NB II: Senkó Zsombor a legkevésbé sem tartja visszalépésnek a DVTK-t

– Mitől vonzóbb a DVTK jövőképe annál, mint amivel a Juventus kecsegtette?
– A legfőbb szempont a klubváltásnál az volt, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, hogy a maximumot nyújthassam és azzal ki tudjak emelkedni – válaszolta Senkó Zsombor, a DVTK minap szerződtetett kapusa, aki előzőleg csaknem négy évig a világhírű olasz egyesület kötelékéhez tartozott. – A Juventus harmadosztályban szereplő U23-as együttesében az idény elején védtem, elégedettek voltak velem, ám ujjtörés miatt kiestem a játékból, majd megváltozott a helyzetem. Mielőtt aláírtam a DVTK-hoz, beszéltem Kuznyecov Szergej vezetőedzővel, aki elmondta, hogyan dolgozik, mit vár a kapustól, és tetszett, amit felvázolt. Új kihívás vár rám, be kell bizonyítanom egy új helyen, hogy számíthatnak rám.

– Sokakat meglepett a hazaszerződése – a világ egyik legismertebb csapatától érkezett a magyar másodosztály éllovasához.
– Hozzám is eljutottak reakciók, sokan visszalépésként tekintenek a döntésemre, de én nem így ítélem meg, sőt! Szükségem volt a környezetváltásra, hogy a pályán és azon kívül is jól érezzem magam. A diósgyőrit olyan lehetőségnek tartom, amely révén bebizonyíthatom, mennyit érek, milyen kapus vagyok. Nem azért igazoltam Magyarországra, hogy NB II-es labdarúgó legyek. A tabellára pillantva jók az esélyeink, kemény munkával megőrizhetjük helyünket az élen, s feljuthatunk az élvonalba. Azért jöttem, hogy ehhez minél többet hozzátegyek, az is motivál, hogy hétről hétre pályára lépjek felnőttszinten – ehhez persze bizonyítanom kell az edzéseken.

– Összességében milyennek értékeli a Juventusnál töltött csaknem négy évét?
– Pozitívnak, mert külföldön, topcsapatnál fejlődhettem. U16-os játékosként kerültem ki, végigjártam a korosztályos csapatokat és a legmagasabb szinten edzhettem, találkozhattam sztárokkal, a Serie A-ban kerettag lehettem. Sok a szép emlékem, az előző idényben történelmet írtunk a Juventusszal az UEFA Ifjúsági Ligában, sok jó meccsem volt, számos életre szóló barátságot kötöttem.

– Kapusképzés tekintetében jó helyen volt a Juventusnál?
– Sok figyelmet kaptam az edzőimtől, erőnlétileg és technikailag előreléptem, mentálisan is megedződtem, úgyhogy sokat köszönhetek az ottani képzésnek, rengeteget fejlődtem. Teljesen más volt a felnőttekkel készülni, mint a korosztályos csapatban, sokkal gyorsabb volt a játék, pontosabban, erősebben lőttek a játékosok. Testközelből láthattam, hogy Gianluigi Buffon vagy Wojciech Szczesny hogyan olvassa a játékot, miként edz – időnként tanácsokkal is elláttak. A meccshelyzeteket azonban semmi sem helyettesítheti, ezért is váltottam.

– Milyenek az első diósgyőri tapasztalatai?
– Befogadó csapatba érkeztem, segítőkészek a társak. Az edzések pörgősek, a konditeremben kemény munka zajlik, jó a hangulat. Tetszik, amit eddig láttam. Bényei Ágostonnal évek óta ismerjük egymást a válogatottból, ő volt az első, akihez fordulhattam, de mindenki kedves velem.

– Nem furcsa, hogy immár nem Cristiano Ronaldo vagy Dusan Vlahovics kaliberű játékosokkal gyakorol?
– Nyilván más, mert a Juventus a világ elitjéhez tartozó BL-csapat, amely a legmagasabb szinten játszik hétről hétre. Ugyanakkor ha a Juve harmadosztályú együttesével vetem össze, Diósgyőrben valamelyest gyorsabb a tempó. A tartalékcsapatnál vérmesebb közeg volt, leszedték a fejem egy rossz ­passz ­vagy hiba után, itt azonban jobb a légkör. Kint a kapustársak zárkózottak voltak, nem barátkoztak, míg itt Braniszlav Daniloviccsal jó a közös munka, nyitott felém. Bár az utóbbi időszakban keveset játszottam, jó formában érzem magam. Nyolcvanszázalékos állapotban lehetek, de a felkészülési időszak azt szolgálja, hogy feltornásszam százra és a csapat segítségére legyek.