– Emlékszik, mit mondott, amikor tavaly nyáron a Salzburg fiókcsapatához, a másodosztályú FC Lieferinghez került?
– Valami olyasmit, hogy szeretnék bizonyítani, és jó lenne, ha minél hamarabb számításba vennének a Salzburg felnőttcsapatánál – mondta lapunknak Szoboszlai Dominik, aki kedden 2021 nyaráig szóló szerződést írt alá a salzburgiakkal, és a januári felkészülést már az első kerettel kezdte el.
– Adja magát a kérdés: mivel lenne elégedett újabb fél év elteltével?
– Ha minél többet játszhatnék a bajnokságban, és esetleg az Európa-ligában is pályára lépnék a tavasszal. Az esélyt megkaptam, ott vagyok a keretben, a többi rajtam múlik. Hosszú távon természetesen jó lenne bekerülni a kezdőcsapatba, de egyelőre semmi értelme arról beszélni, hogy mennyi esélyem van rá. Nem akarok találgatni, mennyi lehetőséget kaphatok a felnőtteknél, igyekszem bizonyítani, és bízom benne, hogy hamarosan tétmérkőzésen is bemutatkozhatok.
– Gondolom, jót tesz az önbizalmának, hogy ön a felnőttcsapat történetének első „kétezres” születésű futballistája.
– Naná! Jó érzés, hogy ilyen fiatalon bíznak bennem, és arra ösztönöz, hogy a jövőben az eddigieknél is keményebben dolgozzak!
– Igaz, hogy gyakorlatilag egész nap csak a futballal foglalkozik, és szabadidejében is csak azon jár az agya, hogy minél jobb játékos legyen?
– Szerintem csak így van értelme csinálni. Mindent annak rendelek alá, hogy minél jobb futballista váljon belőlem, az edzések után rendszeresen kint maradok, és gyakorolom a kapura lövéseket, szabadrúgásokat, igyekszem minden téren fejlődni.
– Ha már itt tartunk, elsősorban miben kell előrelépnie?
– A fejjátékom sajnos még mindig nem az igazi.
– És mi az, amiben a legtöbbet fejlődött, amióta a Lieferinghez került?
– A labda elleni játékban, a letámadásokban, emellett érezhetően sokkal jobb lett az erőnlétem. Többet bírok a meccseken, nem fáradok el annyira, és bátrabban belemegyek a párharcokba. Mondanom sem kell, ennek hatalmas szerepe van a felnőtteknél. Ha nem elég jó a fizikumod, sokkal nehezebben tudsz érvényesülni, és persze az iram is teljesen más, mint az utánpótláscsapatokban.
– Mit szólt hozzá, hogy a norvégok elleni U17-es Eb-selejtezőn lőtt gólját is jelölték az Év sportolója-gálán az év legszebb találatai közé?
– Örültem, ez is egy visszajelzés, és azért tényleg nem volt csúnya gól. Klassz lett volna, ha megnyerem a szavazást, de még nagyon fiatal vagyok, remélhetőleg lesz még rá esélyem. Egyébként Joseph Paintsil gólja is remek volt, nem érdemtelenül nyert ő.
– Tényleg nincs példaképe?
– Nem, nem volt, és nem is lesz. Szeretném, ha a hozzáállásommal és a pályán nyújtott teljesítményemmel elérjem, hogy egy nap majd engem emlegessenek példaképként.
– Megszokta már a légióséletet?
– Nem volt egyszerű, de kiskorom óta tudtam, hogy külföldön akarok futballozni. Ezért dolgoztam nap mint nap, és azzal is tisztában voltam, hogy ez milyen nehézségekkel jár. Aki ismer, tudja, mennyire fontos számomra a család, a kishúgom, a szüleim, rengeteget köszönhetek nekik. Amikor csak tehetem, hazamegyek, bár erre a jövőben kevesebb lehetőségem lesz. Ami a beilleszkedést illeti, mindenki segítőkész, a német nyelv is jól megy, megértek mindent, ésén is megértetem magam, de még ezen a téren is van mit csiszolni.
– A rövid távú céljairól már beszélt, de mivel lenne elégedett öt év múlva?
– Nem szoktam és nem is szeretek eljátszani a gondolattal, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva – a munkában és a teljesítményben hiszek. Az álmom, hogy egy nap a Real Madridban futballozzak, de ehhez rengeteget kell dolgoznom, emellett szerencse is kell hozzá. A spanyolos, technikás foci áll hozzám a legközelebb, és amióta az eszemet tudom, a madridiaknak szurkolok.
– És ha a Barcelona hívná, igent mondana?
– Miért, van, aki visszautasítaná? De erről még tényleg nincs értelme beszélni, egyelőre az a cél, hogy minél többet játsszak a Salzburgban, és ha úgy adódik, idővel szeretnék a magyar nagyválogatottban is bemutatkozni. Ha jobban belegondolok, ez a következő nagy célom a mostani szerződéshosszabbítás után.