Vanczák Vilmos megtalálta számításait Svájcban

Egervári Sándor eredetileg nem is számolt Vanczák Vilmossal az észtek és a törökök elleni vb-selejtezőkön, de miután a klubjában viharos sebességgel visszatért a pályára, utólag behívta. A két győzelem után ismét nagyobb az érdeklődés a magyar nemzeti csapat iránt, amit a törökök ellen bevetett sioni védő is megerősített.

„Most minden teljesen más. Tényleg érezzük az ország támogatását – idézi a Le Matin a „Maszkos harcos” című cikkében Vanczákot, aki megtalálta a számítását Svájcban, azon belül is Valais kantonban. – Imádom a nyüzsgő Budapestet, de egy idő után már szükségem van a Valais-ra jellemző nyugalomra. Nagyon megszerettem az itteni életet.”

A válogatottra visszatérve Vanczák elmondta, hogy a sikerek hatására ismét megnőtt a várakozás a szurkolók részéről.

„Otthon hatalmasak az elvárások, mivel – szerencsére vagy balszerencsére – sokan még mindig az Aranycsapatot hozzák fel példaként. Az érzelmek hirtelen a tetőfokukra hágtak, én pedig rengeteg pozitív energiával gazdagodtam a válogatottal töltött idő alatt. Nem tudom, miért, de visszatérve erősebbnek érzem magam.”

A 29 éves védő úgy gondolja, a svájci környezet is elősegítette a fejlődését, amit a válogatottban is kamatoztathat.

„Amikor kétezer-hétben idejöttem, még nagyon kevés külföldi tapasztalattal rendelkeztem (előtte csak egy évet töltött légiósként, a belga Sint-Truidenben – a szerk.). Bő egy év után azonban világossá vált, hogy le szeretnék telepedni Valais-ben. Nagyon szeretem, ahogy az itteni emberek intézik a dolgaikat. Össze sem hasonlítható a magyar mentalitással, amelyet átitat a pesszimizmus. Azt hiszem, az itteni beállítottság segített a fejlődésemben.”

Csupa szív, kemény játékának köszönhetően hamar megszerették Sionban. „Ez a személyiségem magyar része. Azt tanultam, hogy az élet folyamatos küzdelem, versengés. Ami igaz a mindennapi életben, az igaz a sportban is. Gyerekkoromtól kezdve úgy mentem fel a pályára, hogy ha nem is én vagyok a legerősebb, adjam ki magamból a maximumot, és akkor nem lehet baj.”

Ez a felfogás mára többek között 66 válogatottbeli fellépéshez segítette, ám nagy világeseményen még nem volt alkalma megmutatni magát. Mostanában a nemzeti csapattal és a Sionnal is jól szerepel, így adódik a kérdés: melyikre lát nagyobb esélyt, kijutni a világbajnokságra a válogatottal vagy bajnokságot nyerni a klubjával?

„A Sionra tennék – mosolygott Vanczák. – Egyrészt a csoportunk nagyon kemény, ott van Hollandia, amely az élen végez majd. De legalább a pótselejtezőig el kellene jutnunk. A mostani Sion nagyon erős. Különösen jó szellemű társaság, ami döntő lehet egy olyan bajnokságban, amelyben öt csapat is harcban állhat majd az elsőségért.”

A svájci élvonalban jelenleg a harmadik helyet foglalják el, hat ponttal lemaradva a listavezető Grasshopperstől. A lap megemlíti, hogy többször is saját magukat verik meg, amivel egyetért a magyar légiós is.

„Valóban, gyakran összeomlunk egy kapott gól után, de ezt megbeszéljük a csapaton belül. Remélem, hogy megoldást találunk rá, mert én tényleg akarok valami fontos trófeát nyerni ezzel a klubbal – folytatta Vanczák, akinek megalkuvást nem tűrő játékmodorára csak ráerősít a két V-betűvel „díszített” maszkja. – Szeretek küzdeni, és büszke vagyok rá, hogy egy harcos lehetek. Nem félek magasabbra törni, mivel bármi elérhető.”

A bajnoki cím, és még a világbajnokság is – teszi hozzá a lap. Úgy legyen!