A diagnózis: combizomszakadás Az első hírek arról szóltak, hogy vége Nagy Ádám szezonjának.
„Remélem, nincs ekkora baj–mondta a Nemzeti Sportnak a Bologna 21 éves játékosa.–A szerda délutáni edzés után kint maradtam még kapura lőni. Éreztem, hogy kezd elég lenni, de még egyet belerúgtam a labdába – na, azt nem kellett volna. Feszítő, szúró érzés nyilallt a combomba, de nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg, mit is érzek, amikor kérdezték, mi a baj, mert korábban nem volt ilyen jellegű sérülésem. Reménykedtem, hogy sima görcs okozza a fájdalmat."
A csütörtök délelőtti ultrahangos vizsgálat mutatta ki az izomszakadást, az első szakvélemények szerint hathetes kihagyásra számíthat a 16-szoros magyar válogatott játékos.
„Optimista vagyok. Abban bízom, hogy négy hét múlva ismét a pályán lehetek– mondta Nagy. –Az biztos, hogy minden orvosi tanácsot betartok, követem az utasításokat, vagyis mindent megteszek a minél előbbi gyógyulásért. Kétségem sincs afelől, hogy a legjobb kezekben leszek. Az edzőközpontunktól nem messze rehabilitációs intézet működik, néhány napja a portugál válogatott Nanit kezelték ott, vagyis elismert sportegészségügyi központ. Itt minden adva van a minőségi rehabilitációs munkához."
Nagy Ádám hozzátette, az első hét-tíz nap abból a szempontból fontos, hogy a sérült izom miként reagál a gyógykezelésre. Naponta kétszer két órában lézeres, ultrahangos, elektromos kezeléseket kap a játékos, miközben jegelik is a sérült területet. Később fokozatosan egyre többet mozoghat majd, ügyelve arra, hogy a most megsérült izom fokozatosan kapjon egyre nagyobb terhelést.
S miközben Nagy Ádám a rá váró gyógykezelésről beszélt, szinte látni lehetett a mosolyt az arcán, tisztán hallhatóan jókedve volt – ami talán furcsa két nappal a sérülését követően.
„Amikor megkaptam a diagnózist, rosszkedvem volt, letörtem– mondta erre Nagy Ádám.–Ám megpróbáltam gyorsan túllépni rajta, megfelelő lelkiállapot nélkül szerintem nehezebb meggyógyulni. Ma már tudok mosolyogni! Meglehet, a tavaly nyári Európa-bajnokság óta eltelt időben keveset pihentem, más intenzitású közegbe, bajnokságba csöppentem, talán azt jelezte a szervezetem, hogy pihenésre van szükségem. Meglehet, nincs igazam, de megpróbálom így kezelni ezt a helyzetet, tudom, hogy sokkal súlyosabb sérülések is történnek a sport világában, arra összpontosítok, hogy minél előbb visszatérhessek. Nem emésztem magam azon, milyen balszerencsés vagyok, nem keresem a választ, miért sérültem meg. A szezon végén válogatott meccs vár ránk, én pedig ott akarok lenni, már csak ezért is lenne fontos, hogy minél hamarabb felépüljek. Rajtam nem múlik, az biztos."