Sándor György: Hiányzik a család és a Videoton

– Ahogy elnézem a friss fotókat, szép szakállat növesztett.
– Szépnek szép, habár errefelé ezzel nem lógok ki a sorból... – felelte nevetve Sándor György a Nemzeti Sportnak. – A történet tavalyi: a Videoton edzőtáborában Tóth Balázzsal kezdtük el hanyagolni a borotválkozást, mondván, amíg a szeretteink nincsenek a közelünkben, addig minek. Most is így vagyok ezzel. Majd ha meglátogat a kedvesem vagy az édesanyám, megszabadulok a borostától. De mielőtt megrémülnének az otthoniak: azért még nem rémisztő a külsőm, sőt az én arcszőrzetem eltörpül jó néhány helyi férfié mellett...

– Hagyjuk a szakállas vicceket, beszéljünk komolyan: amióta az al-Ittihadhoz igazolt, a gárda veretlen.
– Jól hangzik – kár, hogy csak két meccsen játszottam eddig... Az elsőt megnyertük, a másodikon úgy végeztünk kettő kettőre, hogy a nyolcvankilencedik percben még nálunk volt az előny. Szóval fényesebb is lehetne a mérlegem. Igaz, ha abból indulok ki, hogy az érkezésem előtt a csapat hat mérkőzésen át nyeretlen volt, nem is olyan rossz a helyzet.

– Olvastam, a klub nyolcmilliós rajongótáborral dicsekedhet.
– Valóban rendkívül népszerű, a címert díszítő egyes is arra utal, hogy itt az al-Ittihad az első számú egylet.

– A legutóbbi hazai bajnokijukra mégis csak háromezer-ötszázhetvenöt drukker váltott jegyet.
– Mentségünkre szóljon, hogy a stadionunk felújítása miatt Dzsiddától hetven kilométerre vívjuk az úgynevezett hazai meccseinket. Kész tortúra amúgy, mert amíg az együttes muszlim tagjai vígan elbuszoznak Mekkába, a keresztények kénytelenek kerülőúton menni. Szép látvány lehet, ahogy a szakmai stáb spanyol tagjaival, valamint a brazil és a kameruni társammal zötykölődünk a hegyekben, ráadásul a hetven helyett százhúsz kilométeren át... De amit olvasott, az igaz, Szaúd-Arábiában tényleg imádják az al-Ittihadot. Itt ez a nép csapata.

– Amit eddig látott Szaúd-Arábiában, milyen érzéssel töltötte el?
– A játékostársaktól kezdve a szertároson és a spanyol edzőn át a szálloda recepciósáig mindenki mindent megtesz azért, hogy jól érezzem magam. Természetesen más az itteniek mentalitása, felfogása és életstílusa, ám azzal az elejétől tisztában voltam, hogy nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk. Itt a valláshoz igazítanak mindent, így a munkát, a meccseket és az edzéseket is. Előfordul, hogy a tréning fél hétre van kiírva, de csak háromnegyed hétkor vagy hétkor tudunk kezdeni, mert a csapat nagyja fél hétkor még imádkozik. Vezetőedzőnk, Raúl Caneda ezen igyekszik úgy változtatni, hogy pontosságot és fegyelmet próbál csempészni a hétköznapokba. Az öltözői atmoszféra egyébként ugyanolyan, mint bárhol, a fiatalabbak jönnek és kérdezgetnek is, milyen a futball Európában. Ők még vágynak külföldre, az idősebbek már nem, nekik bőven megfelel, hogy otthon játszanak. Remekül elvannak, gyűjtik a sólymokat, a lovakat és a kocsikat... Ők még a hagyományos, földig érő fehér ruhában járnak, míg az ifjak már farmerben, pólóban, baseballsapkában. Érdekes világ ez, annyi bizonyos.

– Megszokta, netán megszerette?
– Jól érzem magam, de... Nem egyszerű. Hiányzik a család, a baráti köröm, a Videoton. Az nyilván könnyebbséget jelent, hogy nem először álltam légiósnak, korábban Bulgáriában és Angliában belekóstolhattam abba, milyen egyedül boldogulni idegen környezetben. Évekkel ezelőtt még pikk-pakk rábólintottam a Liteksz Lovecs hívására, akkor nem volt veszítenivalóm. Azt nem állítom, hogy ma már van, amikor befutott a szaúdi megkeresés, mégis sokáig töprengtem, hogy belevágjak-e ebbe a kalandba. Közel a huszonkilenchez nem tartom magamat öregnek, hiszem, hogy öt-hat jó esztendőm még van a futballban, a Manchester United viszont már aligha lep meg egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Úgy vélem, eddig tartott a karrierem építése, most jött el az az időszak, amikor nem csupán azt kell mérlegelnem, hol és hogyan fejlődhetek tovább. Az sem biztos, hogy az al-Ittihadnál előrelépek, de nincs kizárva. Ha nem sikerül, legfeljebb néhányan megtalálnak egy-két rosszmájú megjegyzéssel – legalább nekik örömet szerzek. Ha pedig sikerül, minden szempontból jól jártam. Tulajdonképpen ennyi az egész. Arra mindenesetre már rádöbbentem, hogy ha innen hazamegyek, emberileg több leszek. Ja, és aki feltalálta a Skype-ot, zseni volt, a magam részéről megszavazok neki egy Nobel-díjat...

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, SÁNDOR GYÖRGY TAPASZTALATAI SZERINT MIBEN KÜLÖNBÖZIK A SZAÚDI ÉS A MAGYAR BAJNOKSÁG, KERESSE A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁT.