Légiósok: Hajszálon múlhat a karrier legfontosabb pillanata – Stieber

– Valami Amerika?
– Bizony – vágta rá Stieber Zoltán, az Egyesült Államokban szereplő D. C. United 29 éves, 25-szörös válogatott középpályása. – A felkészülési programot is úgy tervezték meg, hogy ne legyen egyhangú. Januárban jöttünk vissza Washingtonba, öt napot követően Floridában edzettünk két hétig, aztán hazamentünk a fővárosba öt napra: szurkolói ankétok, autogramosztás, kis pihenő, majd ismét Floridába utaztunk. A bajnokság előtt még három nap következik Las Vegasban.

– Piros vagy fekete...?
– Sokat edzünk, vagyis semmit sem bíznánk a szerencsére... Amúgy pedig felkészülési mérkőzést játszunk Nevadában. Washingtonban csak műfüvön tudtunk edzeni, a legtöbb csapat ezért keresi fel a déli államokat, ahol ilyenkor is lehet jó időben dolgozni, füvön futballozni – de ilyen sok időt ugyanott eltölteni unalmas lenne.

– Tényleg, nem kevés idő.
– Emlékeim szerint ez pályafutásom leghosszabb felkészülése, amelyet karrierem leghosszabb téli szünete előzött meg, szóval, volt időm feltöltődni. Jó volt a családdal, barátokkal találkozni, együtt tölteni az ünnepeket, de azért edzettem is közben. Nem akartam teljesen leereszteni, meg már kezdett hiányozni a futball, a tréning. A magam részéről annak örülök, hogy eddig semmi sem hátráltatott, végig tudtam csinálni valamennyi edzést. Nagyon bízom benne, hogy sikeres bajnokság vár ránk az MLS-ben.

– A válogatottságról kérdezném... Nem tart attól, hogy túlságosan messze van? A technika révén minden játékos teljesítménye követhető, nézhető, de a Bundesliga – ahol korábban játszott –, nem csak földrajzilag van sokkal közelebb a nemzeti csapathoz.
– Ez eszembe jutott, amikor aláírtam a Unitedhez. Valóban messze van, fel is vetődött bennem, hogy nem leszek szem előtt. Amikor hívtak, mentem azonnal, mindig is előnyt élvezett nálam a válogatott. Szerintem az amerikai bajnokság évről évre erősebb, lehet fejlődni, ha itt jó játékkal tudom segíteni a csapatomat, akkor lehet helyem a válogatottban.

– Beszélt erről Georges Leekens kapitánnyal?
– Nem. Az ősz végi meccseken, Luxemburgban és Costa Rica ellen már ott volt velünk az új kapitány, bemutatkozott a keretnek, de négyszemközt nem beszéltünk. Nem tudom, mik a tervei velem.

– Az osztrákok elleni gólját biztosan látta már. Ön mikor nézte meg legutóbb?
– Szombaton.

– Valóban?
– Meglepi, hogy sokszor eszembe jut? Amióta az Egyesült Államokban vagyok, a nagy távolság felerősíti a honvágyat. Amikor szabadidőnk van, előkerülnek a szívemnek kedves családi videók, vagy az interneten található felvételek között keresgélek. Valamelyik nap az Eb utáni hazaérkezés, a Hősök terén rendezett fogadtatást találtam meg – hátborzongató volt visszanézni azokat a perceket. Nem tagadom, az Ausztriának lőtt gólomat vagy a Helsinkiben a finnek ellen szerzett győztes gólt mindig jó érzéssel nézem vissza, de nemrég az Elefántcsontpart elleni edzőmeccset idéztem fel.

– Nocsak! Azon nem is játszott.
– Látja, éppen emiatt jó magam emlékeztetni rá: dolgozni kell becsülettel, és még akkor is megtörténhet, hogy hajszálon múlik a karrier legfontosabb pillanata. Akkor, azon a tavaszon Nürnbergben voltam, de keveset játszottam, és bár nem léptem pályára a klubnak fontos osztályozón, nem engedtek haza a válogatotthoz. Tudtam, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány számít rám, de hiába jöttem volna, nem engedtek. Aztán a mérkőzésen Gyurcsó Ádámnak volt egy nagy helyzete, de védett a kapus, gól nélküli döntetlen lett. Végül Ádám nem került be az Eb-keretbe, pedig ha akkor gólt lő, jó eséllyel nem hagyják ki – és ki tudja, talán én maradtam volna itthon, hiszen nem sokat voltam pályán a klubomban, a válogatottba meg nem engedtek el. Bordeaux-ban aztán csaknem nyolcvan percig a kispadon ültem, és látja, mégis ezt a meccset hozta szóba ön is – sosem tudhatod, mikor jön el a legfontosabb pillanat. Ezért nincs más lehetőség: dolgozni kell, és bízni benne, hogy a legfontosabb helyzetekben szerencséd lesz. De sokszor csak utólag derül ki, mi is a fontos.

– Azért ha már a szerencsét emlegeti, mégis jó helyre utazik Las Vegasba.
– Nagyon megkedveltem Amerikát, ám a helyzet nem változott. Ha a válogatottba hívnak, azonnal indulok Magyarországra.