Légiósok: Sallói Dániel Ibrahimovic mezéről álmodik

– Decemberi interjúnk alkalmával a nővére adta kölcsön a mobiltelefonját. Mindig kisegíti a nehéz helyzetekben?
– Igen – felelte a Nemzeti Sport megkeresésére Sallói Dániel, a Sporting Kansas City 22 esztendős szélsője, aki élete legsikeresebb idényét zárta 2018-ban, csapatával konferenciadöntőt játszott az észak-amerikai profi ligában (MLS). – Szerencsés vagyok, vagyunk, hogy kiskorunk óta számíthatunk egymásra. Anna egy évvel idősebb nálam, de a baráti és érdeklődési körünk azonos, szinte mindent együtt csinálunk. Emlékszem, gyerekként sok kompromisszumot kötöttünk: ő legózott velem, én meg Barbie-házat építettem cserébe. Többször meglátogatott Kansas Cityben, szeretném elintézni, hogy a közelemben dolgozhasson.

– A transfermarkt.de újonnan megjelent értékelése alapján már több mint egymillió eurót ér, ezzel a tizenharmadik legértékesebb magyar a piacon. Szokott ilyen adatokkal foglalkozni?
– Természetesen. Nemrégiben kerestem rá én is a nevemre, és büszkén vettem tudomásul, hogy magasabb érték szerepel a nevem mellett, mint eddig. Fontos visszacsatolás a játékosoknak, hiszen a német internetes portál sok tényezőt figyelembe vesz az árazáskor. Egyenes arányban növekedett az értékem a csapat előző idénybeli sikerességével.

– Sikerült megfeledkeznie a labdarúgásról az ünnepek idején?
– Nem, de nem is szerettem volna. Ha csak tehetem, az összes futballmérkőzést megnézem: a Manchester City Liverpool elleni összecsapása kiemelkedett. Aztán életemben először kézilabda-találkozóra voltam hivatalos, a Ferencváros győri vendégjátékát néztem meg. Izgalmas és érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam.

– Maradjunk a futballnál: Baráth Botond személyében újabb magyar választotta a Sporting Kansas Cityt.
– Noha személyesen még nem találkoztam vele, nagyon örültem a döntésének. Csak ismételni tudom magam: örömömre szolgál, hogy egyre több honfitársam választja az MLS-t, így megtapasztalhatják, milyen egy dinamikusan fejlődő bajnokságban játszani. Nem egyeztettem Botonddal a szerződése aláírás előtt, de utána rögtön írt nekem. Készséggel segítettem neki a házkeresésben, és Németh Krisztiánnal azon leszünk, hogy minél hamarabb beilleszkedjen a csapatba.

– Hogyan viselte, amikor egyedül vágott neki az amerikai kalandnak?
– Nehéz volt. Az első évemet egy szerető családnál tölthettem, de az nem ugyanolyan, mint félszavakból megérteni a rokonunkat. A kritikus időszakokat – amikor nem játszottam – minél több telefonhívással próbáltam megoldani. A családi otthontól távol jólestek édesanyám és édesapám szavai, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatta. Édesanyám nyíltságra nevelt, arra, hogy legyen mindenkihez egy kedves szavam, bátran barátkozzak. Ez utóbbi tulajdonságomnak köszönhetem, hogy hamar elfogadtak a csapattársaim, így büszkén vallhatom Kansas Cityt a második otthonomnak.

– Tett újévi fogadalmat?
– Nem fogadalomnak hívnám, inkább célkitűzésnek. Szeretnék hasonló eredményeket produkálni, mint az előző idényemben – igaz, most jócskán nehezebb lesz. A riválisok készülnek a játékomból, a stílusomból, így nekem is meg kell újulnom. Éppen ezért már korábban az Egyesült Államokba utazom, hogy a januári edzések előtt egy héttel elkezdjem a felkészülést. Jó érzés, hogy sikeres idénnyel a hátam mögött vághatok neki az új esztendőnek, önbizalomtól duzzadva várom a kihívásokat. És még mielőtt elfelejteném, az idén már tényleg jó lenne megkaparintani Zlatan Ibrahimovic dresszét, az álmom válna valóra, ha végre sikerülne Ibrával a mezcsere.