„A látókörön kívüli légiósok sem rosszabbak”

– Az ember hajlamos összeesküvés-elméleteket gyártani, úgyhogy tisztázzuk is: véletlen egybeesés, hogy a bundaügy kapcsán lapunkban tett decemberi nyilatkozata óta nem játszik a Koblenzben, vagy ennek kizárólag a sérülése a magyarázata?
– Csak véletlen egybeesés, akkori mondandómnak semmi a köze a mellőzöttséghez, valóban sérült voltam – mondta Stieber Zoltán. – Begyulladt a szeméremcsontom, fájt tőle a lágyékom, aminek hátterében valószínűleg az áll, hogy a hátizmaim nincsenek kellően megerősítve.

– A hétvégi felkészülési meccsen viszont egy félidőt már játszott.
– Igen, bár még mindig nem vagyok százszázalékos erőállapotban. Egy ideje együtt készülök a csapattal, és úgy kalkulálok, hogy a következő bajnokin, a Cottbus ellen már a keretben leszek, sőt remélem, pályára is léphetek, mert már nagyon hiányzik a futball.

– A világért sem szeretnék kukacoskodni, de megfelelő hely Koblenz? A tizennyolc csapatos bajnokságban a tizenhatodik helyen áll a gárda, a jelek szerint a kiesés ellen kell harcolnia.
– Alig több mint egy éve érkeztem ide az állandó játéklehetőség reményében, és e tekintetben nem is lehet panaszom, azóta több mint harminc mérkőzésen szerepeltem, az első fél idényemben középpályás létemre öt gólt szereztem. Hogy a kérdésére válaszoljak: nem biztos, hogy kitöltöm a kétezer-tizenegy nyaráig szóló szerződésemet, mert szeretnék feljebb lépni, és ha lehet, továbbra is Németországban folytatni karrieremet.

– Nem érzi megrekedtnek a pályafutását?
– Akkor lenne az, ha négy-öt év múlva is a Koblenz csapatában szerepelnék. Ennek azért csekély az esélye, vagy legalábbis remélem.

– Mit gondol, a magyar közvélemény hogyan reagál a neve hallatán?
– Értem a célzást, és csak azt tudom válaszolni, hogy a sors sokszor igazságtalan. Kérem, ne vegye nagyképűségnek, de szerintem a magyar futballistákat nem egyenlő mércével mérik, vannak, akiket felkap a média, akadnak, akiket nem, s nem vagyok biztos benne, hogy a látókörön kívül esők egytől egyig rosszabb képességűek lennének. Időnként rosszul is esik, hogy olyan labdarúgókról cikkeznek odahaza, akik szinte semmit sem tettek még le az asztalra. Ez nem féltékenység, pusztán az igazságérzetemet bántja.

A TELJES INTERJÚT, AMELYBEN STIEBER BESZÉL A VÁLOGATOTTSÁGRÓL IS, KERESSE  A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!