KIÉ IS AZ ELSŐ MESTERHÁRMAS?
Bert Patenaude valószínűleg nemegyszer elmesélte unokáinak, hogyan verte meg az Egyesült Államok 3:0-ra Paraguayt 1930-ban az ő három góljával, ám azt már csak az unokái „tudathatták" vele a sírjánál, hogy ezzel ma már hivatalosan is ő tekinthető a történelem első olyan labdarúgójának, aki világbajnokságon mesterhármast ért el.
Jó ideig ugyanis a két nappal később Mexikó ellen triplázó argentin Guillermo Stábile viselte ezt a címet, mivel az amerikaiak második gólját Paraguay ellen a FIFA hivatalos jegyzőkönyve szerint Tom Florie szerezte – a labdarúgás statisztikáival foglalkozó RSSSF pedig öngólnak könyvelte el, ráadásul akkor még nem is voltak számozottak a mezek, ami szintén megnehezítette a beazonosítást.
Azonban számos forrás (az akkori amerikai csapat tagjai, az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetsége, a mérkőzésről tudósító argentin lap, a La Prensa) szerint Patenaude volt a góllövő, így a FIFA végül 2006 novemberében hivatalosan is neki adta a találatot.
Persze a történet egy része csak feltételezés, mivel nem biztos, hogy a 65. születésnapján, 1974. november 4-én elhunyt Patenaude-nak vannak unokái.
Stábile így is tart egy idevágó rekordot, ugyanis ő az egyetlen olyan labdarúgó, aki az első válogatott meccsén ért el mesterhármast vb-n. Nemcsak a bemutatkozása, hanem a nemzeti csapattól való búcsúja is az első világbajnokságon történt meg: az Uruguay elleni vesztes döntő volt az utolsó mérkőzése a válogatottban, amelyben négy fellépésén nyolc gólt szerzett. Nem rossz mutató.
KEVÉS VOLT A BRAZILOKNAK LŐTT NÉGY GÓL
Az 1938-as Brazília–Lengyelország találkozó több szempontból is kuriózumnak számít. Ez az első vb-meccs, amelyen egy játékos, nevezetesen Ernest Wilimowski négy gólig jutott, örömre ezzel együtt nem sok oka volt, mivel hosszabbítás után 6:5-re kikaptak. A brazilok győzelmében főszerepet játszott a triplázó Leonidas, aki végül hét találattal megszerezte a torna gólkirályi címét – a hatszor eredményes Zsengellér Gyulát megelőzve.
Ezen kívül még két olyan vb-mérkőzés volt, amelyen ketten is legalább háromszor vették be az ellenfél kapuját. Ugyancsak 1938-ban, a Svédország–Kuba negyeddöntőn Gustav Wetterström és Tore Keller járult hozzá három-három góllal a karibiak 8:0-s kiütéséhez – hogy aztán az elődöntőben 5:1-re kikapjanak a mieinktől –, 1954-ben pedig minden idők leggólgazdagabb vb-meccsén az osztrákoknál Theodor Wagner, a svájciaknál pedig Josef Hügi jegyzett mesterhármast; végül Ausztria 7:5-re diadalmaskodott.
KOCSIS, FONTAINE, MÜLLER, BATISTUTA – A DUPLÁN TRIPLÁZÓK
A legtöbb mesterhármas, szám szerint nyolc, az 1954-es vb-n született, ezek közül pedig az egyikből mesternégyes lett, mivel Kocsis Sándor a németek elleni 8:3-as diadal során a 78. percben negyedszer is betalált.
KOCSIS SÁNDOR 1954-BEN IGAZÁN ELEMÉBEN VOLT
Az Aranycsapat Kocka becenevű klasszisa ekkor már túl volt egy triplázáson, három nappal korábban Dél-Korea elpáholásából vette ki vastagon a részét. Rajta kívül még hárman mondhatják el magukról, hogy világbajnokságon két meccsen is eljutottak három gólig.
A francia Just Fontaine 1958-ban Paraguay hálóját három, míg az NSZK-ét a bronzmérkőzésen négy góllal terhelte meg, Gerd Müller pedig 1970-ben Kocsishoz hasonlóan két egymást követő mérkőzésen „bombázott" háromszor, előbb Bulgária, majd Peru kapujába.
Kocsis, Fontaine és Müller is gólkirály lett az adott tornán, Gabriel Batistuta viszont nem. Ebben persze az is közrejátszott, hogy ő, egyedüliként a sportág történetében, két különböző vb-n lőtt hármat egy meccsen.
Batigol 1994-ben játszotta az első vb-mérkőzését, a debütálás pedig jobban nem is sikerülhetett volna. A görögök ellen már a 2. percben betalált, majd az első és a második félidő végén még egyszer-egyszer. Négy évvel később Jamaica volt az áldozata, a háromból egyet ezúttal is tizenegyesből lőtt, majd a Reggae-fiúk 5–0-s kiütését a duplázó Ariel Ortega tette teljessé.
