Csányi Sándor, az MLSZ elnöke már a januári Magyar Labdarúgás Fórumán tartott előadásában is arról beszélt, hogy a szövetség a jövőben arra ösztönzi majd a klubokat, hogy minél több hazai nevelésű játékost szerepeltessenek (a hazai nevelésű lehet külföldi állampolgár is).
Dinnyés Márton, az MLSZ sajtóirodájának munkatársa a Nemzeti Sport Online-nak megerősítette, Csányi Sándor valóban azt tervezi, hogy már a következő idénytől a támogatások elosztásának differenciálásával ösztönözné a szövetség a hazai nevelésű futballisták szerepeltetését az NB II-ben.
Az MLSZ azonban még nem hozott szabályt ezzel kapcsolatban, egyelőre csak az egyeztetések folynak az ügyben. Úgy tudjuk, az NB III-ban is ösztönözhetik a jövőben a fiatal hazai játékosok szerepeltetését, és elképzelhető, hogy minden csapatban legalább két 21 éven aluli hazai játékosnak a pályán kell lennie a mérkőzések minden pillanatában.
OSZTRÁK MODELL
A bevezetésre szánt modell nyilvánvalóan osztrák mintán, az úgynevezett Österrecher-Topfon alapul, melyet szomszédainknál a 2004–05-ös szezonban fogadtak el. A jogdíjak visszaosztásából aszerint részesülnek a csapatok, hogy mennyi osztrák játékost küldenek pályára, a fiatal osztrák futballisták játszatása pluszpontokat jelent a rendszerben. Mivel a szisztéma nem negatív megkülönböztetésen alapul, nem sért uniós szabályokat – minden klub szabadon dönt arról, inkább légiósokra épít, vagy inkább a hazai játékosok mögé áll.
Az Österreicher-Topf kifejezetten sikeres, a légiósok száma közel harmadára esett vissza a bevezetése óta – a 2012–13-as idényben a játékosok 75.4 százaléka osztrák volt, ez a Bosman-szabály bevezetése (1995–96-os szezon) óta a legkedvezőbb mutató. Az osztrák élvonal tíz klubjából nyolcban meghaladja a hetven százalékot a hazai futballisták aránya – a kivétel a Sturm Graz (hatvankilenc százalék) és Ausztria messze leggazdagabb klubja, a Red Bull Salzburg (negyvenegy százalék). A legtöbb osztrákot – a keret kilencvenkét százaléka hazai – a Josko Ried alkalmazza.