Légiósok: Már nem kellenek „lökött fickók” a kapuba – Gulácsi

A 27 éves kapus éppen tíz évvel ezelőtt, – Németh Krisztián és Simon András után – harmadik magyarként került a Liverpool csapatához, és az első edzés után eldőlt a sorsa.

„Azonnal tudtam, hogy abban a környezetben akarok maradni. A labdarúgás fontossága, az atmoszféra, ami körülveszi a klubot és a játékosokat, minden teljesen más volt az Anfielden, mint amit korábban tapasztaltam” – mondta Gulácsi, aki elárulta: hogy gyorsabban menjen a beilleszkedés és a nyelvtanulás, keresett egy befogadó családot, és e család tagjaival a mai napig tartja a kapcsolatot.

„Egyik napról a másikra kellett felnőnöm tizenhét évesen, világklasszisok sorával edzhettem mindennap: Steven Gerrard, Xabi Alonso, Fernando Torres, Luis Suárez. Ez rendkívül fontos tapasztalatnak bizonyult később és persze felejthetetlen emléknek.”

Noha hivatalos tétmérkőzésen a Liverpool első csapatában nem szerepelt, többször is kölcsönbe került alacsonyabb osztályokban szereplő klubokhoz Anglián belül, így gyűjtögetve éles meccseken is némi tapasztalatot.

A beilleszkedés Lipcsében sem volt éppen egyszerű számára 2015 nyarán. A Salzburgból érkező kapus utolsó tétmérkőzésén beszedett kiállítása miatt hozott magával egy négymeccses eltiltást, így első fellépésére még az RB Leipzig második számú csapatánál került sor. A negyedik ligában szereplő FSV 63 Luckenwalde otthonában aztán 605 néző láthatta, amint a lipcseiek új kapusa 51 perc játék után kap piros lapot a büntetőterületen kívüli kezezésért.

„Ott ültem és csak meredten bámultam magam elé. Mi történik velem? Nem felejthettem el mindent. Egyszerűen minden rosszra fordult körülöttem. A feleségem és a családom szerencsére mindenben maximálisan mögöttem állt és támogatott, így az ő segítségükkel sikerült átlendülni az újabb beilleszkedés jelentette nehézségeken” – emlékezett vissza a magyar válogatott kapus a lipcsei kezdetekre.

Daniel Klein, a cikk szerzője hosszasan foglalkozik azzal is, hogy az RB Leipzig keretében Gulácsi 27 éves korával egyértelműen a rutint képviseli – három nála idősebb csapattársa lépett pályára ebben a szezonban: ők összesen tíz meccset játszottak, csupán 520 játékperccel. Míg fiatal csapattársai között akadnak, akik a pályán, s azon kívül is feltűnősködnek, a magyar kapus leginkább szinte észrevehetetlen a pályán, s ha mégsem, akkor is sztoikus nyugalmat áraszt magából.

„Tíz évvel ezelőtt még rengeteg félőrült, hibbant kapus volt, mára azonban eltűntek ezek a lökött fickók, akik sokszor reflektorfényben voltak, és nagyon sokszor ösztönösen védtek, részben úgy, ahogy egy kézilabdakapus teszi. Úgy látom, mára ezek az őrült típusok eltűntek: kevesebb reflektorfény és csillogás, cserébe viszont tiszta, sallangmentes munka az osztályrésze a mai kapusoknak. Én is ilyennek tartom magam, igyekszem nyugodt, higgadt maradni és próbálom nem elveszteni a fejem” – árulta el a 14-szeres magyar válogatott kapus, aki kitért jövőbeni terveire is.

„Állandó fizikai, mentális nyomás és versenyhelyzet mellett nem könnyű folyamatosan ugyanazon a magas szinten teljesíteni, de én még most is szeretnék javulni, fejlődni” – mondta Gulácsi, akinek egyetlen konkrétan megfogalmazott vágya van: részt venni a magyar válogatottal a 2020-as Európa-bajnokságon, amelynek három csoportmérkőzését és egy nyolcaddöntőjét is Budapesten rendezik.