GABRIEL BATISTUTA NEVÉT A GÖRÖGÖK, MAJD A JAMAICAIAK IS MEGTANULTÁK
KISS LÁSZLÓNAK MINDÖSSZE HÉT PERCRE VOLT SZÜKSÉGE
Magyar játékos összesen ötször lőtt három vagy több gólt egy találkozón a futball legjelentősebb seregszemléjén, aminél többször – hatszor – csak a németek vitték véghez ezt a bravúrt. A Svájcban parádézó Kocsis csak a második volt a sorban, Zsengellér Gyula ugyanis már 1938-ban meglőtte a maga három gólját, mégpedig a svédek ellen 5:1-re megnyert elődöntőben.
Chilében 1962-ben egy mesterhármas született, mégpedig Albert Flórián jóvoltából, aki Bulgáriát szórta meg. Szegény bolgárok kedve hamar elmehetett a játéktól, a Császár ugyanis rögtön az első percben megszerezte a vezetést, a 12. percben pedig már 4:0 volt ide. Végül 6:1-re nyertünk, Albert mellett Tichy Lajos kétszer, Solymosi Ernő egyszer volt eredményes.
A vb-k történetében az „egy meccsen szerzett legtöbb gól" cím a magyar válogatottat illeti meg, és az 1982-es, Salvador elleni 10–1-es sikerünkhöz Kiss László három találattal járult hozzá. Mindezt csereként beállva tette, márpedig ilyet sem előtte, sem utána nem csinált senki világbajnokságon. Emellett egy másik csúcsot is tart, mivel az első és harmadik gólja között mindössze hét perc telt el, azaz a legrövidebb idő alatt szerzett mesterhármas is az ő nevéhez fűződik.
KISS LÁSZLÓ HÁRMAT VÁLLALT A TÍZ MAGYAR GÓLBÓL
MÉG FIATALKORÚKÉNT TRIPLÁZOTT A BRAZIL TEHETSÉG
A leggyorsabban (a kezdő sípszótól számítva) az osztrák Erich Probst jutott el három találatig, 1954-ben a csehszlovákok elleni csoportmeccsen a 24. percben szerezte a harmadikat, míg előtte a 4., illetve 21. minutumban talált be.
A leghosszabbra „nyúlt" mesterhármas sokkal emlékezetesebb, ugyanis az 1966-os döntőben volt látható. Szerzője, Geoff Hurst először a 10. percben vette be az NSZK kapuját, harmadszor pedig a hosszabbítás végén, a 120. percben. Ahhoz, hogy őt nevezhessük az egyetlen, vb-fináléban triplát jegyző futballistának, kellett bizonyos Tofik Bahramov is, mivel a szovjet partjelző gólnak ítélte meg Hurst gólvonalra pattanó lövését, amellyel az angolok a 101. percben 2:2-nél megszerezték a vezetést.
Az egyetemes labdarúgás egyik legnagyobb alakjának számító Pelé 1958-ban robbant be, többek között a franciáknak lőtt három góljának köszönhetően. Ekkor még csak 17 éves és 244 napos volt, így ő számít a legfiatalabb, vb-n triplázó focistának. Ha már itt tartunk, említsük meg a legidősebbet is: a svéd Tore Keller 1938-ban a már említett Kuba elleni találkozó idején 33 éves és 159 napos volt.
Pelé mellett egy másik fekete csillagnak, nevezetesen Eusébiónak is nagyon kijött egyszer a lépés, mégpedig Észak-Korea kárára. Az ázsiai csapat 1966-ban 25 perc után már 3:0-ra vezetett a negyeddöntőben, ám a portugálok a négyszer villanó Eusébio vezérletével 5:3-ra fordítottak.
EUSÉBIO SZERTEFOSZLATTA AZ ÉSZAK-KOREAI ÁLMOKAT
A vb-k történetében egyszer fordult csak elő, hogy egy játékos ötször talált be egy mérkőzésen. Az orosz Oleg Szalenko 1994-ben a kameruni Jacques Songo'o eszén járt túl ennyiszer, de az a meccs nemcsak erről maradt emlékezetes, hanem az akkor 42 éves Roger Milláról is, aki a 6–1-re kikapó afrikaiak becsületgólját belőve a vb-k történetének legidősebb gólszerzőjévé vált. Szalenko hat találattal fejezte be a tornát, amelynek ezzel – Hriszto Sztoicskovval holtversenyben – a gólkirálya lett. Fájdalom, nemrég anyagi gondjai miatt félmillió dollárért megvált az Aranycipőjétől. |
Tomás Skuhravy 1990-ben, Miroslav Klose pedig 2002-ben vitte véghez azt a bravúrt, hogy fejjel ért el mesterhármast. A csehszlovákok – majd a csehek – kitűnősége Costa Rica ellen bólintott háromszor is védhetetlenül, míg Klose Szaúd-Arábia 8–0-s kiütéséből vette ki alaposan a részét remek rugóinak és kobakjának köszönhetően.
AZ EDDIGI UTOLSÓ, VB-N ELÉRT MESTERHÁRMAS
Klose remeklése után kilenc nappal Pauleta keserítette el háromszor a lengyeleket, a portugál csatár triplája óta azonban senki sem gyarapította a vb-n szerzett mesterhármasok listáját, ami egyben azt is jelenti, hogy a Németországban megrendezett 2006-os torna volt az első, amelyen nem láthattunk ilyen bravúrt egy játékostól sem. Kíváncsian várjuk, vajon Dél-Afrikában lesz-e valaki, aki csatlakozik Kocsisékhoz.