Futács: Csak élveznem kellett volna a meccseket. Nagyot zuhantam...

– A legkeményebb napokat éli át?
– Igen, a bal keresztszalagom egy hónapja szakadt el, a rehabilitációs időszak nem éppen leányálom – mondta a Nemzeti Sportnak a helyzet ellenére optimista hangon Futács Márkó, a Hajduk Split háromszoros válogatott csatára, aki az augusztus 6-i, Dinamo Zagreb elleni (1–3) bajnokin szenvedett sérülést. – A sikeres műtétet Portugáliában végezték el. A klinika fizioterapeutája végig velem foglalkozik, korábban az FC Portónál dolgozott. Mindennap találkozom a szakemberrel, comberősítő gyakorlatokat, izomstimuláló feladatokat végzünk, hiszen bizonyos izomcsoportok egy-két nap alatt „eltűnnek” egy ilyen sérülés esetén. Hamarosan napi két edzésre váltunk, vagyis fel kell kötnöm a gatyámat – de a legfontosabb, hogy eddig minden rendben ment.

– Amiben a jéggépe is nagy szerepet játszik.
– Amikor Angliában légióskodtam, láttam ezt a szerkezetet, gondoltam, befektetek egybe. Összehúzza, elengedi az izmokat, serkenti a vérkeringést, miközben hűti a lábat. Idekint kicsit másképp dolgoznak, mint másutt, itt már a második napon kilencven fokban kellett hajlítanom a térdem – nem volt kellemes…

– A sérülés is csúnya látvány volt. Érezte, hogy nagy a baj?
– Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy mi történt, és hogy mi vár rám. Sajnos ebben már van tapasztalatom, 2015 novemberében elszakadt a jobb keresztszalagom. Erőt ad, hogy nem a már műtött lábam sérült meg újra, hanem a másik – legalább már mindkettőt összedrótozták… Mivel ballábas vagyok, a kitámasztásra használt jobb lábam egészséges, már bátran merem használni. Ártatlan szituáció volt, a Dinamo védője csak kicsit lökött meg. Talán ha másik stoplist veszek fel, nem történik meg a baj.

– Mire gondol?
– Az úgynevezett mix stoplist szeretem, amely félig gumis, félig éles, mert ezzel a cipővel könnyebben, gyorsabban mozgatom a kilencven kilós testemet. De mivel kemény volt a talaj, leragadt a lábam, így történhetett meg a baj. Amikor a korábbi klubomnál, a török Mersinnél sérültem meg, a klub körüli bizonytalanság is biztosan szerepet játszott benne, hogy elszakadt a szalagom. De most fittnek éreztem magam, benne volt a pakliban, hogy válogatott meghívót kapok, az Evertont sodorta az élet az utunkba az Európa-liga-selejtezőben, minden klappolt, csak élveznem kellett volna a meccseket. Nagyot zuhantam… De segít a felépülésben, hogy a klub mellettem áll, rengeteg ismerőstől kaptam biztató üzeneteket.

– Mikorra tervezi a visszatérést?
– Semmit sem szabad elsietni. Remélem, január végén, február elején már edzhetek, s nagyszerű lenne, ha március közepén már játszhatnék is. A kulcsszó: türelem.

– A válogatott szurkolói viszont nem voltak türelmesek: nem értették, miért nem kapott meghívót az oroszok elleni felkészülési mérkőzésre, valamint az Andorra elleni világbajnoki selejtezőre – mégiscsak tizennyolc góllal végzett a horvát élvonalban, gólkirály lett.
– Nagyszerű zárása lett volna az előző szezonnak, ha érkezik meghívó. Nem érkezett… Úgy készültem, hogy ebben a szezonban még ráteszek egy lapáttal, többet védekezem, erőteljesebben támadok, de a sérülés keresztülhúzta a számításaim. Ez van.

– Miközben a bemelegítő gyakorlatokat végezte Portugáliában, láttam egy tetoválást a bal combján: mi áll rajta?
– Egy angol mondat, amely magyarul így szól: a család a mennyország a szívtelen világban. Szeretem a tetoválásokat – a gólkirályi címre is ki kell még valamit találni, meg kell örökítenem –, egy őrangyalt is magamra varrattam korábban. Most nem vigyázott rám – majd legközelebb…