Légiósok: Az első felugrás után ismét megtörtént a baj – Simon

„Végre kiszabadulhattam a konditeremből, a négy fal közül, a negyedik napot töltöttem el a pályán, még természetesen a csapattól külön. Először végeztem olyan gyakorlatot, amikor fel kellett ugranom fejelni, és amikor talajt értem… Megtörtént a baj – nyilatkozta Simon Krisztián a Nemzeti Sportnak. – Mintha csak újra ugyanazokat a képkockákat láttam volna, amelyeket november elsején, a Duisburg ellen, azaz felugrás, fejes, megbicsakló láb. Fájt a térdem, de titkon reméltem, hogy nincs szakadás. Aztán péntek este az MRI-vizsgálat kimutatta, hogy az oldalszalag nem, viszont a keresztszalag elszakadt. Több orvos is megnézte a lábam, azt mondták, mindenképpen meg kell műteni, akkor derül ki, mennyire roncsolódott a szalag. Borzalmas érzés, hogy majd' fél évi munka gyakorlatilag semmissé vált.”

Adódik a kérdés: a lába még nem állt készen olyan terhelésre, hogy a felugrás utáni talajfogást elbírja?

„Sajnos nem értek hozzá, eddig is követtem az utasításokat, minden munkát precízen elvégeztem. Éreztem, hogy egyre erősebb a lábam, az izomzatom szépen fejlődött, legalább olyan állapotban volt, mint korábban, de csak megtörtént a baj… Hogy miért, nem tudom. Nem hibáztatok senkit. A műtét jól sikerült, bár aki megoperált, mondta, biztosan nem vállalja el újra, mégpedig két okból: nyugdíjba vonul, illetve mindkettőnk fejében ott lenne a gondolat, hogy csak elszakadt újra a szalagom. Nem tudom pontosan, mikor műtenek, lehet, a napokban, de az is előfordulhat, hogy csak a jövő héten. Nem fáj a térdem, csak olykor úgy érzem, mintha kihúznák a lábam alól a talajt. Izzadtam, szenvedtem, végiggüriztem a napi négy-öt órát csak azért, hogy mielőbb visszatérjek a pályára. Erre fel kezdhetem elölről az egészet… Jobb híján Thiago Alcántara példája lebeg a szemem előtt, a Bayern München középpályásának nem kétszer, hanem háromszor szakadt el a szalagja, egyszer a rehabilitáció száznegyvenhatodik napján. Nekem a százharminchatodikon, tíz nappal korábban. A sztárcsapat spanyolja újra játszik. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy én is végre fussak, cselezzek, gólt rúgjak – és nyugodtan fejeljek.”