Czvitkovics: Nehézkes kezdés után gördülékeny folytatás

„Jól indult a légióskodásom, amellyel többéves tervem vált végre valóra. Megkaptam a lehetőséget, amikor pedig pályán voltam, nem kaptunk ki – mondta Czvitkovics Péter a Nemzeti Sport Online-nak. – A törés a dologban szeptember elején történt, amikor visszajöttem a válogatotthoz. Az Anderlecht elleni bajnokira tértem vissza, és hiába nyertünk azt megelőzően négy nullra, adtam gólpasszt, az edző teljesen más taktikát dolgozott ki, inkább futó, ütköző embereket tett be a csapatba. Végül kikaptunk ugyan így is, illetve így, de a következő négy meccsen nem változott az összeállítás. Én meg nem kaptam lehetőséget, távol kerültem a csapattól. De nem voltam ezzel egyedül, egy francia utánpótlás válogatott és egy izraeli válogatott csapattársaim is hasonló sorsot kellett átéljen. Amikor az októberi válogatott összetartás után visszamentem, már nem bírtam tovább, és rákérdeztem az edzőnél: mit kellene másként csinálnom, hogy megint játszhassak. Az volt a válasza, hogy nagyon hullámzó a teljesítményem az edzéseken. A biztosnak tűnő passzokat is képes vagyok olykor elrontani, eladom a labdákat. Felhívta a figyelmemet, nem kell szétfutnom a mezőnyt, az én feladatom nem ez, csak arra figyeljek, stabilizáljam a játékomat. Mondjuk speciel én nem éreztem annyira nagy gondnak az eladott labdákat, de mit tehettem mást, megígértem, hogy jobban koncentrálok, és edzéseken így is tettem. Döntő fordulat azonban mégsem következett be. Aztán a Bruges ellen csereként beállva győztes gólt lőttem szabadrúgásból, köszönhetően az ellenfél kapusának, aki bedobta a labdámat a saját kapujába. Utána a kupameccsen máris visszakerültem a kezdőbe, jól ment, nyertünk, de aztán megint a padon találtam magam. Előbb melegíteni sem küldtek el, most legalább ez megtörtént, igaz, be már nem állhattam.”

A középpályás csalódott ugyan, hogy így alakultak a dolgai, de nagyon nem csügged: annak idején, amikor az MTK-ból a Debrecenhez szerződött, hasonló utat járt be. Nehézkesre sikerült kezdés után később megkerülhetetlen tényező lett a hajdúságiaknál.

„Több válogatottbeli társammal beszéltem erről korábban, így eddig csak azt kaptam nagyjából a légióskodástól, amit vártam. Az itthonihoz képest nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai munkára az edzésen, a meccsen kevesebb az idő a gondolkodásra a nagyobb iram miatt, és olykor nem tudni, hogy mi miért történik. Itthon biztos nem ültetik le a padra azt, aki jól játszik, gólpasszt ad, vagy éppen gólt lő. De ha le is ültetik, akkor csereként biztos pályára léphet. Kint ez sem biztosíték semmire. Négy hónapot tudtam le eddig légiósként, nem vagyok türelmetlen, az első évet úgyis a ráhangolásra szántam. Már így is érzem, hogy erőnlétileg előre léptem, és a reakcióidőm is jobb lett, bár utóbbira aligha lehetett panasz. Ez otthon az erősségeim közé tartozott és itt sem vallok vele szégyent. Ha elérek a kellő fizikai szintre, akkor a meglévő tudásommal nem szabad gondot okozzon az állandó csapattagság kiharcolása.”

Czvitkovics egyhetes késéssel csatlakozott a nyári felkészüléshez, mint elmondta: az első edzésen két és fél órás erdei futás, rönkökön való ugrálás várt rá.

„Furcsa volt és fárasztó, de azért egy pillanatra sem fordult meg a fejemben: mit keresek én itt, jó helyen járok?”

A hétközi gyakorlásokon most is a fizikai fejlesztésen van a hangsúly, amit taktikai részekkel színesítenek, a kétkapus, egymás közötti játék viszont nem divat.

„Az itteni időszakot lépcsőfoknak gondolom, ha a most még meglévő két és fél éves szerződésem hozzásegít ahhoz, hogy további két-három évet töltsek el a realitásokat figyelembe véve akár a belga, vagy éppen a holland élvonalban, akkor én már elégedett leszek. Most az ismerkedés időszakát élem, de nagyon bízom benne, hamarosan új fordulatot vesz a történetem, és amilyen nehézkesen alakulnak mostanság a dolgaim, a jövőben annál gördülékenyebb lesz majd. Talán, ha én is előbb csaphattam volna fel légiósnak, de ezen kár is lenne emésztenem magam. Egyrészt nem volt rá lehetőségem, másrészt meg minden úgy van jól, ahogyan történt. Végülis itthon amit lehetett, azt elértem, a légióskodás jelentett számomra továbblépési lehetőséget a fejlődéshez. Bár nem kerültem európai nagycsapathoz, panaszkodni nincs okom. Rendszerint nyolc-tíz ezer ember előtt játszunk, de a nagyobb klubok ellen megtelik a tizenegyezres stadionunk. A körülmények minden szempontból adottak a nyugodt, profi munkához, az anyagi háttér rendezett. Igaz, ebben szerencsés voltam, hiszen itthon az MTK-nál és a Debrecennél is az volt.”

A magyar középpályás BL- és El-tapasztalattal a háta mögött érkezett a Kortrijkba, de mindez még a belga középcsapatban sem jelentett biztosítékot semmire.

„A BL és az El már a múlt. Elismerik, de érzem, hogy abból ugyan itt már nem élek meg. Az öltözőben tudják a srácok, hogy ki vagyok. Amikor jöttem, a videomegosztón nézték a góljaimat. Mondjuk sok nem volt, de azért mindkét sorozatban eredményes tudtam lenni, ami azért sok helyen jó referenciának számít. Akadt olyan, aki nem érti, legalább a bizalmat miért nem kapom meg. Odáig azonban én nem mennék, hogy direkt szórakoznak velem, vagy nem kapnám meg a tiszteletet azért, amit elértem. Úgy fogom fel, mindez a javamat szolgálja, fel kell építenem magam, ez pedig időbe telik.”

Czvitkovics egyedül él kint, nemzetközi baráti trió tagja, döntően bosnyák és dél-afrikai csapattársával múlatja együtt szabadidejét.

„Eljárunk moziba, meccsekre, Juhász Rolinak köszönhetően gyakori vendégek vagyunk az Anderlecht mérkőzésein. Így nem zavar, hogy egyedül vagyok kint, feltalálom magam, erre nem foghatok semmit.”

A debreceni múlt persze meghatározó, miként a Szakály Péterrel a Nagyerdőben kialakított barátság is.

„Különösen a tavasz után nem gondoltam volna, hogy ilyen remek ősz produkálnak, de gratulálok és minden elismerésem. Kondás Eli bá remekül összerakta a csapatot, amelynek tagjai küzdenek az utolsó pillanatig és egymásért is. Bizonyíték erre a Videoton és a Ferencváros elleni bajnoki, amit úgy is meg tudtak nyerni, hogy nem játszottak jól. Ha játékkal nem megy, behúzzák küzdeni tudással. Szakály Peti barátom nem is hagyja ki a magas labdát, mindig elmondja: kivették a féket csapatból. Utalva ezzel a nyári eligazolásomra. Mindig mondom: nono, este számolják csak a libákat barátom! Nos, úgy látom, este még nincs, de már azért igencsak arra jár az idő, esteledik úgymond, a libák száma pedig igencsak rendben van.”