Bajner: Azt hittem, csak poénkodik velem a Dortmund

– Sokat törte a fejét?
– Ha fél pillanat soknak számít, akkor igen – válaszolta a Nemzeti Sportnak Bajner Bálint, aki 2014 után visszatér a Borussia Dortmundhoz, miután kétéves szerződést írt alá a klubbal.

– Mit szólt a lehetőséghez?
– Éppen a Carl Zeiss Jenánál készültem, amit megtudtak a Dortmundnál, úgyhogy megkerestek, és felvetették, hogy megnéznének. Először fel sem fogtam, azt hittem, csak poénkodnak velem, aztán amikor kiderült, hogy nem vicc, elkezdett forogni a világ.

– Pedig ha van magyar futballista, aki tudja, milyen a Borussia kötelékébe tartozni, az éppen ön.
– Csakhogy azóta sok mindent átéltem, rengeteget tanultam az elmúlt években, sokan támadtak, de azon már túlléptem, és azt is tudom, annak idején nem kellett volna eljönnöm Dortmundból. Most viszont újabb lehetőséget kaptam a világ egyik legnagyobb klubjánál, és igyekszem megragadni. Ráadásul mindezt huszonhat évesen, ami hihetetlennek tűnik.

– Ugyanakkor a második csapathoz szerződtették, amely a negyedik vonalban szerepel, míg a Jena a harmadosztályban. Ez nem zavarja?
– Amikor kiderült, komolyan gondolják, rögtön összepakoltam, és már utaztam is Dortmundba, ahol bizonyítanom kellett az edzéseken a második csapat edzőtáborában, sőt még Peter Bosz, az első csapat vezetőedzője is megnézte, mire vagyok képes. Onnantól kezdve mindent Kozák Attila, a menedzserem intézett. Olaszországból, Dél-Koreából, Norvégiából és otthonról is kerestek, a Nyíregyháza volt mind közül a legkitartóbb, amiért hálás is vagyok, de visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam, amitől megszólalni sem tudtam, mert tényleg nem hittem, hogy egyszer visszatérhetek a Borussiához. Egyébként a negyedosztály is kemény, hajtós, rengeteget futnak, de a Bundesligára is kikérték a játékengedélyemet. Tudják, hogy szeretek dolgozni, és képesek felépíteni.

– Az elmúlt fél évben nem volt klubja. Nem hiányzott a futball?
– Dehogynem! Rossz volt csapat nélkül, és többen is érdeklődtek, de egyik lehetőség sem tetszett igazán, és az a néhány hónap kihagyás nem a világvége, ráadásul ennél jobban aligha jöhettem volna ki az egészből. Erőnlétileg viszont van lemaradásom, azt most be kell pótolnom. Az elmúlt fél évben sokat edzettem, rengeteget voltam konditeremben, fel is jött rám pár kiló, de már leadtam több mint hatot, így most százegy vagyok – igaz, majdnem két méter magas emberként –, ám még négyet-ötöt le kellene adnom.

– Amióta eljött Dortmundból, a második csapat kicserélődött, az elsőnél viszont hét-nyolc egykori társa még mindig ott van. Mit szóltak a visszatéréséhez?
– Nagyon örültek nekem, Szubotics és Götze is szívélyesen üdvözölt, mindenki azzal kezdte, alig ismer rám, akkora darab lettem, mert három évvel ezelőtt, amikor távoztam, még nagyon vékony voltam. Durmmal kiváló volt a viszonyom, és semmi sem változott, mindenben segít. De Aubameyang is egyből a nyakamba ugrott, boldog, hogy itt vagyok, a minap együtt is ebédeltünk, sokat beszélgettünk, tudja, min mentem keresztül, és megnyugtatott, a lehető legjobb helyen vagyok, csak ki kell várnom a soromat. Amikor a Saint-Étienne-től Dortmundba került, akkor az első csapatnál voltam, egy szezont töltöttünk együtt, és nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ahogy a testvérével, Williammel is, aki egyébként az ügyeit intézi.

– Milyen ember Aubameyang?
– Amellett, hogy világsztár és a világon az öt legjobb csatár közé tartozik, rendkívül normális, jó fej, emberi, segítőkész. Alig tudott megebédelni, minden falat után meg kellett állnia, mert félpercenként jöttek oda az asztalhoz, hogy közös képet készítsenek vele vagy autogramot kérjenek tőle, de egy pillanatig sem húzta a száját, mindenki rendelkezésére állt, és mindezt örömmel tette.

– A német Szuperkupában viszont nem örülhetett, elvégre a Bayern München tizenegyesekkel győzött.
– Nagyszerű hangulat volt a Signal Iduna Parkban, és kiválóan is játszott a csapat, de sajnos nem sikerült nyerni, pedig megvolt rá az esély. Arra viszont rávilágított a találkozó, hogy a BVB a mostani idényben megfoghatja a Bayernt.

– Ebben önnek is lehet része?
– Amikor először idejöttem, kevesen hittek bennem, mégis odakerültem az első csapathoz, és bemutatkozhattam a Bundesligában, ráadásul akkor talán még nehezebb volt odaférkőzni, míg most folyamatosan mennek fel a játékosok a második együttesből. Ezt persze nem adják ingyen, teljesíteni kell, de nem véletlenül írtam alá két évre.

– A hét végén már játszik?
– A vezetőedző szeretné, de még nem tudok, mivel becsípődött a derekam, így most is külön edzem a csapattól, remélem, jövő héten a Mönchengladbach II ellen már pályára léphetek. Különleges lenne, elvégre e klub első csapata ellen mutatkoztam be a német élvonalban.

– Jól érzi magát?
– Rendkívül boldog vagyok. Amikor Olaszországba, a Modenához igazoltam, a sógorom, Vadócz Krisztián nem értett egyet a döntésemmel, most viszont azt mondta, kiváló helyre kerültem, már csak ki kell használnom a lehetőséget. Nehéz időszakon vagyok túl, édesanyám elvesztése pokoli volt, nagyon megviselt, de a családom, az édesapám, a testvérem, a párom mindenben támogatott. Édesanyám imádta Dortmundot, büszke lenne most rám, és hiszem, nem a véletlen műve, hogy visszatértem. Köszönöm neki és a Jóistennek ezt az esélyt, szeretném bizonyítani, hogy van helyem a Borussiánál. Az pedig örömteli, hogy már edzettem együtt az első csapattal. Hatalmas motivációt jelent ez számomra. Ezért sem kellett sokat törnöm rajta a fejem.