Európa nemet mondott a magyar futballistákra – írtuk a 2014–2015-ös bajnoki szezon elején, amikor topligás légiósaink száma 1996 óta nem látott szintre süllyedt, és a meghatározó európai élvonalbeli bajnokságokban szereplő játékosainkból egy kezdőcsapatot sem lehetett volna kiállítani.

Igent még nem bólintott Európa, de a riasztó trend megállt, majd megfordult: a 2014 őszi két topligás légióssal szemben most hatot találunk, ráadásul a négy nagy elit bajnokság – az angol Premier League, a német Bundesliga, a spanyol La Liga és az olasz Serie A – mindegyikében van magyar futballista. Ez 2012–2013 óta először fordul elő. A lengyel játékospiac az ott bevált magyar „pioníroknak” köszönhetően szintén megnyílt játékosaink előtt, egyre többen választják az enyhe előrelépést és kétségtelenül nagyobb figyelmet biztosító Ekstraklasát – az élvonalbeli bajnokságok közül itt a legnagyobb a magyar légióskontingens létszáma.

Olyan élénk téli mozgást láthattunk 2016-ban, mint már évek óta nem – két magyar játékos is az NB I-ből (sőt, Kleinheisler László technikailag az NB III-ból) szerződött topligába, és külföldön szereplő futballistáink sora váltott klubot – ennek egyértelműen a válogatott Eb-kvalifikációja az oka. A tornaszereplés a játékosok státusát és lehetőségeit is megváltoztatta. Adva van a kontinentális „kirakat”, így a magyar játékos jó projektlehetőség lehet a vásárló klub számára, és a futballisták tárgyalási pozíciója megerősödött, ha klubváltást vagy kölcsönadást kezdeményeztek. A csapatukban keveset játszók a korábbiaktól eltérően most érvelhetnek azzal, hogy az Eb-keretbe kerülés érdekében több játéklehetőséghez kell jutniuk, és ez kölcsönadó klubjuknak is előnyös, üzletileg is – akár egy jó Eb-mérkőzés is új ajánlatokhoz vezethet, ha csapatuk eladná őket. Nézzük is, mi volt a tél top tíz magyar légiós-átigazolása!

10. GOSZTONYI ANDRÁS (Haladás -> Slask Wroclaw) és SALLÓI DÁNIEL (Újpest -> Sporting Kansas City)

Gosztonyi András 2009-ben igencsak felívelő karriert láthatott maga előtt: az U20-as válogatottal vb-bronzérmes lett, meghatározó futballistává vált az MTK-ban, sőt, topligás lehetőséget kapott az olasz Bariban. Az ív aztán megtört: az olasz légióskodás sikertelen volt, Gosztonyi hazajött, és bár a Videotonnál, a DVTK-nál és a Haladásnál is stabil NB I-es játékosnak számított, az áttörés csak nem jött. Saját bevallása szerint sem játszott jól a Haladásnál, a klub sem feltétlenül marasztalta, mindenkinek kapóra jött a lengyel Ekstraklasa 14. helyén álló Slask Wroclaw ajánlata. Az átigazolással Gosztonyi lett a hatodik magyar légiós a lengyel élvonalban. Karrier-újjáépítés indul?

Miért válthatott? Külföldi lehetőség, stagnáló hazai karrier.
Esélye az Eb-kerettagságra. Minimális, főleg, hogy posztján a lehető legnagyobb a konkurencia.

Sallói Dániel még karrierje elején jár, hisz a húszat sem töltötte be. Az ősszel 657 játékpercet kapott az Újpest első csapatában (12 bajnoki/1 gól), az, hogy az MLS-ben szereplő Sporting KC – amelyben ifiként nevelkedett – profi szerződést kínált neki, jó lehetőséget jelent. Nem valószínű, hogy nagyon sokat kellett volna gondolkodni a megragadásán.

