Jugoszláv-szerb és montenegrói-szerb top 8

DEJAN SZAVICSEVICS

A jugoszláv futball újkori történetének legnagyobb zsenije 1966-ban született Titográdban, és 16 esztendősen már a profik között lépett pályára a helyi Buducsnoszt színeiben. 1989-ben igazolta le a Crvena zvezda (bevonultatták...), amellyel a karmester-csatár-szélső többszörös bajnok és kupagyőztes lett; sőt 1991-ben BEK-aranyat is nyert, majd év végén második lett a France Football Aranylabda-szavazásán.

1992 nyarán 7.5 millió mai euróért leigazolta a Milan, és nagyszerű vásárt csinált vele, hiszen ott bontakozott csak ki igazán az akkor is a jugoszláv nemzeti csapatot erősítő Il Genio („Zseni"). S ha még nem gyötörték volna állandó sérülések...

Az 1994-es BL-döntőben viszont beírta magát a futballtörténelembe, hiszen a katalán Dream Teamet szinte egymaga végezte ki, az oldalvonal mellől egy frenetikus gólt is csavarva. Harminchárom éves volt, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem bírja tovább erővel a topligák küzdelmeit.

Ingyen hazaengedték a Crvena zvezdához, ahonnan egy fél idény után a bécsi Rapidhoz távozott némi pénzkereset és levezetés céljából. 2001 nyarán vonult vissza. A válogatottban 56-szor lépett pályára, és 29 gólt lőtt.

Az 1990-es és az 1998-as világbajnokságon is pályára lépett, pechjére fénykora előtt és után. A Rapid-pályáról egyenesen a szövetségi kapitányi székbe ült, de munkáját nem kísérte siker. 2004-ben a Montenegrói Labdarúgó-szövetség elnöke lett.

SZAVO MILOSEVICS

„Szavo Milosevics korunk labdarúgásának egyik névtelen hőse, akinek igazi nagy tragédiája az, hogy csak középcsapatokban, néha éppenséggel a kiesés ellen harcolva igazán gólerős, amikor viszont nagy gárdákhoz és nagy lehetőséghez jutott, csődöt mondott tudománya" – írtuk a támadóról a 2006-os vb előtt.

Az 1973-ban világra jött éket még tinédzserként a Partizan Beograd igazolta le. Az őserővel bíró ifjonc 19 évesen mutatkozhatott be a felnőttek között, és debütáló évében 14 gólt szerzett Predrag Mijatovics csatártársaként.

Miután Mijatovics a Valenciához igazolt, a gólszerzés súlya teljes egészében Milosevics dupla szekrényajtónyi vállára nehezedett, de ennek a pelyhedző állú csatár a legnagyobb mértékben megfelelt, ugyanis a következő évben 20, egy esztendőre rá 30 találattal lett gólkirály.

A válogatottban is debütált, majd az Aston Villa igazolta le 3.5 millió fontért. Szavo Birminghamben hamar divatot teremtett felzselézett frizurájával és felhajtott nyakú mezgallérjával, és első szezonjában Dwight Yorke-kal fantasztikus duót alkotott.

Az újjászerveződő, akkor bombaerősnek tűnő jugoszláv válogatottban is bérelt helye volt Mijatovics mellett. Játszott ellenünk mindkét vb-pótselejtező-meccsen... Angliában zseniális helyezkedéssel gyakran került helyzetbe, ám ezeket rendre kiváló érzékkel hagyta ki – a gúnyolódásra mindig kész albioni fanok el is nevezték Miss A Lotevicnek, amit nyelvünkre Szavo Kihagyovicsra lehetne fordítani.

Ráadásul összeveszett edzőjével, és többször is lekicsinylően nyilatkozott saját klubja szurkolóiról, így aztán hiába szerepelt a franciaországi világbajnokságon, a Villa nyáron elengedte a Real Zaragozához. Talán még maga a támadó sem gondolta, hogy ennyire megtáltosodik: tavasz közepén még a gólkirályi címért is versenyben állt, végül 17-nél állt meg.

A 2000-es Eb előtt még erre is rátett egy lapáttal, és 23-ig jutott, majd a kontinenstornáról – annak ellenére, hogy a „plávik" összességében kudarcot vallottak – gólkirályként tért haza. A Parma vezetői 25 millió eurót sem sajnáltak érte, de alaposan ráfizettek: a Primera Divisiónban még brillírozó ék másfél parmai idénye alatt mindössze kilenc gólt szerzett.

Kölcsönadták a Zaragozának, az Espanyolnak és a Celta Vigónak is, mielőtt 2004 nyarán alá nem írt az Osasunához. Az olasz kalandot a Parma számára jó húszmilliós mínusszal záró Szavo később újra gólerősen futballozott válogatott és klubszinten is (bár a 2006-os vb-n sem talált kapuba).

2008 végén vonult vissza az orosz Rubin Kazanyból, friss orosz bajnokként. Karrierje során három válogatottban (jugoszláv, szerb-montenegrói és szerb) is szerepelt, a címeres mezekben 102 fellépésen 37 alkalommal volt eredményes.

DEJAN SZTANKOVICS

DRAGAN SZTOJKOVICS

Az 1965-ben született Dragan „Pikszi" Sztojkovics a maga idejének egyik legtechnikásabb támadó középpályása volt, fájdalom, zsenialitása nem tudott érvényesülni a kőkemény nemzetközi élvonalban.

A Radnicski Nisben nevelkedett, de már a Crvena zvezda színeiben nyerte el odahaza kétszer is az Év játékosa-díjat. 1990-ben az Olympique Marseille igazolta le (éppen ez a két csapat játszott hamarosan BEK-döntőt egymással, és Sztojkovics nem volt hajlandó lövést vállalni a tizenegyespárbajban).

