Lázok János: El vagyok kenődve

„Alig egy hónapja edzőváltás történt, a horvát Milan Sasic ment, a korábbi kapusedzőnk, Oliver Reck pedig jött – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Lázok János, a másodosztály 13. helyén álló Duisburg 27 esztendős támadója. – Az új szakvezető egyelőre nem adja meg a bizonyítási lehetőséget még csereként sem. Emiatt kissé el vagyok keseredve, mert amikor játszottam, meccsről meccsre jobban ment a játék, és a menedzserem visszajelzése alapján is elégedettek voltak velem.”

A duisburgi támadószekció – Lázokkal a soraiban összesen hat csatár – összesen négy gólt szerzett a bajnokságban, éppen annyit, mint a bosnyák Branimir Bajic, aki történetesen hátvéd.

„Ez a statisztika is jelzi, nincs minden rendben a támadószekcióval, de ami Sasic idején kipattant és nem ment be, az új edzőnél bemegy. Újabban szerencsénk van, jönnek a sikerek, nincs miért változtatni.”

Az önkritika minden ember sajátja: vajon Lázok János hogy érzi, miben hibázott?

„Annyiban mindenképpen, hogy eddigi bevetéseim alkalmával nem szereztem gólt, csak egy gólpasszom van. Úgy azonban nehéz megmutatni, mennyit érek, ha pályára sem küldenek. Továbbá lehet, hogy nem voltam eléggé önző. Ezt csak azért említem, mert az előző edzőnk, Milan Sasic bízott bennem, s mindig mondta, legyek önző, egyfolytában a gólszerzési lehetőséget keressem – otthon meg éppen azt rótták fel nekem, hogy önző vagyok. Ösztönösen cselező futballistának tartom magam, valóban úgy érzem, hogy a csapat hasznára tudnék lenni. Dolgozom tovább keményen, remélem, Oliver Reck egyszer csak megadja a lehetőséget, és tudom, hogy élni is fogok vele.”

A támadó elkeseredett, az annyira várt légióskodástól többet remélt. Főként a biztató indítást követően.

„Őszintén szólva el vagyok kenődve. Amikor idejöttem, azonnal megkaptam a lehetőséget több mérkőzésen is, az utóbbi hetekben meg nem játszom – ha fordítva történik, azt mondom, normális, így viszont... Nagy tervekkel érkeztem ide, s mint mondtam, jó teljesítményt tudnék nyújtani, sőt esetleg feljebb is lépni, de ehhez játszani kell.”

Lázokot néha már a honvágy gyötri, és a téli szünetben eljöhet a pillanat a következtetések levonására.

„Most, hogy nem játszom, előfordul, hogy honvágyam van. Meglátjuk, hogy a téli szünetig változik-e valamelyest a helyzetem – akkor levonjuk a megfelelő következtetéseket.”