Miért válthatott? Visszamegy a már ismert és megszeretett közegbe, saját nevelésű játékosként a klubnak is érdeke a beépítés (az MLS-nél kedvezőbb elbírálás alá esik az ilyen futballista, a fizetési sapka tekintetében is).
Esélye az Eb-kerettagságra: Elenyésző.

9. VADÓCZ KRISZTIÁN (Deportivo Alavés -> Perth Glory, szabadon igazolhatóként)

Régimódi kifejezéssel élve, Vadócz Krisztián igazi globetrottlivá vált – a világjáró középpályás Magyarország, Franciaország, Skócia, Hollandia, Spanyolország, Dánia, India és Svájc után Ausztráliába igazolt, a Perth Glory – amelyben magyar csapattársa is lesz, Sándor György – a tizedik klubja.

Ez nem gond, a probléma inkább az, hogy a 2012–2013-as szezon óta – amikor remekelt az Odensében – megjárt már három másik csapatot, tizenhat tétmérkőzésnél többet viszont egyikben sem játszott. Ahhoz, hogy a negyven válogatottságból (amelyből a legutóbbi 2011-re datálódik) több lehessen, stabilitásra lenne szüksége.

Miért válthatott? Mert alig játszott az Alavésben, így aztán a szerződésbontás logikus lépés volt.
Esélye az Eb-kerettagságra: Az A-League nem rossz színvonalú, ám nagyon messze van és nincs is szem előtt, így kevés.

8. GYURCSÓ ÁDÁM (Videoton FC -> Pogon Szczecin, szabadon igazolhatóként)

Nem biztos, hogy ennek Székesfehérváron örülnek, de egy lejáró szerződésű kulcsjátékos megint Lengyelország felé vette az irányt – mi pedig abban reménykedhetünk, hogy az NB I kiemelkedő futballistái közé tartozó Gyurcsó Ádám a lengyel első osztályú bajnokság negyedik helyén álló Pogon Szczecinben olyan sztár lesz, mint „elődje”, Nikolics Nemanja a Legiában.

Európai kupaszereplésre esélyes a csapat, ráadásul olyan, amiben Gyurcsó valószínűleg kulcsember lesz – erre szüksége is van, hiszen a szélsőknél nagy a konkurenciaharc a válogatottba kerülésért. A 24 éves futballista Bernd Storcknál még nem volt a nemzeti csapat tagja, legutóbb 2014 novemberében lépett pályára a válogatottban (még Dárdai Pálnál). Most bizonyíthat a kapitánynak az NB I-nél magasabb szinten.

Miért válthatott? Lejárt a szerződése, olyan csapatot keresett, amelyben az Eb előtt reális esélye van a folyamatos játékra, ezért körültekintően kellett „szintet lépnie”.
Esélye az Eb-kerettagságra: Reális, ám Dzsudzsák Balázs, Stieber Zoltán, Lovrencsics Gergő, Kleinheisler László és Németh Krisztián is posztrivális. Nehezen elképzelhető, hogy ötnél több multiposztos támadó férjen a huszonhármas keretbe – valakit ki kellene szorítania.

7. KALMÁR ZSOLT (RB Leipzig -> FSV Frankfurt, kölcsönbe)

Bernd Storck két Eb-selejtezőn is bevetette a fiatal középpályást, aki viszont az ősszel kiábrándítóan keveset, négy mérkőzésen hatvannyolc percet játszott a Bundesliga 2.-ben. Ez így nem vezetett jóra, ráadásul Kalmár Euro 2016-os szereplését is veszélyeztette: az osztály maradt, csak élcsapat helyett egy alsóházi klubban játszik kölcsönben. A kérdés a hogyan tovább?

Az RB Leipzig nagy valószínűséggel feljut az élvonalba, ez elvárás is a hatalmas költségvetésű csapatnál. Ha Kalmár bizonyít, és bekerül a Red Bull szponzorálta projekt Bundesliga-fázisába, az tökéletes. Azt azonban tudni kell, hogy a lipcseiek nem a Darmstadttal és a Mainzcal, hanem a Bayernnel és a Dortmunddal akarják felvenni a versenyt az élvonalban, a rengeteg pénz miatt ez lehet, hogy játékosvásárlási hullámot jelent 2016 nyarán.