A Hellas Veronában letudott kölcsönjáték után mégiscsak nyert aranyat, már a BL-ben, majd 1994-ben a japán Nagoya Grampushoz távozott. A szigetországban a legjobbak közé tartozott, és kiválóan érezte magát, innen is vonult vissza 2001-ben.

A „plávikkal" két-két vb-n és Eb-n szerepelhetett, a válogatottban összesen 84 alkalommal (15-ször volt eredményes). 2001 nyarán hazája labdarúgó-szövetségének elnöke lett, ki is nevezte kapitánynak jó barátját, Szavicsevicset, az eredményt lásd fentebb.

2007 végén lemondott, majd pár hónap múlva visszatért Japánba, és a Nagoya edzője lett. Rúgótechnikája a régi: egy alkalommal a kispad mellől utcai cipőben rúgott a hálóba egy kósza labdát.

PREDRAG MIJATOVICS

A Tarzan-frizurás jugoszláv támadó a nemzetközi futball nagykönyvébe az 1998-as BL-döntő egyetlen találatával, a magyar lélekbe pedig az előző évben nekünk berámolt hét góllal karcolta be magát mindörökre.

Az arrogánsnak tűnő Mijatovics, akinek stílusa még ma is megosztja az embereket, 1969-ben született Podgoricában. A Buducsnosztban nevelkedett, majd húszéves korában a Partizan Beograd szerződtette, innen már sokszoros válogatottként tízmillió mai euróért 1993-ban a Valencia igazolta le.

Itt két idény alatt 28 gólt termelt, és erre már a Real Madrid is felfigyelt, sőt 14 milliót sem sajnált érte. Fizetése évi 5 millió márka volt, de igyekezett megszolgálni, termelte a gólokat, bár néha „csak" bal oldali középpályásként számítottak rá. Klubjában együtt játszhatott elöl a horvát Davor Sukerrel, és az akkor feltűnt spanyol fiatalokkal, Raúllal, Fernando Morientesszel, Danival és Alfonsóval.

1998 volt a nagy éve: a BL-döntőben hihetetlenül pimasz gólt lőtt a Juventusnak, ezzel eldöntve a finálét. 1999 nyarán némileg váratlanul eladták az akkoriban igencsak kiköltekező Fiorentinának, 12 millió euróért. A jugoszlávnak nem volt szerencséje Olaszországgal, hiszen sérülései miatt alig-alig játszott (például Gabriel Batistuta és Enrico Chiesa oldalán).

2002-ben el is engedték a másodosztályú spanyol Levantéhez, ahol hamar közönségkedvenc lett, kiváló formában futballozott, de már csak egyetlen szezont vállalt, és visszavonult. A válogatottban 73/28-as mutatókkal zárt, egy világ- és egy Európa-bajnokságon mindössze egyetlen gólt ért el.

Valenciában telepedett le 2004 után, és játékosügynökként tevékenykedett, majd 2006 és 2009 között a Real Madrid sportigazgatója volt.

DARKO KOVACSEVICS

A kiváló képességekkel és testi felépítéssel megáldott támadó 1973 végén született Kevevárán (Kovinban), és odahaza az FK Proleterben, majd a Crvena zvezdában ontotta a gólokat (ezt tessék szó szerint venni), mielőtt ötmillió mai euróért a Sheffield Wednesdaybe nem igazolt.

Hárommillióval többet fizetett érte egy idény elteltével a Real Sociedad, ahol Darko kiválóan és gólerősen futballozott. A válogatottban alapember lett, az 1998-as világbajnokságon is pályára léphetett.

1999 nyarán 17 millióért megszerezte a Juventus, amelynek színeiben a jugoszláv fiú csereként is rendre eredményes volt, ezért is vette át 15 millióért a Lazio 2001 nyarán, hogy hét góltalan bajnoki után már télen tovább is passzolja a Real Sociedadhoz. Nyolcmillió euróért...

Itt már sokkal jobban ment Kovacsevicsnek (igaz, nem volt nehéz emelnie a szintet), hiszen 2007 nyaráig 51 gólt ügyködött össze a hispán bajnokságban, majd a görög pontvadászatban is megmutatta, hogy öreg csatár nem feltétlenül vén csatár: másfél idény alatt összesen 39 gólt jegyzett.

Nem fiatalon, de váratlanul, szívproblémái miatt 2009 elején vonult vissza. 58 válogatottbeli fellépésén tízszer volt eredményes.

VLADIMIR JUGOVICS

Bármilyen meglepő, a szerb futball klubszinten legjobban dekorált játékosát tisztelhetjük az egykoron fáradhatatlan jobb oldali középpályásként közismert Jugovicsban, hiszen az 1969-ben napvilágot látott exklasszis a Juventus, a Lazio és az Inter együttesében zsákszámra nyerte a bajnoki, hazai és nemzetközi kupaaranyakat.

Megfordult még a gigászok mellett a Crvena zvezda, a Sampdoria, az Atlético Madrid és a Monaco kötelékében is 1989 és 2003 között. Pályafutása végén az Admira Wackerben és az Ahlenben vezetett le, majd a Schwadorfban lett sportigazgató. Később nevelőegyesületében, a Crvena zvezdában elnökhelyettes.

41-szeres válogatottnak vallhatja magát a biztos lábú ítéletvégrehajtó, aki az 1998-as vb-n és a 2000-es Eb-n is megfordult.

SZINISA MIHAJLOVICS