Tatabánya: gólt lőtt a Realnak és az argentinoknak – Csapó Károly hetvenéves

– Talán kevesen tudják, de imádja a történelmi tárgyú regényeket. Most mit olvas?
– Zinédine Zidane életéről szóló könyvet – mondta lapunknak a korábbi 19-szeres válogatott labdarúgó, a hetvenesztendős Csapó Károly. – Részben ez is történelem, mert korábbi kedvenc futballistám már nem aktív. Karácsonyra kaptam, lassan végzek vele.

– Amikor felvetődött, hogy interjút készítek önnel, többen mondták, kérdezzek rá az 1978-as vébén az argentinoknak rúgott góljáért kapott óra sorsára. Megvan még?
– Hogyne! Pedig már azt hittem, sohasem jut el hozzám. A Seiko öt órát ajánlott fel azoknak, akik a leghamarabb gólt szereznek a vb-n. Az Argentína ellen kettő egyre elveszített mérkőzésen a tizedik percben szereztem vezetést, benne voltam az első ötben. Többször szóba került, hogy nem kaptam meg, Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke is tudomást szerzett róla. Kapóra jött, hogy a nyolcvanegyes BEK-döntőt Palotai Károly vezette, akinek a cég felajánlott egy órát. Karcsi bácsi pedig megkérdezte Szepesi Györgyöt, elfogadhatja-e, azt a választ kapta, persze, de tegye szóvá az én jussomat is... Három év késéssel meg is kaptam, bent van a vitrinben, a svájciaktól kapott mellett, amelyet a Luzernben a nyolcvanegyes vb-selejtezőn kaptam. Minden kis ajándékot eltettem, van hőmérőm és az angoloktól kapott öngyújtóm is.

– Még egy gólja emlékezetes: 1981-ben lőtte a Real Madridnak Tatabányán, ezzel nyertek kettő egyre, de a visszavágót egy nullára elveszítették és kiestek az UEFA-kupa első fordulójában. Lejtett a pálya a spanyoloknak?
– Még hogy lejtett!? Finoman fejezte ki magát. Az ír Patrick Mulhall játékvezető Fejes Ferencet és Kovács Istvánt is kiállította...

CSAPÓ KÁROLY GÓLJA A REAL MADRID ELLEN 1:30-NÁL

– És két madridit is kiállított.
– A másodikat akkor, amikor már egy nullára vezettek. Vas István Zoltán, a rádió riportere csak annyit mondott, a bíró pofátlanul elcsalta a meccset.

– Ő tudósította a Népsportot, azt írta: „Enyhén szólva indiszponáltan működött, s súlyos tévedései zömmel a magyar csapatot sújtották”.
– Náluk Miguel Ángel, Vicente Del Bosque, José Antonio Camacho, Uli Stielike játszott, de a döntetlent legalább megérdemeltük volna. A szállodában pirosas színű kulcskártyák voltak, edzőnk, Lakat Károly nem is mulasztotta el felmutatni az ír játékvezetőnek. Na, szóval nem szoktam megjegyezni a bírók nevét, de Patrick Mulhallé örökre belém égett.

– Gondolom, néhány emlékezetes pillanat is. Ha azt mondom, Tatabánya–MTK hat egy a Hungária körúton 1987-ben?
– Nagyon készültünk a Verebes József edzette csapat ellen. Remekül ment a játék, Kiprich József tízest kapott a Népsporttól, pedig „csak” két gólt szerzett, Vincze István hármat. Én nem lőttem gólt, de nem mehetett rosszul a futball, mert amikor edzőnk, Temesvári Miklós lecserélt, az MTK-szurkolók vastapsa kísért az öltözőbe.

– Tizenkilencszer volt válogatott – tizennyolcszor Tatabányáról – tizenkét év alatt hét kapitánynál. Vidéki labdarúgók gyakran említik, ha a fővárosi együttesben játszanak, többször is pályára léphettek volna a nemzeti csapatban. Önnek mi a véleménye?
– Utólag ezzel már nem érdemes foglalkozni, mi lett volna, ha. Inkább azt nézzük meg, kik voltak a vetélytársaim a jobb oldali középpályás poszton! Nyilasi Tibor, de gyakran Fazekas László is onnan szervezte a játékot. Sohasem sértődtem meg, ha a kispadra kellett ülnöm, azon se, ha a lelátóra. Mondok egy példát: az 1982-es vébé előtt sérült voltam, de Mészöly Kálmán biztatott, ha formába lendülök, kivisz Spanyolországa. Salvador ellen a kispadon ültem. Nem azon kesergek, miért nem cserélt be, hanem azt mondom, korrekt volt, betartotta, amit ígért.

– Amellett, hogy pengés futballista volt, lehetett önre számítani. Argentínában Baróti Lajos állította be...
– A sérült Fazekas helyére, a gólom után Lajos bácsi mondogatta is a nevem a kispadon, örült, hogy igazoltam döntését. Zombori Sándor kipattant lövése után cirka öt métert futottam a labdára, az alatt szinte az egész karrierem lejátszódott magamban. Vagy amikor a Svájc elleni luzerni vb-selejtező előtt Mészöly Kálmán felhívott, azonnal menjek Tatára, aztán Svájcban kiderült, komolyan számítanak rám. A csendes pihenő végén szóltak, én játszom. Mondtam is, jó vicc... Aztán kiderült, Nyilasi Tibor belázasodott.

AZ ARGENTINOK ELLENI VB-MECCS GÓLJAI, A VIDEÓ ELEJÉN CSAPÓ KÁROLYÉ

– Szóba került a karrierje: miért Franciaországban légióskodott?
– Már elmúltam harmincéves, többszörös válogatott, így kiengedtek. A menedzserem azt mondta, a francia bajnokság fekszik a magyaroknak, a jó példa Bálint László, aki éppen a Toulouse labdarúgója volt.

– Volt a Tatabánya edzője, aztán foglalkozott csapágy-értékesítéssel. Egyáltalán van kapcsolata a futballal?
– Nyugdíjas vagyok, de amikor Bozsik Péter azt mondta, hogy az ilyen „öregekre”, mint én is, szükség van, hogy istápolják a gyerekeket, visszatértem, a Tatabányai Alapítvány Sportkör elnöke vagyok. Nagyon sok srác került fel tőlünk a felnőttcsapatba, amelynek meccseire rendre kijárunk Szabó Györggyel és P. Nagy Lászlóval.