Légiósok: Stieber nem fél, hogy Storck szem elől veszti a tengerentúlon

– Életemnek mindig is meghatározó része marad a Németországban eltöltött időszak – mondta a Nemzeti Sportnak Stieber Zoltán, az MLS Keleti főcsoportjában utolsó helyezett D. C. United újonnan igazolt 28 esztendős, 21-szeres válogatott középpályása. – Sokat köszönhetek az engem foglalkoztató kluboknak és edzőknek, hiszen jelentős tapasztalattal gyarapodtam. Huszonkét évesen érkeztem az országba, akkor nem is beszéltem még németül. Izgalmas, szép szakasza volt az életemnek, megtanultam a nyelvet, és életre szóló élményeket szereztem. Úgy láttam azonban, hogy elérkezett a váltás ideje.

– Washingtonba szerződése előtt érdeklődött az észak-amerikai profi ligában játszó honfitársaitól a bajnokságról?
– Nem beszéltem Nikolics Nemanjával és Sallói Dániellel sem. Viszont egyeztettem Urbányi Istvánnal, aki még Újpesten volt az edzőm. Hasznos információkkal látott el, és ezért hálás vagyok neki. Jólesett az is, hogy már írt nekem Niko, Sallói Dániel meg a Twitter-oldalán gratulált.

– Sokat gondolkodott a döntésén?
– Mindig is vonzott az Egyesült Államok, ezért örültem, amikor befutott a megkeresés. Úgy érzem, a lehető legjobb döntést hoztam, éppen ezért örömmel és kíváncsisággal vágok bele a kalandba. Noha Amerikában a futball még nem az első számú sportág, egyértelműen látszik, hogy a bajnokság fejlődik, ráadásul sokat fektetnek bele, ami előbb-utóbb meghozza az eredményét.

– Lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy az embernek harmincéves kora körül már a jövőjére, sportpályafutása utáni életére is kell gondolnia.
– Nem szándékozom mellébeszélni, mert ez is fontos szempont. Félreértés ne essék, nemcsak a pénzért szerződtem Amerikába, hanem azért, mert ezt a lehetőséget egyszerűen meg kellett ragadnom.

– Néhány napja már a csapattal edzett. Mik az első tapasztalatai?
– Pozitív élményként éltem meg az első edzést. Mindenki barátságosan fogadott, látszik rajtuk, hogy próbálnak segíteni a beilleszkedésben. Tudják, hogy más közegből érkeztem, és jólesik az effajta figyelem. Ez a kedvesség jellemzi az itteni embereket is. Szeretném emellett újra felfrissíteni az angol nyelvtudásomat, mert a négyéves angliai időszakom idején jól beszéltem, de a Németországban eltöltött évek alatt nem használtam. Kihívásként tekintek arra is, hogy ismét feleleveníthetem és beszélhetem ezt a szép nyelvet.

– Milyen más kihívásokra gondol még?
– A lehető leghamarabb szeretném meghálálni a csapatomnak a belém vetett bizalmat. A legfontosabb persze, hogy ismét fitt legyek, és minél hamarabb megmutathassam képességeimet a pályán.

– Ben Olsen, a D. C. United vezetőedzője nyilatkozatában méltatta, minőségi labdarúgónak nevezte.
– Nagyon jólestek a szavai, ezek azok a megerősítések, amelyekre a futballistának szüksége van. Ez a pozitív hozzáállás és hangulat jellemzi az együttest, és ezt nagyra értékelem. Október végéig tart az alapszakasz, és mivel szünet után érkeztem, érzem, erőnlétileg kicsit le vagyok még maradva. Ettől függetlenül már az idén is szeretnék bizonyítani a klubomban, de a kétezer-tizennyolcas év lesz az, amelyben már végigcsinálom a felkészülést, azaz teljes értékű edzésmunka lesz mögöttem. Másfél évre szól a szerződésem bónuszokkal, szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle.

– Nikolics Nemanja régóta nem kapott válogatottbeli meghívót, pedig kiváló formának örvend a Chicagóban. Nem fél attól, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány szem elől veszti az Egyesült Államokban futballozó játékosokat?
– Nem tudom, hogy Niko mit beszélt a kapitánnyal. Azt viszont igen, hogy én egyeztettem Storckkal, és elmondta nekem: a legfontosabb, hogy állandó játéklehetőséget kapjak, minél többet játsszak. Ha így lesz, továbbra is számít rám a válogatottban. Én mindent megteszek ezért, rajtam nem múlik! Bízom benne, hogy a hónap végén már mehetek haza a válogatotthoz.

– Hogy áll a költözéssel?
– Még szállodában élek, de lassan meg kell találnom az otthonomat Washingtonban. Ám szeretném, ha előbb elrendeződnének a németországi ügyeim. Noha korábban többször váltottam klubot, az akkori költözködéseket össze sem lehet hasonlítani a mostanival. Kilenc évet nem lehet csak úgy kitörölni az ember életéből, csomó mindent le kell még zárnom, hogy teljes erőmmel az új kalandra tudjak fókuszálni.