A hetvenes évekre az egész kontinens egyik legerősebb klubcsapata lett a Canon Yaoundé, majd légiósok tömkelegét exportálta az ország a Ligue 1-be és a Ligue 2-be, így a válogatott is egyre erősebb lett. Az 1966-os világbajnoki selejtezőktől az összes többi afrikai országgal együtt visszaléptek (helyelosztási viták miatt), később próbálkoztak ugyan, de egészen 1982-ig sikertelenül.
Elsőre nem is rossz: két érmes sem bírt velük
Spanyolországban a történelmi, első vb-mérkőzésükre N'Kono – Kaham, Kunde, Onana, N'Djeya – M'Bom, Abega, M'Bida, Aoudou – N'Guea (Bahoken, 73.), Milla (Tokoto, 89.) összeállításban futottak ki oroszlánék, akiknek szövetségi kapitánya az a Jean Vincent volt, aki játékosként két vb-n is megfordult a franciák színeiben. Az eredmény: gól nélküli döntetlen Peru ellen. Később sem az akkor bronzéremig jutó lengyelek, sem a végső győztes olaszok nem tudták legyőzni őket, ám csak a csoport 3. helyén végeztek. Kárpótlásképpen 1984-ben megnyerték az Afrikai Nemzetek Kupáját, majd két év múlva ezüstöt szereztek, hogy aztán 1988-ban újra arannyal térhessenek haza a kontinenstornáról.
1990: nagykorú lesz az afrikai futball
Ennek megfelelően kijutottak az 1990-es vb-re, sőt, a torna egyik szupersztárját is ők adták a nagy(on) öreg, Roger Milla személyében. Az afrikai futball egyik korai nagy dobásaként a nyitómérkőzésen Francois Omam-Biyik fejesével legyűrték a címvédő argentinokat, majd az N'Kono – Tataw, Kunde, Massing, Ebwelle – Pagal, Libiih, M'Fedé (Ekéké, 63.), Maboang Kessack (Milla, 46.), Makanaky – Omam-Biyik legénység csak a legjobb nyolc között esett ki az angolok ellen, két vitatott büntetővel. Az öt mérkőzésen négy gólt szerző Milla bronzcipőig jutott, és a középső védő Jules Onanával együtt bekerült a torna álomcsapatába. Korábban a fekete kontinensről jött csapat soha nem jutott ilyen messzire labdarúgó világbajnokságon!
1998: Na mi újság, Vágner úr?
Négy év múlva az időközben feltűnt Rigobert Song, Raymond Kalla, Marc-Vivien Foé triót is bevetve, a korábban a francia nemzeti tizeneggyel bizonyító Henri Michel vezetésével sem jutottak tovább csoportjukból. A svédekkel 2–2-re végeztek, a brazilok ellen 3–0-ra, az oroszoktól pedig 6–1-re kaptak ki, bár sovány vigaszként Milla a vb-történelem legidősebb gólszerzője lett a maga 42 évével. A France 98-ra szinte teljesen új csapatot kellett építenie a világcsavargó kapitánynak, Claude Le Roy-nak. Songo'o – Song, Kalla, Njanka – Ndo, Simo (Olembé, 66.), Angibeaud, Womé – Ipoua (Job, 66.), M'Boma, Omam-Biyik (Tchami, 85.) összeállításban kezdték a tornát az osztrákok ellen, egy döntetlennel, majd simán kikaptak az olaszoktól. A ki-ki mérkőzésen viszont nem szerezték meg a továbbjutáshoz szükséges győzelmet a chileiek ellen (egy szabályosnak látszó góltól fosztotta meg az afrikaiakat Vágner László, akit a kameruni vezetők a lefújás után kis híján felfaltak az oldalvonal mellett). Játékuk leginkább a „brutális" jelzővel volt leírható; ha az annullált gólnál alighanem rosszul is döntött a magyar bíró, két kamerunit teljes joggal zavart le a pályáról.
Afrika-bajnokság, olimpiai győzelem, vb-kudarc
Ha kíváncsi a vb-résztvevőket bemutató sorozatunk korábbi részeire, kattintson ide! |
Az egyre jobb légiósokból egyre ütőképesebbé kovácsolt válogatott 2000-ben és 2002-ben megnyerte az ANK-t, a kettő között a sydneyi olimpiát, így az ázsiai világbajnokságra titkos esélyesként utaztak ki Patrick M'Bomáék. Már a torna előtt a figyelem középpontjába kerültek atlétamezük miatt, amire a FIFA hatalmi szóval varratott ujjakat, majd a vb-n újfent bennragadtak csoportjukban, feledhető futballal. Négy év múlva még odáig sem jutottak el, lévén a sorsdöntő, utolsó selejtezőn odahaza nem verték meg Egyiptomot. Talán ha Pierre Womé az utolsó percben, a visszatáncoló Samuel Eto'o helyett a labdához lépve nem hagy ki egy büntetőt... Szegény Womének a feldühödött szurkolók megrongálták a házát, összetörték az autóját, és családja még sokáig rendőri védelem alatt állt.
Ezúttal nem maradt lábukban a repülőjegy
2008-ban is eljutottak a fináléig a kontinensbajnokságon, de újabb sikert már nem értek el. Korábban egyébként megfordultak a 2001-es és a 2003-as Konföderációs Kupán is. Utóbbi inkább Foé tragédiájáról marad emlékezetes, bár akkor a döntőbe jutottak a kameruniak, ahol a franciáktól szenvedtek minimális vereséget.
Nem jutottak messzire a 2010-es ANK-n sem, a legjobb nyolc kötött hosszabbítás után Egyiptom ütötte ki őket. A válogatott akkori kezdőjét (Kameni – Geremi, Chedjou, N'Koulou, Bedimo – A. Song, Enoh, Mandjeck – Emana, Idrissou – Eto'o) elnézve maga lenne a csoda, ha ezt a nyáron is ilyen messzire jutnának.