Hajnal: Egyelőre nincs szó arról, hogy távozom

– Ha jól sejtem, hiába töltenek egy hetet a Fekete-erdőben, kirándulni alig lesz idejük.
– Tényleg nem turistának jöttünk, de miután az egyik edzésünk követi a másikat, sokat leszünk jó levegőn – találta meg a pozitívumot a donaueschingeni „kiképzésben" Hajnal Tamás. – Nem először járok erre, már a Dortmund játékosaként is megfordultam itt, sőt, miután Stuttgarttól csupán százhúsz kilométerre fekszik, néhányszor már a családtagjaimmal is ellátogattam ide. Mivel Nyergesújfalun, a Duna mellett nőttem fel, Donaueschingen azért is jelent nekem sokat, mert a Brigach és a Breg folyó egyesülésével innen ered a Duna. Szóval napi három edzés ide, megerőltető munka oda, jól érzem itt magam.

– No és a vasárnapja hogyan telt?
– Hosszú, némileg fárasztó, ugyanakkor élvezetes nap volt. Már reggel jelenésünk volt a stadionban, ugyanis a stuttgarti kabalakrokodil, azaz Fritzle nevét viselő klub szervezésében százhúsz gyerek edzhetett velünk – a centerpályán. A lurkók csoportokra voltak osztva, itt a passzokat, ott a cseleket, amott a lövéseket gyakorolták. Noha láthatóan komolyan vették a dolgukat, vidáman telt el a velük töltött óra. Majd következett a játékoskeret és a szakmai stáb hivatalos bemutatása.

– Csak közbevetőleg: a VfB világhálós oldalának tájékoztatása szerint harmincezer szurkoló részvételével...
– Elképesztő, milyen sokan voltak! Erre az alkalomra összeeszkábáltak egy színpadot, amelyre egyesével szólítottak fel bennünket. A műsorvezető valamennyiünkhöz intézett egy-két kérdést, majd következett a zárófelvonás, az autogramosztás.

– Laza ujjgyakorlat, nemde?
– A második óra végén már nem az... Ha nem írtam alá ezer autogramkártyát, akkor egyet sem. Ezzel persze nincs semmi gond. Sokadszorra is jó azzal szembesülni, hogy errefelé mennyire szeretik a futballt – és a futballistákat. Amikor mindennel végeztünk, elbuszoztunk Donaueschingenbe, ahol vezetőedzőnk, Bruno Labbadia még aznap este vezényelt nekünk egy edzést. Aki ebből nem jött rá arra, hogy kemény hét elő nézünk, hétfő délben rádöbbenhetett, ugyanis addigra két újabb foglalkozáson voltunk túl.

– Nem irigylem.
– Nem kell engem félteni, bírom a tempót.

– Akkor ennyit arról, hogy a Stuttgart kölcsönadná?
– Egy-két cikk valóban megjelent arról, hogy esetleg másutt folytatom, ám ezzel nem foglalkoztam. Tudom, mi a szerepem, tudom, hogy óriási a konkurencia. Inkább hárman, mint ketten pályáznak egy posztra, ami nem is csoda, hiszen pillanatnyilag harmincan vagyunk. Nem egyszerű a szituáció, de ezen a szinten sosem az. Egyelőre nincs szó arról, hogy távozom, más kérdés, hogy ha úgy érzem, nem lesz módom a bizonyításra, elgondolkodom a váltáson.

– Az edzéseken nem okoz problémát, hogy a szakmai stáb a bőség zavarával küszködik?
– Mindenki tisztában van azzal, hogy mi a tét, ennek megfelelően hatalmas a harc. Feszültséget azonban annak ellenére sem tapasztalok, hogy a lelkünk mélyén tudjuk, egy-két labdarúgó előbb-utóbb másutt folytatja. Lehet, hogy én, lehet, hogy más, majd kiderül. Én mindenesetre arra törekszem, hogy továbbra is a Stuttgartot erősítsem.

HÁZI ASZTALITENISZ-BAJNOKSÁG, VALENCIA ELLENI FELKÉSZÜLÉSI MECCS – MINDEZEKRŐL IS OLVASHAT A HAJNAL TAMÁSSAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚBAN, AMELYET A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHAT. A LAPOT DIGITÁLIS FORMÁBAN IS ELÉRHETI.