Pintér egyik madridival sem cserélt mezt

– Edzője, Javier Aguirre milyen feladattal bízta meg, amikor a hatvannegyedik percben a pályára küldte?
– Mivel akkor kettő egyre vezettünk, annyit kért, abban segédkezzek, hogy ne kapjunk gólt. Öt védővel játszottunk, a három belső közül én voltam a jobb oldali, s ami tőlem telt, megtettem. Amíg a játéktéren tartózkodtam, rúgtunk is meg kaptunk is egy gólt, hogy őszinte legyek, egyikhez sem volt közöm.

– Egy madridi diadalt hogyan ünnepelnek arrafelé?
– A buszon ülve... Odafelé vonattal mentünk, visszafelé autóbusszal, a hangulat persze jó volt, főleg azok után, hogy közölték velünk, a győzelem két szabadnappal jár. Aki akart, egy sört is megihatott, a szakmai stáb azt mondta, megérdemeljük. Azzal természetesen mindenki tisztában volt, hol a határ, végtére is ezzel a sikerrel még nem értünk célba, csupán közelebb kerültünk hozzá.

– Miután az elmúlt hetekben ritkán jutott szóhoz, meglepődött, hogy éppen a Real ellen szállhatott be?
– Valamelyest igen. Mostanában sajnos a keretbe sem mindig fértem be, de ez nem szegte a kedvem: az edzéseken a szívemet-lelkemet kitettem azért, hogy Javier Aguirre meggyőződhessen róla, hogy bármikor számíthat rám. Úgy voltam és ma is úgy vagyok vele, ne rajtam, hanem a szakember döntésén múljon, játszom-e vagy sem. Azt mindenesetre jó jelnek tekintem, hogy a világ egyik legerősebb együttese ellen bizalmat szavazott nekem, és mivel úgy érzem, megálltam a helyem, remélem, a hátralevő meccseken is szóhoz juthatok. Nem szurkolni akarok a Zaragoza bentmaradásáért, tenni szeretnék érte.

– A lefújást követően kinek a mezével gazdagodott?
– Nem cseréltem senkivel. Úgy gondoltam, elrakom magamnak azt a szerelést, amelyben legyőztük a Real Madridot. Szép emlék lesz...

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.