Elégedetlenség helyett taps jön a lelátóról – Nagy Ádám és csapata hisz a feljutásban

A Spezia nagy utat tett meg az előző idény óta: tavaly az utolsó fordulóban tette biztossá a bennmaradást a Serie B-ben, most pedig a feljutásért harcol.

„Még a mostani idény első néhány mérkőzése után sem hittük, hogy versenyben leszünk az élvonalért, de most, hét meccsel a bajnokság vége előtt, hiszünk a feljutásban – mondta Nagy Ádám az Il Secolo XIX érdeklődésére. – Nagyszerű érzés, hogy az elmúlt idényben tapasztalható elégedetlenkedés helyett mostanában tapsot hallunk a lelátóról. Amikor tavaly januárban megérkeztem, nehéz helyzetben volt a csapat, folyamatosan azon rágódtunk, sikerül-e kiharcolni a bennmaradást, néha úgy éreztük, csodára van szükség. Aztán csak-csak megcsináltuk, az utolsó meccsen, a Venezia legyőzésével megmenekültünk.”

A helyzet tehát nagyot változott, csakhogy az utóbbi hetekben jött egy hullámvölgy: a Spezia csupán egyszer nyert a megelőző hét fordulóban. Még így is hatpontos előnnyel áll a harmadik helyen (ez a legjobb pozícióval kecsegtet a playoffban), igaz, a biztos feljutást érő második helyet elfoglaló Pisa mögött nyolcpontosra nőtt a hátránya.

„Nem kellene, mégis érzünk magunkon némi nyomást. Most arra lenne szükség, hogy zavaró gondolatok nélkül, szabadon futballozzunk, és ne foglalkozzunk a helyezésünkkel. Ha elveszítjük a fonalat, rögtön a nyakunkra jön a Cremonese, ha viszont sikerül a legjobb arcunkat mutatni, elkezdhet aggódni a Pisa. Szóval mindenekelőtt győzzük le a Sampdoriát...”

Salvatore Esposito és Duccio Innocenti sérülése miatt a genovaiak elleni vasárnapi, hazai meccsen a nemrég még szintén kihagyásra kényszerülő Nagy Ádámra vár a játék szervezése.

„Salvatore és Duccio távollétében gyakorlatilag egyedül maradtam a poszton – mondta a bajnoki idény eddigi szakaszában 23 mérkőzésen pályára lépő (17-szer kezdő) magyar középpályás. – A bokasérülés sajátossága, hogy akkor is kiújulhat, amikor az ember azt hiszi, hogy túl van rajta, de most úgy érzem, teljesen felépültem, minden rendben. Remélem, ők is hamar visszatérnek, addig pedig helyettük is mindent megteszek, hogy mérkőzéseket nyerjünk.”

Szóba kerültek a gólok is.

„Sohasem a góljaimról voltam híres, Angliában kettőt szereztem, akárcsak a válogatottban. Persze jó lenne, ha a tendencia éppen a hátralévő hét fordulóban változna meg, de az én fő feladatom nem az, hogy az ellenfél kapuja előtt legyek.”

Nagy Ádámot a válogatottról is kérdezték.

„Egy futballista életében a válogatottbeli játék a legértékesebb, még a Bajnokok Ligájával sem hasonlítható össze. Eddig nyolcvannyolcszor léptem pályára a magyar nemzeti csapatban, és mindig hihetetlen élmény a Himnuszt hallgatni.”

Az olasz másodosztályú bajnokságból még hét forduló van hátra; az első két helyezett automatikusan feljut a Serie A-ba, a 3–8. helyezett playoffban verseng a harmadik feljutó helyért.