Folyamatosan Hugo Sánchez örökösét keresik

HUGO SÁNCHEZ

Az 1958-ban született Hugo Sánchez Márquez az azték és egyéb közép-amerikai istenek XX. századi utódja: őt tartják az első számú mexikói futballistának, nem mellesleg nemzete egyik legismertebb figurája, mondhatni, ő Mexikó „Puskás Öcsije".

A ruganyos támadó az Universidad Nacional, a San Diego Sockers, az Atlético és Real Madrid, az América, a Rayo Vallecano, az Atlante, a Linz, a Dallas Burn és a Club Celaya együtteseiben kereste kenyerét 1976 és 1997 között, miközben a válogatottban 58 mérkőzésen 29 alkalommal volt eredményes.

„Hugol" minden idők második legeredményesebb futballistája a spanyol élvonalban, karrierje csúcspontján, Madridban a világ egyik legjobb ékjeként emlegették, nem ok nélkül. Fejesei mellett ollózásai tették rettegetté, akadt, hogy a királyi klubnál egy kapu közeli szabadrúgást is „feltettek" neki ollóra.

Az ötszörös spanyol gólkirály három világbajnokságon is megfordult, 1986-ban odahaza a 6. helyig vezényelte az El Trit, bár nem volt csúcsformában – Paraguay ellen egy büntetőt is elhibázott.

A labdarúgás statisztikai mindentudója, az IFFHS szerint a múlt század 26. legjobb futballistája volt, zónájában, a CONCACAF-ban a Numero 1.

Visszavonulása után egy ideig fogorvosként tevékenykedett, majd egy hasonlóan idegölő tevékenységre váltott: edző lett. Az UNAM-nál nagy sikerrel tevékenykedett, majd a Necaxától a válogatott élére került a 2006-os világbajnokság után, de néhány gyengébb eredmény miatt 2008 tavaszán menesztették.

Minden idők legjobb mexikói sportolója, az UNICEF nagykövete 2009-ben az Almeríánál próbálkozott, ahol kiharcolta a bennmaradást csapatával, de decemberben felbontották szerződését. Fia szintén a válogatottságig vitte, védőként.

CARLOS HERMOSILLO

„Cerro Azul hatalmasa", alias Carlos Manuel Hermosillo Goytortúa 90-szeres mexikói válogatottként (amely fellépéseken 35-ször zörgette meg az ellen hálóit) méltán kér helyet magának nemzete futballpanteonjában. Az 1964-ben napvilágot látott csatár 18 évesen lett profi az Américában, majd átrándult Európába, a Standard Liege-hez, ám ott nem evett meg sok sót.

Nem úgy a Monterrey, a Cruz Azul, a Necaxa, a Los Angeles Galaxy, az Atlante és a Chivas Guadalajara gárdáinál, amelyekben egészen 2001-ig rúgta a gólokat.

Fénykorában ipari mértékben, hiszen 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban gólkirály lett odahaza.

A nemzeti csapattal az 1986-os és az 1994-es világbajnokságon is megfordult, de egyik tornán sem lett főszereplő.

1994 decemberében a magyaroknak két gólt vágott egy barátságos mérkőzésen, amelynek a végeredménye 5–1 lett.

CUAUHTÉMOC BLANCO

Cuauhtémoc Blanco Bravo az utóbbi idők legjelesebb mexikói csatára, szélsője, aki pályafutása végén sem került gödörbe, sőt 32 esztendős korától egymás után háromszor lett a mexikói bajnokság legjobbja, majd 2008-ban, 35 éves fejjel az MLS-ben bekerült az Év csapatába is!

Blanco Mexikóváros egyik korántsem költői külvárosában, Tepitóban nevelkedett, és az América együttesében vált profi labdarúgóvá, 18 esztendős korára. Eléggé döcögősen indult pályafutása, 24 éves koráig nem tűnt különösebben nagy tehetségnek, kölcsön is adták a Necaxához, ahol viszont 28 bajnokin 13 gólt szerzett, és kiosztott két asszisztot.

Miután a válogatottba is bekerült, 2000-ben a Real Valladoid vette őt kölcsönbe, és Blanco a Real Madrid ellen idegenben meg is lőtte élete hispániai gólját, bár különösebben nem szerepelt jól és kiegyensúlyozottan. Haza is tért az Américához, ahol valósággal kivirult, és kiváló formában futballozott, bajnok lett és több egyéni címet is szerzett.

Bár testfelépítése nem éppen ideális, ördöngös szélső, aki kiváló cseleivel gyakran bogozza ki a legstabilabb védelmet is, és a kapu előtt sem jön zavarba. Kontinensén kívüli hírnevet a válogatott színeiben szerzett magának: két világbajnokságon is részt vett, az 1999-es Konföderációs Kupán aranycipős és ezüstlabdás lett.

A Cuauhtémoc nevet egy ősi azték uralkodótól kölcsönözte, de az általa kitalált cselnek, a Cuauhtéminának (amikor két lábfeje közé szorítva a labdát ugorja át az elé becsúszó védő lábát) már ő a keresztapja.

LUIS GARCÍA POSTIGO

Luis García Postigo a kilencvenes évek egyik legismertebb mexikói nehéztüzére volt, aki odahaza háromszor lett a bajnokság gólkirálya, emellett az 1995-ös Konföderációs Kupán és a Copa Américán is ő érdemelte ki az aranycipőt.

A Pumas neveltje 17 esztendősen csapott fel profi labdarúgónak, miután szerepelt a kínai U17-es világbajnokságon, négy idény múlva pedig már gólkirálynak mondhatta magát (És az is volt!). Miután megvédte címét, Európában, az Atlético Madridban is kipróbálhatta magát. Spanyolországban két idény alatt 28 bajnoki találatot szerezett, ez azonban kevés volt Jorge D'Alessandro mester számára, így a vékonydongájú szélső a Real Sociedadhoz került.

