Vadócz Krisztián: Válogatott akarok lenni!

– Fotózás után?
– Igen, az egyéni szponzorom új cipőjébe bújtam, abban „kaptak le” – mondta lapunknak Vadócz Krisztián, a hongkongi Kitchee 33 esztendős, 42-szeres válogatott középpályása. – Már hozzászoktam, nincs ezzel semmi baj, gyorsan végeztünk.

– A kispesti drukkerek is megszokták volna a nevét a kezdőben…
– Élveztem, amikor visszatértem Kispestre. Tavaly júliusban és augusztusban futballoztam a nevelőklubomban – azt akartam, hogy a drukkerek ne csak az emlékeiket idézzék fel, ha szóba kerülök, hanem legyen friss élményük rólam. Ráadásul nem tudhattam, játszhatok-e még valaha Kispesten, hiszen húszesztendősen, tizenhárom éve búcsúztam el a Honvédtól, s fél éve tértem vissza először. A fiatalok meghallgattak, kérdeztek, s ez jólesett. Így van ez rendjén, anno én is figyeltem rá, mit mondanak az idősebb futballisták – aztán vagy megfogadtam a tanácsukat, vagy nem…

– Egyértelműen sikeresnek mondható a rövid kispesti időszaka, hiszen hat bajnokin ötször nyert, s csak egyszer kapott ki a csapat. Vezére volt a Honvédnak.
– Valóban jól éreztem magam a pályán és azon kívül is. Érdekes volt, hogy az idősebb játékvezetőkkel még találkoztam az első kispesti időszakom előtt is, így például Solymosi Péterrel, Erdős Józseffel és Kassai Viktorral. Korrektek voltunk egymással, lehet, hogy ezért nem kaptam egyetlen sárga lapot sem a hat bajnokin – persze lehet, azért sem, mert próbáltam tisztán szerelni.

– Miután augusztus végén közös megegyezéssel felbontották a szerződést a Honvéddal, még másfél hónapig készült Kispesten. Miért éppen a Kitchee-hez tért vissza?
– Még mielőtt aláírtam volna Kispestre, akkor is elmondtam, mindenképpen szeretném légiósként folytatni a pályafutásomat, sőt új országban, új bajnokságban próbálnám ki magam. Bár akadt két lehetőségem, végül nem jött össze, pedig kitartóan udvaroltunk egymásnak. Sokat kivártam, talán túl sokat is, de eltelt másfél hónap, már október közepét írtuk, így nem várhattam tovább. Sokat köszönhetek a Honvédnak, hiszen edzhettem a klubnál, sőt az is felvetődött, újra aláírok, és maradok, de mivel szerettem volna újra külföldre kerülni, ismét Hongkong felé vettem az irányt – nem zsákbamacskát vettek, tudtuk, mire számíthatunk egymástól. Velem nem lehet tervezni Magyarországon, ha tehetem, külföldön futballozom.

– Egyelőre ötödikek a bajnokságban. Elégedetlen?
– Igen. Ennél több kell a csapattól és tőlem is. De szoros a hongkongi élvonalbeli bajnokság, s fontos feladatok sorakoznak előttünk: tíz nap múlva a Wofoo Tai Po ellen játszunk a Senior Shield döntőjében, egy hónap múlva pedig az ázsiai Bajnokok Ligája selejtezőjében vár ránk feladat. Szóval, össze kell kapnunk magunkat, és hiszem, hogy sikerül.

– És mi lesz decembertől, ha lejár a megállapodása?
– Tudjuk, nehéz terveznie a futballistáknak, de továbbra is megvan bennem a vágy, hogy új országot és futballkultúrát ismerjek meg. Meglátjuk, mit hoz az élet.

– Meddig szeretne még a pályán maradni?
– Eszem ágában sincs abbahagyni! Motivációban nincs hiány, mindig is úgy terveztem, minél több meccsen és minél tovább játszhassak. Ez persze nem egyedi eset, láthatjuk odahaza, hogy Gera Zoltán és Hajnal Tamás is sokáig futballozott, sőt Halmosi Péter és Király Gábor még mindig a pályán van.

– Ha már válogatott játékosokat említett: kaphat meghívót Marco Rossitól?
– Beszélgettem spanyolul a szövetségi kapitánnyal, s úgy köszöntünk el, hogy viszontlátásra… Remélem, valóban láthatjuk még egymást! De tisztában vagyok azzal is, hogy enyém a jelen, a jövő viszont a huszonéveseké. A legfontosabb, hogy a válogatott játékos üsse meg a kellő szintet, ami nem korfüggő. Válogatott akarok lenni, de nagyon sokat kell tennem érte, kiemelkedően kell futballoznom.

– Visszatér még Kispestre?
– Ki tudja? Az biztos, hogy korrektül váltunk el egymástól, akkor is készülhettem a klubnál, amikor papíron már nem tartoztam oda. Örülök, hogy elégedettek voltak velem a szurkolók is, akik rendre azt mondogatták, hogy Krisztián a mi kutyánk kölyke. Ez jólesett – lehet, hallom majd még tőlük.