A magyar légiósok közül Koman Vladimir volt hasonlóan ambiciózus projekt résztvevője a Monacónál – ott a hercegségbeliek a feljutás után könyörtelen keret-átalakításba kezdtek. Mindenesetre Kalmár egy jó tavasszal és egy Eb-szerepléssel emelheti ázsióját, és ha eléri, hogy az RB Leipzig hosszú távon számoljon vele, az már óriási eredmény.

Miért válthatott? Mert több játéklehetőség kell neki – a fejlődése és az Eb érdekében is.
Esélye az Eb-szereplésre. Igen jó, ha rendszeresen játszik az FSV-ban.

6. STIEBER ZOLTÁN (HSV -> Nürnberg, kölcsönbe)

Stieber Zoltán érdekes határmezsgyén mozog: a Bundesliga 2.-ben több klubban (TuS Koblenz, Alemannia Aachen, Greuther Fürth) is bizonyította, hogy meghatározó játékos, az igazán nagy élvonalbeli áttörés viszont várat magára. Úgy tűnt, ezt a 2014–2015-ös idény meghozza, erre 2015–2016-ban Bruno Labbadia alig adott neki játéklehetőséget a HSV-nál, váltani kellett.

Stiebert bármelyik második ligás élcsapat szívesen fogadta volna – 104 Bundesliga 2.-es mérkőzésen elért 24 gólja és 32 gólpassza remek mutató. A feljutásért küzdő, osztályozós helyen álló Nürnberg és a támadó középpályás is jelentősen profitálhat ebből az együttműködésből. A nürnbergiek hatalmas riválisának számító Fürthnél mondjuk nem biztos, hogy virágcsokorral fogadják egykori légiósukat!

Miért váltott? Mert a két Bundesliga-mérkőzésen kapott öt perc vészesen kevés, és játszania kell az Eb előtt.
Esélye az Eb-szereplésre: Igen jó, még akkor is, ha a győztes góllal megkoronázott, 2015. júniusi helsinki meccs óta nem volt válogatott. De csak akkor, ha kezdő lesz Nürnbergben.

5. SZALAI ÁDÁM (Hoffenheim -> Hannover, kölcsönbe)

Cseberből vederbe, mondhatnánk, ha megnézzük a két Bundesliga-klub pozícióját (mindkettő kieső helyen áll, leszakadva a többiektől), egy nagy különbséggel: míg Szalai a Hoffenheimben összesen 107 játékpercet kapott bajnokin az ősszel, a Hannoverben már 180-at, azaz végigjátszotta mindkét meccset. A játéklehetőség megvan, most már „csak” gólok kellenének – Szalai 2014. december 12. óta nem talált be a Bundesligában, ez a széria bármelyik csatár önbizalmát megrendítené.

Miért váltott? Mert a mostani hoffenheimi helyzetnél szinte bármi jobb volt, kellett a játéklehetőség.
Esélye az Eb-kerettagságra. Nagyon magas, lévén topligában játszó magyar center nincs rajta kívül. Storck azért az ősszel már megmutatta: amikor nem kap lehetőséget klubjában, nem biztos a meghívója. A tavasszal bebiztosíthatja.

4. HUSZTI SZABOLCS (Csangcsun Jataj -> Eintracht Frankfurt)

A kínai labdarúgásba elképesztő mennyiségű pénz özönlött be, köszönhetően egy új televíziós szerződésnek és annak, hogy az állami vezetőség most futballbarát, így jó szemmel nézi, ha a mágnások a helyi csapatokba fektetnek. Úgy néz ki, egy ideig tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz a kínai liga, de azért még mindig inkább a Bundesliga – Huszti Szabolcs is így gondolkozott, és meg sem állt Frankfurtig. Azt itt szögezzük le, hogy nem mindennapos út ez egy 32 éves magyar légiósnak, egyben a legnagyobb elismerése Huszti eddigi Bundesliga-karrierjének, hogy az egyik patinás klub szerződteti Ázsiából.