Itt 10 bajnokin sem volt eredményes a „Tüzérfiú", így aztán haza is tért, de nem a Pumashoz, hanem a Club Américához, majd több klubban is megfordult, 1997-ben a téli bajnokságban újra gólkirályi címet szerezve. A válogatottban nem volt könnyű dolga, hiszen Cuauhtémoc Blancóval és Luís Hernándezzel kellett megvívnia a kezdőbeli helyéért, mégsem vallott szégyent, ha lehetőséget kapott.

1995-ös hőstetteiről már szóltunk, de pályára lépett az 1994-es világbajnokságon is, ahol az íreknek két gólt vágott. Az 1996-os Arany-kupán szintén elemében volt, három hálózörgetése ezüstcipőt termett számára, egy évvel korábban egyébként Gabriel Omar Batistutával holtversenyben lett Copa-gólkirály.

A nemzeti csapatban García 78/28-as mutatóval zárt, ám ezen még sokat javíthatott volna, ha nem kell mindössze 31 esztendősen visszavonulnia, a CF Puebla együtteséből. A futballtól nem szakadt el teljesen, felcsapott TV Aztecához sportriporternek, majd egy első osztályú egyesület, a Monarcas Morelia alelnöke lett.

JARED BORGETTI

A mexikói válogatott gólrekorderét tisztelhetjük a nyúlánk Jared Francisco Borgetti Echavarría személyében, aki 89 fellépésén 46 góllal boldogította az El Tri híveit. Borgetti 1991-ben bukkant fel az Atlas Guadalajara ifjúsági csapataiban, majd a Santos Laguna, Dorados de Sinaloa, Pachuca, Bolton Wanderers, el-Ittihad, Cruz Azul, Monterrey, CD Guadalajara, Puebla útvonalon közlekedett 1994 és 2009 között.

Kétszeres mexikói gólkirály, egy alkalommal az Év játékosának is megválasztották odahaza. Jelenleg is aktív az 1973-as születésű ék: 2010-ben aláírt az első osztályú Monarcas Moreliához. Néhány Copa América és Konföderációs Kupa mellett két világbajnokságon is szerepelt a kiválóan fejelő játékos, 2002-ben és 2006-ban, az első tornán két gólt szerezve.

A 2006-os vb selejtezőin 14 mérkőzésen 14 gólt lőtt, ezzel kvalifikációs gólkirály lett. A 2010-es torna selejtezőin is szerepelt, méghozzá 2/3-as mérleggel. Borgetti beceneve, a „Sivatagi róka" („El Zorro del Desierto") kiválóan rímel gól-sóvárságára és zsákmányra éhes fürge mozgására

CLAUDIO SUÁREZ

Senki sem szerepelt többször a mexikói válogatottban, mint az 1968-ban született Luis Claudio Suárez Sánchez. A megbízható védő 1988 és 1996 között az UNAM, 1996-tól 2000-ig a Guadalajara, onnan távozva 2005-ig az UANL színeiben kereste kenyerét, majd a Chivas USA-hoz szerződött, ahol negyvenes éveibe lépve is vidáman futballozik.

1992 és 2006 között döbbenetes módon 178 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, ennél többször a világon csak a szaúdi Mohamed el-Diaja. A nemzeti csapattal öt Copán, három Konföderációs és négy Arany-kupán, valamint három világbajnokságon vett részt. A kétszeres FIFA-világválogatott futballista nem hétköznapi karrierje során mindössze két mexikói bajnokságot nyert, 1991-ben és 1997-ben.

JORGE CAMPOS

Az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon is fellépő, 129-szeres válogatott Jorge Campos mindkétszer főszerepet vállalt abban, hogy nemzeti csapata a legjobb 16 közé jutott. Latin-amerikai lévén számtalanszor jött ki a tizenhatoson kívülre, és cselezgetett a mezőnyben.

Az edzéseken állítólag nem is volt hajlandó védeni, és arra is volt példa, hogy nem hálóőrként, hanem csatárként nevezték egy-egy mérkőzésre.

Pályafutása során szerepelt a mexikói UNAM-ban, Atlantéban, UNL-ben, Cruz Azulban, valamint az amerikai Los Angeles Galaxyban és Chicago Fire-ban. Pályafutását a mexikói Pueblában fejezte be, miután alig-alig jutott játéklehetőséghez.

A válogatottban legutóbb 2003 novemberében lépett fel, San Franciscóban Izland ellen a 65. percig kapusként, utána csatárként szerepelt.

Ezen kívül hatszor váltott posztot válogatott meccsen, és kétszer is előfordult, hogy csatárként játszotta végig a meccset. És ez nemcsak pályafutása alkonyán esett meg, hanem korábban is, az 1993-as Arany-kupán vagy az 1999-es Korea-kupán.

ANTONIO CARBAJAL

Nem kevesebb, mint öt labdarúgó-világbajnokságon vett részt az 1927-ben született Antonio Felix Carbajal Rodríguez, 1950 és 1966 között, összesen 11 mérkőzésen pályára lépve. A nemzeti tizenegyben 47-szer húzhatott mezt, miközben mindössze két klubot szolgált: 1948-1950 között a Club Espanát, majd 1968-as visszavonulásáig a Leónt. Később edzőként tevékenykedett a Club León, az Unión de Curtidores és a Monarcas Morelia együtteseinél, egészen a kilencvenes évekig.

Az 1958-as világbajnokságon a magyarok ellen is szerepelt, és Tichy Lajosék négyszer vették be „Ötkupás" hálóját.