Légiósok: Sallai Roland óriási lehetőséget kapott az élettől

– Mintha elrabolták volna, úgy eltűnt…
– Vittek magukkal – válaszolta a Nemzeti Sportnak Sallai Roland, a ciprusi APOEL húszéves válogatott támadója, akit a minap kétmillió euróért szerződtetett az egyesület a Puskás Akadémiától. – Ahogy tudom, a keddi tárgyalás a két klub között nem tartott sokáig, nekem körülbelül egy és két óra között szóltak, hogy minden rendben, a Puskás Akadémia feltételeit elfogadta a ciprusi klub, készülhetek az új kihívásra. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, a kora esti gépen már ott ültem, és indultam Larnaca felé.

– Mi járt a fejében a repülőúton?
– Hogy óriási lehetőséget kaptam az élettől. Aki olvassa a híreket a futball világából, tisztában van vele, hány nemzetközi klasszis dönt olyan egyesület mellett, amely a nemzetközi porondon szerepel. Ez ma már szinte a legnagyobb vonzerő még a sztárok között is. Nos, nekem most ez megadatott, olyan csapatban szerepelhetek, amely az ősszel ott lesz a Bajnokok Ligája főtábláján.

– Tehát már Cipruson van.
– Keddről szerdára virradóra már egy nicosiai szállodában alhattam a kedvesemmel együtt.

– Ezek szerint nem egyedül kelt útra.
– Népes ciprusi küldöttség tagjaként szálltam fel a repülőgépre. Itt volt az APOEL tulajdonosa, sportigazgatója, ilyen-olyan vezetője. Óriási megtiszteltetés volt számomra, és a repülőúton el is mondták nekem, hogy csak miattam érkeztek ide ennyien, mert mindenáron szerződtetni kívántak. A beszélgetés közben kiderült, nagy várakozással tekintenek a játékom elé. Jó volt ezt hallgatni, nemcsak nekem, hanem Bettinának, a kedvesemnek is, aki Nicosiában is velem lesz.

– Már azt is tudják, hogy hol?
– Igen, pénteken költözünk be új otthonunkba. Nicosia csendes kerületében kaptunk egy kétszintes házat, és majd autót is választhatunk.

– Ha beleszólhatok, egy Porsche terepjárónál ne adja alább!
– Nekem egyelőre nem az autó a fontos, hanem az, hogy bizonyítsak. Szerda délelőtt átestem az első orvosi vizsgálaton, alaposan megvizsgáltak, de így van ez rendjén. Aztán jött egy gyors ebéd, majd délután már részt vettem az első edzésen. Fontosak az első benyomások, szerencsére nem vagyok izgulós típus. Az önbizalmammal sincs gond, de nagyon sokat kell dolgoznom azért, hogy alapember legyek az APOEL együttesében.

– Már két fordulót rendeztek a ciprusi élvonalbeli bajnokságban, de csapata még egyszer sem lépett pályára. Miért?
– A Bajnokok Ligája-szereplés miatt. Cipruson büszkék az emberek, a szurkolók arra, hogy az ország kirakatcsapata az ősszel egy csoportban szerepelhet a Real Madriddal, a Borussia Dortmunddal és a Tottenhammel. Így aztán az APOEL minden segítséget megkapott a szövetségtől, az első bajnoki mérkőzésre szeptember kilencedikén, idegenben a Nea Szalamisz ellen kerül sor.

– Mit gondol, játszik?
– Azért jöttem, azért szerződtem ide. De a keret erős, ide valóban csak az kerülhet be, aki folyamatosan bizonyít, aki az edzéseken is a maximumot nyújtja, és aki megmutatja, jobb, különb a riválisánál. Nem lesz könnyű feladatom, vannak itt brazil, argentin légiósok, korábbi belga és portugál válogatottak, de nincs bennem félsz.

– Meglepő volt, hogy négyéves szerződést írt alá.
– Úgy gondoltam, hogy érdemes ide hosszú távra elkötelezni magam. És ez az elképzelés egyezett az APOEL vezetőiével is, ők is azt akarták, hogy évekig a játékosuk legyek, és ezt örömmel írtam alá.

– S mi van akkor, ha szeptember tizenharmadikán, a Santiago Bernabéu Stadionban a Real Madrid elleni találkozó hatvanegyedik percében köténycsellel becsapja Sergio Ramost, aztán jobb belső csüddel a kapu bal alsó sarkába nyesi a labdát, és onnantól kezdve menedzserek hada ostromolja, hogy jövő nyáron hagyja ott az APOEL-t?
– Jó hallgatni, amit mond, de egyelőre igyekszem beverekedni magam az APOEL kezdőcsapatába. S ha ott jól megy a játék, ha valóban kiemelkedő teljesítmény nyújtok, talán felfedeznek, és újabb nagy lépést tehetek álmaim útján. Ne felejtse el, hogy mindössze húszéves vagyok, nincs miért kapkodnom, büszke vagyok rá, hogy olyan klubnál bíznak bennem, amely visszatérő résztvevő a Bajnokok Ligájában. Csodálatos, hogy itt lehetek.

– Ezt gondolja az édesapja, az egykori NB I-es futballista, Sallai Tibor, no meg a nagybátyja, az ötvenötszörös válogatott Sallai Sándor is?
– Igen, mindketten biztattak, hogy jó helyre kerülök, és itt valóban megmutathatom, mire vagyok képes. Egyelőre szoknom kell a környezetet, no meg azt is, hogy Cipruson iszonyatosan meleg van. De pillanatok alatt elérkezik az első bajnoki meccs időpontja, néhány nappal később pedig a Real Madrid elleni BL-összecsapásé. És sem itt, sem ott nem szeretnék néző lenni.