Sallai Roland: Mindenáron vissza akartam menni, de nem engedtek

– Szándékos volt?
– Magam sem tudom. Arra emlékszem, hogy a wolfsburgi játékos vállának ütköztem fejjel, és az biztos, hogy az ellenfél nem fogta vissza magát – mondta a Nemzeti Sportnak Sallai Roland, a Freiburg 21 esztendős magyar válogatott támadója, akit nemrégiben a ciprusi bajnok APOEL-től szerződtetett a német élvonalbeli egyesület. – De az ilyesmiért itt nem szoktak panaszkodni, ezt nekem is tudomásul kell vennem.

– Más a tempó, más a ritmus, mint Cipruson.
– Össze sem lehet hasonlítani – és akkor most hagyjuk a magyar bajnokságot.Nagyjából két hete dolgozom együtt a freiburgi csapattal, de már az első napon érezhettem: az edzések ritmusa és tempója – ahogy ön is fogalmazott – sokkal gyorsabb, pörgősebb, még a tréningeken sincs idő totyogni, háromszor átgondolni, hogy az ember hová passzol, merre indul a labdával vagy anélkül. Tudja, a német futballra talán a katonás rend a leginkább jellemző, igaz, én itt még zöldfülű vagyok, csak most ismerkedem mindennel. Az viszont egyértelmű, hogy itt a minimum elvárás a rend, a fegyelem és a tervszerűség. Mindenki tudja a feladatát, a helyét, és mindenki tisztában van vele – játékos, edző, pályamunkás –, hogy a fizetéséért a lehető legtöbbet várják tőle.

– A mediterrán világból, életstílusból nem lehet könnyű váltani.
– Elismerem, a tenger valóban hiányzik. Imádtam Cipruson élni, de nem turista vagyok, hanem – vágyaim és álmaim szerint – profi futballista. Különben Freiburg is gyönyörű, a kedvesemmel már sétáltunk a belvárosban, valamelyest feltérképeztük a környéket. Igaz, még szállodában lakunk, de már sikerült kiválasztanunk egy gyönyörű környezetben lévő lakást, néhány napon belül meglesz a saját otthonunk.

– Sokat segíthet a beilleszkedésben néhány gól vagy egy pontos fejes, mint az első meccsén Wolfsburgban. Izgult a találkozó előtt?
– Inkább csak egészséges drukk volt bennem. Nagyon vártam már, hogy bemutatkozhassak. Igyekeztem minél bátrabban, felszabadultabban futballozni, ahogyan az edzőm is kérte.

– Ennél tökéletesebb bemutatkozásra aligha vágyhatott: fejes gól, kiharcolt tizenegyes, és csapata három egyre nyert az esélyesebbnek vélt Wolfsburg otthonában.
– Jó hangulatú meccs volt, és bár valóban a Wolfsburgnak adtak több esélyt, a Freiburg bárhol, bárki ellen képes jó eredményre. Nem is tudnám megfogalmazni most, hol a csapatunk reális helye a bajnokságban. Én mindenesetre azon leszek, hogy minél előkelőbb helyen végezzünk.

– Egyébként hogyan fogadták a Freiburgnál? A csapattársai riválisként tekintenek önre, vagy segítik, ahogy tudják?
– Cipruson, az APOEL-nél többször is éreztem, a csapattársaim sokszor riválisként kezelnek, de bevallom, ez is inspirált. Freiburgban mindenkin azt látom, hogy segíteni próbál. Angolul már jól beszélek, a németet most tanulom, úgyhogy előbb-utóbb a kommunikációval sem lehet gond. Szeretnék stabil játékossá válni a Bundesligában. Ez nagy lépés az álmok útján.

– Merthogy még mindig Madridról ábrándozik, ha jól sejtem.
– Igen. Amikor az APOEL-lal a Real Madrid ellen játszottunk Bajnokok Ligája-meccset, azt nyilatkoztam, egyszer szeretnék a Realban futballozni. Erről nem vagyok hajlandó letenni, ez a vágy dolgozik bennem, és minden nap hajt. Amolyan dopping ez nekem. Különben itt nincs szükség pluszmotivációra, hiszen amikor edzésünk van, reggel fél kilencre megyünk ki a pályára, és ott vagyunk kora délutánig, annyi a plusz program: kondizás, videózás, külön gyakorlás, a stadion mellett van egy minden igényt kielégítő edzőközpont. A Freiburg hazai meccsén egyébként rendszerint
telt ház van, huszonötezer néző szurkol.

– Akkor jó helyen van, igaz?
– Mondhatnék mást egy ilyen meccs után? Szeretnék bizonyítani a Freiburgban, és érzem, hogy bíznak bennem. Amikor megsérültem és homályos foltokat láttam, intettem a kispad felé, hogy valami nincs rendben. Az orvos megvizsgált, én meg már ott kint, a pálya szélén – a szemem előtt ugráló bárányfelhők ellenére is – azt éreztem, mindenáron vissza akarok menni, hogy folytassam a játékot. Nem engedtek. A doki mondta, üljek csak le, pihenjek. Még ott, Wolfsburgban megvizsgáltak, aztán amikor visszaértünk Freiburgba, újra. Szerencsére nincs semmi gond, ha kedden vezetőedzőnk, Christian Streich is úgy gondolja, játszhatok a Schalke ellen. Akkor mutatkozhatok be a hazai publikum előtt.

– Gondolom, figyeli a híreket a futballvilágból, s talán olvasta, hogy Dzsudzsák Balázs megint megtalálta helyét az emírségekbeli bajnokságban. Így Marco Rossi szövetségi kapitány ismét küldhet neki válogatott meghívót.
– Ha ezt most azért kérdi, hogy én az ő helyén játszottam a nemzeti csapatban, akkor is azt mondom, hogy Dzsudzsák Balázsra nagy szüksége van a magyar válogatottnak, akár a bal szélen játszik, akár a jobb oldalon. Bízom benne, hogy vele együtt is futballozhatok majd.

– A görögök legyőzésével és az ön gyönyörű góljával visszajött a remény. Mennyi esélyt ad a csoportelsőségre a Nemzetek Ligájában?
– Nem kell sokat számolgatni, Görögországban győznünk kell, aztán felül kell múlnunk az észteket is, és ha ez sikerül, megnyerjük a csoportot. Egyelőre még ez is álom, akárcsak a madridi szerződés, de én már tudom, hogy nincs lehetetlen.

NÉMET BUNDESLIGA
4. FORDULÓ
Péntek
VfB Stuttgart–Fortuna Düsseldorf 0–0
Szombat
Hoffenheim–Borussia Dortmund 1–1 (Joelinton 44., ill. Pulisic 84.)
Hertha BSC–Borussia Mönchengladbach 4–2 (Ibisevic 31., 63., Lazaro 34., Duda 73., ill. T. Hazard 29. – 11-esből, Pléa 67.)
Augsburg–Werder Bremen 2–3 (Ku Dzsa Csol 45+3., Max 47., ill. M. Kruse 34., Eggestein 36., Klaassen 75.)
Wolfsburg–Freiburg 1–3 (Mehmedi 61., ill. Sallai 7., Petersen 22., Frantz 51.)
Nürnberg–Hannover 96 2–0 (Anton 76. – öngól, Knoll 77.)
Schalke 04–Bayern München 0–2 (James Rodríguez 8., Lewandowski 64. – 11-esből)
Vasárnap
Bayer Leverkusen–Mainz 05 1–0 (Havertz 62.)
Eintracht Frankfurt–RB Leipzig 1–1 (Gelson Fernandes 26., ill. Forsberg 53. – 11-esből)