A csapatbuszt az elnök, a támadásokat és a gyerektréninget Róth „Fefe" vezeti

Egyáltalán: hogyan kerül a pályafutása legszebb időszakán már minden bizonnyal túl lévő, ugyanakkor korántsem elerőtlenedett magyar bajnok labdarúgó 32 évesen a cseh harmadosztályú Sokol Ovcáryba?

„Mindenekelőtt kell hozzá egy anyagi nehézségekkel küzdő klub, amelyik a játékosai eladását sem képes megfelelően kézben tartani – utal előző munkaadója, a cseh élvonalban szereplő, ám veretes múltjához képest igencsak kétségbeejtő pénzügyi helyzetben lévő Bohemians 1905 soraiban átélt kalandjaira Róth Ferenc. – Gondok voltak a fizetésekkel, már-már úgy éreztük magunkat, mint a hajléktalanok, amiből elegem lett, mindenképpen el akartam jönni. A gond az volt, hogy hét-nyolc legértékesebb embere eladásából a klub a lehető legtöbb pénzt akarta kihozni, válogatott az ajánlatok között, és akik például irántam érdeklődtek a cseh első és másodosztályból, ezt nem várták ki."

Sok szék között ha nem is a pad, de az eddig megszokott szint alá került a Csehországban megtelepedett magyar játékos. Igaz, „odalent" kivételezett helyzetbe csöppent. A harmadik ligás Sokol tulajdonos-elnöke, Stanislav Ondrák nyáron afféle vásárfiaként mutatta be őt a Prága közelében fekvő Ovcáryban, és a csapatból egyedül neki folyósít olyan fizetést, hogy a futball mellett nem kell dolgoznia. Már persze ha nem nevezzük munkának, hogy edzéseket kell tartania a falu futballozni vágyó gyermekeinek, és alkalmanként elkísérni őket a meccseikre. Ha elegen összeverődnek.

Róth Ferenccel szemben a legfőbb elvárás persze az, hogy nagy fogáshoz méltón teljesítsen a harmadosztály cseh csoportjában szereplő Sokolban (az ország futballjának harmadik szintjén két divízió üzemel, a másik a morva-sziléziai). Békebeli kiscsapatról lévén szó, a klubot a szállítmányozással foglalkozó cége bevételeiből működtető elnök egyetlen koronát sem kíván feleslegesen elkölteni. Ennek egyik jele, hogy a csapatbuszt maga Ondrák úr vezeti, egy másik pedig...

„...hogy elnökünk régen világossá tette, ő magasabb osztályban nem tudja finanszírozni a csapatot, számunkra a harmadosztály a csúcs" – festi le a számára szokatlan helyzetet „Fefe". A feljutás az idén sem okozhat fejfájást, hiszen a jelenleg második helyezett Sokolt 17 pont választja el az éllovas Bohemianstól (amely – a cseh licencviszonyok sem bonyodalommentesek – nem azonos Róth korábban említett klubjával).

„Az ősszel tíz gólt szereztem a bajnokságban, kettőt a kupában. Nemrégiben olvastam valahol az edzőnk nyilatkozatát, miszerint tökéletesen elégedett a teljesítményemmel" – jelzi Róth, hogy igyekszik megszolgálni csapaton belüli kivételezett helyzetét.. S valóban, ha valaki nem rest felkutatni a klub honlapját, ott újabb jelét tapasztalja a magyar játékos elismertségének: az ősz legjobbjának eldöntésére kiírt szavazáson a voksok 16 százalékával a második helyen végzett. Majdnem 550-en szavaztak, többen, mint ahányan a legfrissebb adatok szerint a falut lakják, mégis:

„Valamit hamarosan ki kell találnom, mert rengeteg a szabadidőm. Viccesen mondogatjuk is a feleségemmel, hogy nagyon jó házasság lesz a miénk, ha ennyi együttlét után sem marjuk egymást – mondja Róth, akinek cseh párjától nemrégiben kislánya született; Kristina most hét hónapos. A családi összetartás éppenséggel tehát nem indokolatlan, ezzel együtt: – Tizenhat éves koromtól ahhoz szoktam, hogy korán reggel elmegyek otthonról, edzek délelőtt és délután. Most? Hetente háromszor kell átautóznom edzésre a tőlünk tizenöt kilométerre fekvő Ovcáryba, erre jön még a heti egy meccs. Ez még úgy is szokatlanul laza, hogy egyéni tréning formájában ráteszek néhány lapáttal..."

Az idehaza a Zalaegerszeggel 2002-ben bajnoki címet szerző, a Videotonban, az Újpestben, a Haladásban és a Pápában is megforduló középpályás több mint öt éve légióskodik Csehországban. Játszott élvonalbeli középcsapatban (Slovácko, Viktoria Plzen), volt része feljutást eredményező másodosztályú bajnoki címben (Bohemians 1905), és noha határozottan visszavágyik a magasabb osztályokba, alaposan mérlegeli majd a reménybeli ajánlatokat.

„Túl a harmincon már nem számíthatok valami nagy durranásra. Mivel korábban kifogtam néhány zűrös együttest, számomra már a biztos háttér, a családom anyagi biztonsága az elsődleges. Nemrégiben kaptam egy ajánlatot Németországból, egy ötödosztályú csapatba hívtak, a játék mellett civil állással, biztos megélhetéssel, de ez a profi futball valószínűsíthetően végső feladásával járt volna. Ilyesmire egyelőre nem tudom elszánni magam. A menedzserem tárgyal, van esély arra, hogy hamarosan újra feljebb lépjek. S ha most esetleg nem sikerül a váltás, Ovcáryban igyekszem továbbra is olyan tempóban rúgni a gólokat, hogy a nyáron összejöjjön."