Miért váltott? Mert ismét topligában szerepelhet, olyanban, amit jól ismer, és amelyben őt is jól ismerik. Egyből tagja lett a kezdőcsapatnak, valószínűleg meghatározó ember lesz.
Esélye az Eb-kerettagságra. Semmi, mivel kitart döntése mellett, és nem lesz többé magyar válogatott.

3. KLEINHEISLER LÁSZLÓ (Videoton FC -> Werder Bremen)

Kleinheisler nem akart új szerződést aláírni a Videotonnál, mivel nem érezte a bizalmat, erre az ősszel még a második csapattal is csak edzhetett – ehhez képest meseszerű volt az Eb-pótselejtezőn Oslóban szerzett győztes gólja, no meg az, hogy januártól topligás játékosnak vallhatja magát.

A Hertha ellen már be is mutatkozott a Bundesligában, és kamatoztathatja legjobb – és magyar futballistákra nem feltétlenül jellemző – képességét: az égvilágon semmi félelem nincs benne a pályán, legyen bárhol és legyen bárki az ellenfél. Ezzel az elszántsággal és attitűddel sokra viheti, igaz, meg kell küzdenie nehézségekkel – hogy a mindennapoknál maradjunk, beilleszkedés és nyelvtanulás – is. A Werdernek nagy szüksége volt középpályás erősítésre, ráadásul a brémai klub jó játékosépítő hírében áll.

Miért váltott? Mert a Videoton „jegelte”, az oslói pótselejtezővel meg gyakorlatilag eldőlt, hogy biztosan lesz kérője – mint kiderült, a Werder már korábban „szagot fogott”, mert Bernd Storck felhívta a figyelmet a középpályás képességeire. A klubnak is érdeke volt az eladás, hiszen így Kleinheisler nem lejáró szerződéssel távozott.
Esélye az Eb-kerettagságra. Igen jó, ha rendszeresen játszik a Werderben, akkor szinte biztos a beválogatása.

2. NÉMETH KRISZTIÁN (Sporting KC -> al-Garafa)

Az biztos, hogy ez volt a tél legnagyobb vihart kiváltó átigazolása – a válogatott támadó a kitűnő MLS-idény után Katart választotta. Németh és klubja eltérően indokolta a váltás hátterét: a játékos szerint ő maradt volna, ám a Sporting KC el akarta adni, a kansasiek szerint viszont a pénz volt a klubcsere elsődleges mozgatórugója – ők nem tudták megadni azt, amit Némethék kértek, így az eladás mindenkinek megfelelt.

Mindenesetre a Sporting kétmillió amerikai dollárt kasszírozott (egy az MLS-nek megy), Németh sokkal magasabb fizetést kap a Közel-Keleten. A szurkolói felhördülés bizonyos szempontból érthető, ám ne legyünk álszentek: Németh Krisztián profi sportoló, aki sokszoros fizetésemeléssel járó lehetőséget kapott, és elfogadta az ajánlatot, ez teljesen érthető és indokolt. Ezt az amerikai szurkolók valószínűleg könnyebben elfogadják, mint az itthoniak.

A katari ligának vannak előnyei az MLS-szel szemben. Könnyebb hazautazni az Eb előtti meccsekre, a korai „záróra” (április) miatt Németh végig tudja dolgozni a felkészülést, és nem hagyja ki az amerikai szezon jó részét a kontinenstorna miatt (ez klubbeli pozícióját veszélyeztethette volna). Németh egyeztetett Bernd Storckkal, a kapitány jelezte: Katarból is számít rá.

