DVTK: NB I-es játékos vagyok – Könyves Norbert

Nem mindennapi igazolást jelentett be csütörtökön a DVTK: kivásárolta zalaegerszegi szerződéséből Könyves Norbertet, így az ötszörös válogatott támadó Diósgyőrben folytatja pályafutását. A 32 esztendős labdarúgó nem tagadja, nem volt könnyű helyzetben a döntése előtt, ugyanakkor bízik benne, csak egy évet kell az NB II-ben futballoznia.

„Most először az volt a legfontosabb, mi a legjobb a családomnak” – mondta lapunknak Könyves Norbert.

„Nem titok, annak idején nagyon jól éreztük magunkat Debrecenben, a városban építkeztünk, és most úgy költözünk be, hogy a kislányom ott megy majd óvodába, a kisfiam pedig a második osztályba. Persze, sokat számított az is, hogy a DVTK tradicionális nagy klub, kivételes szurkolótáborral, mindig borsódzott a hátam, amikor ellenfélként ott futballoztam. Volt ajánlatom az élvonalból, Zalaegerszegen szerették volna, ha maradok, és bár NB I-es játékosnak tartom magam, a DVTK az egyedüli klub, amely miatt vállaltam a második vonalat.”

Emlékezetes idény van Könyves Norbert mögött, és nem elsősorban azért, mert huszonnégy bajnokin hat góllal segítette bennmaradáshoz a ZTE-t. A koronavírus-járvány őt sem kímélte, sérülések is hátráltatták, ugyanakkor október 11-én bemutatkozott a válogatottban (majd még négy találkozón kapott lehetőséget), mi több, a Szerbia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés egyetlen gólját is ő szerezte.

„Az edzéseket még Zalaegerszegen kezdtem el, és bár több helyről kerestek, a ZTE-nél azt szerették volna, ha kitöltöm a szerződésemet.  Csakhogy bejelentkezett a DVTK, s én a családom érdekeit helyeztem előtérbe, Végh Gábor tulajdonos és Sallói István sportigazgató pedig megértőnek bizonyult – köszönöm is nekik. Nem tagadom, sokat tépelődtem, mielőtt döntöttem, ráadásul azzal is tisztában voltam, Marco Rossi az NB II-ből biztosan nem válogat be. Sajnos Egerszegen az idény második fele nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért úgy voltam vele, el kell engednem egy időre a válogatottat, újra bizonyítanom kell. A válogatottság óriási megtiszteltetés, az NB II pedig nem lesz sétagalopp: brusztolós év vár ránk, ám hiszek benne, hogy a DVTK egy év múlva újra az NB I-ben játszik, és akkor talán nekem is lesz még esélyem a nemzeti együttesben pályára lépni.”