemzetközi família.

Angoltanár feleségével mindenhol otthon érzik magukat, Oroszországban éltek Moszkvában, de távolabb, az ázsiai részen is, lányuk, Madina Ausztriában, fiuk, Sztanyiszlav Németországban született, ő egyébként továbbvitte az apai hagyományt, a Himki második csapatában véd az orosz harmadosztályban.

„Sok helyen jártam már, de Budapest csodálatos város –   folytatta a tréner. – Először ezerkilencszáznyolcvanháromban jártam itt, a most is mellettem, a Fradi szakmai stábjában orvosként dolgozó Eduard Cgojevvel, valahol odahaza még közös képünk is van, amint a Duna-parton állunk. Akkoriban nem a magyar főváros volt a legvonzóbb úti cél Európában, de lenyűgözött a rengeteg műemlék épület, valamint a csodás homlokzatok. Amikor megérkeztünk, alig ismertem rá a városra, még szebb lett, mint korábban volt. Egyes részei Bécsre emlékeztetnek.”

ÚJABB MEGLEPETÉSRE KÉSZÜL A CSAPAT AZ EURÓPA-LIGÁBAN

A Csercseszov család korábban az osztrák fővárosban is élt. Ahogyan Bécsben, feleségével Budapesten is a központban választottak lakást maguknak. No, nem azért, mert Sztanyiszlav Csercseszov szeret a Vörösmarty téren korzózni, ez ügyben is a családjára gondolt elsősorban.

„Sokat dolgozom, számomra fontos, hogy a feleségem ne legyen ilyenkor elszigetelődve. Ha nem vagyok otthon, le tudjon menni az utcára sétálni, nézelődni, és ha a gyerekek jönnek hozzánk, ők sem bánják, ha a centrumban vagyunk. A magyar emberek nagyon barátságosak, tényleg jó itt élni.”

A közgazdász végzettségű edző négy nyelven beszél, az orosz és oszét mellett németül és angolul egyaránt jól kommunikál. A Ferencváros öltözőjében az angol nyelv a hivatalos, a sajtótájékoztatókon és a televíziók kamerái előtt németül szólal meg, stábjának külföldi részével pedig oroszul beszél.

A zöld-fehérek vezetői közül Hajnal Tamás sportigazgatóval németül egyeztet, másokkal angolul. Emlékezetes történet, amikor megérkezését követően Kubatov Gábornak, a Ferencváros elnökének népligeti irodájában egy Európa-liga-ereklyét vett észre, és angolul rögtön megkérdezte, miért nem az eredeti kupa van itt.

„Tudom, sokan felkapják a fejüket, ha azt mondom, meg kellene nyerni az Európa-ligát –  mondta mosolyogva az 59 esztendős tréner. – Szerintem a sorozatban minden csapat az aranyéremre hajt, mi sem vagyunk kivételek. Mindig vannak favoritok és kevésbé esélyes együttesek, tisztában vagyunk vele, hogy mi egyelőre utóbbiak közé tartozunk. De ez nem jelenti azt, hogy ne álmodozhatnánk! A csoportkörben sem számított rá senki, hogy megelőzzük a Monacót, a Trabzonsport és a Crvena zvezdát, mégis mi végeztünk az élen. Ezért nagyszerű játék a labdarúgás, soha senki sem tudja megmondani, mi lesz a történet vége.”

SZABADIDEJÉT SZERETTEINEK, UNOKÁJÁNAK SZENTELI

A futballal járó kiszámíthatatlanságot már fiatalon megtapasztalhatta, tinédzserként a felnőttek között játszott, és azon kevés labdarúgó egyike, aki a Szovjetunió, majd a Független Államok Közössége és Oroszország színeiben is válogatott volt, összesen ötvenszer lépett pályára. Legnagyobb sikereit – a legendás Rinat Daszajev utódaként – a Szpartak Moszkvánál érte el négy bajnoki címmel, az osztrák Tirol Innsbruckkal háromszor volt aranyérmes, s a Dynamo Dresden légiósaként játszott a német Bundesligában is.

Hogy hány edzőtáborban járt, hány szállodában szállt meg, hány felkészülést csinált végig, képtelenség összeszámolni. Hogy a mostani két edzőtábort vegyük, a Ferencvárossal december közepén Mezőkövesden készültek egy hetet, január elején pedig Spanyolországba utaznak, ahol már a formába hozás lesz a cél.

„Nincs bajom az edzőtáborokkal. Utazni nem szeretek, de a repülőn is eltelik valahogyan az idő, előfordul, hogy keresztrejtvényt fejtek. Spanyolországban fontos napok várnak ránk, a játékosoktól azt várom, hogy jó erőben érkezzenek meg, mert bár a két ünnep között nincsenek edzések, egyéni terv alapján mindennap mozogniuk kell. A második edzőtáborban már a taktikára helyezzük a hangsúlyt, odakint egyetlen napot sem szeretnénk vesztegetni, több felkészülési mérkőzést játszunk. Minél hamarabb formába kell lendülnünk, mert január végén folytatódik a bajnokság.”

Sztanyiszlav Csercseszov a munkamániás trénerek közé tartozik, nem az a típus, aki az edzés végeztével autóba ül és indul haza. Egy-másfél órával a gyakorlás előtt már a népligeti edzői szobájában ül és egyeztet a stáb tagjai­val, az elemzés pedig legalább olyan fontos neki, mint a futballisták edzettségi állapota.

De vajon mit csinál szabadidejében?

Könyveket búj, filmeket néz?

„Egyiket sem... Már csak azért sem, mert edzőként tényleg alig van szabad­időm. Állandóan jár az agyam, az ünnepek idején sem tudom elengedni magamat, Hajnal Tamással ilyenkor is napi kapcsolatban vagyunk. Ha mégis van némi szabadidőm, a nemrégiben született unokámnak szentelem. Próbálom felvenni a ritmust, jó nagypapa lenni. Ha nem a futballra összpontosítok, minden figyelmemet a családom köti le.”