Ami kérdés: éghajlati okokból a katari liga ritmusa és intenzitása messze elmarad az észak-amerikaitól és az európai bajnokságoktól is – gondoljunk bele az afrikai és közel-keleti válogatottak hagyományosan „altató”, energiakímélő stílusára, pláne, amikor saját kontinensükön játszanak –, tehát Némethnek sebességet kell majd váltania. Az Eb-szereplés európai visszautat jelenthetne neki. Érdekes lesz megfigyelni a Némethhez hasonlóan a télen az al-Garafába igazoló, 2014 óta a katari liga meghatározó játékosának számító szlovák Vladimír Weiss teljesítményét is – a pozsonyi szélső eddig az arab világból is meg tudta tartani válogatottbeli helyét.

Miért válthatott? Mert klubjának megfelelt, hogy profitot tudott felírni az eladásból (és a Sporting KC nem arról híres, hogy túlfizeti a játékosait, ezt a vezetők is elismerik – tehát radikális emelést kiemelkedő szezonja után sem várhatott), neki pedig sokkal jobb anyagi kondíciókat biztosít az al-Garafa, ráadásul „kapitányi jóváhagyást” is kapott.
Esélye az Eb-kerettagságra. Továbbra is nagyon jó. Németh többposztos támadó, és a huszonhármas keretben ez előny a csak egy poszton bevethető játékosokkal szemben.

1. BALOGH NORBERT (DVSC-Teva -> Palermo)

Amikor a Palermo extravagáns elnöke, Maurizio Zamparini szurkolói chatjén (inkább a szurkolókhoz intézett szózatában) bejelentette, hogy ötmillió eurót fizetett Baloghért, aki az új Cavani lesz, az elég erős nyitány volt. Ötmilliót ugyan nem fizetett (2.2 volt az eladási ár, 2.8 a fizetés, ha Balogh kitölti szerződését), de így is hatalmas összeget áldozott egy minimális tapasztalatú, mélyszegénységből kiemelkedett magyar srácra.

Nem véletlenül nyitotta ki a pénztárcáját Zamparini, ugyanis Balogh Norbert remekül felépíthető „játékosprojekt”. Statisztikai mutatói is kiemelték az NB I-es fiatalok közül, 197 centis magassága ellenére kimondottan jó a technikája és a mozgáskoordinációja, nem „esetlen torony.” Agresszívan keresi a párharcokat, bízva cselezőképességében, óriási potenciál rejlik benne. Zamparini nem egy türelmes elnök, és ez Balogh javát szolgálhatja: a klubvezető tuti nem veszi jó néven, ha „drága vételét” nem küldi pályára a vezetőedző. A beilleszkedés itt sem lesz könnyű, nincs magyar légióstárs, az olasz csapatok öltözőiben pedig farkastörvények uralkodnak. Balogh mindenesetre itthoni játékával kiérdemelte és meg is kapta a nagy lehetőséget, már debütált is a Serie A-ban.

Hogy Balogh akkora karriert tud-e befutni, mint a Palermo felépítette Paulo Dybala (nagyon drága, 11.9 milliós vétel volt, de 32 millióért vitte el a Juventus!), Edinson Cavani (5 millióért jött, 5+12-ért vitte a Napoli), Abel Hernández, vagy Josip Ilicic, az nagy kérdés. Egy dolog viszont biztató: bár Olaszország tele van olyan klubokkal, amelyek a fiatalok játékostemetőjeként is tekinthetők, Palermóban az új arcok rendre megkapják a lehetőséget a bizonyításra. Pláne, ha Zamparini is úgy akarja. A vételár pedig arra utal: akarja.

Miért válthatott? Nem kellett sokat gondolkodnia, hiszen mikor visz el 33 NB I-es mérkőzés után egy magyar fiatalt topligás klub? A DVSC-nek ugyancsak érdeke volt, hogy elfogadja a kiemelkedően jó ajánlatot.
Esélye az Eb-kerettagságra. Ha játéklehetőséghez jut a Palermóban, akkor jó. Meglepő lenne, ha a tavasszal nem mutatkozna be nemzeti mezben.